Rövid a magyar kispad, de nagyon kellene valami extra a skótok ellen

A 2024-es Európa-bajnokságon főszerepet kérnek a cserejátékosok.

Nem meglepő ez a közelmúlt szabályváltoztatásainak fényében. Az öt cserelehetőség, a bő (26 fős) keretek meghagyása egyaránt azoknak a csapatoknak kedvez, amelyeknek hosszú a kispadja, illetve vannak olyan spílereik, akik csereként beszállva jelentős pluszt tudnak hozzátenni a játékhoz. Az Eb csütörtökig esett 52 találatából kilencet szereztek cserejátékosok – Niclas Füllkrug, Emre Can, Breel Embolo, Wout Weghorst, Kerem Aktürkoglu, Francisco Conceicao, Klaus Gjasula, Luka Jovic, Roman Jaremcsuk –, a cserék a kanadai táblázaton 9 góllal és 2 gólpasszal állnak.

Mint minden, az idei Eb-re vonatkozó statisztika esetében itt is igaz, hogy a minta kicsi, de eddig a cserejátékosok góljainak aránya (17 százalék) magasabb a legutóbbi kontinenstornáénál (12 százalék) és hasonlatos a katari világbajnokságéhoz (17,5 százalék). Egy nemzetközi kutatócsoport (Vej Hsziao-ping és társai) idén kiadott tanulmányában a közelmúlt férfi és női világ-, valamint Európa-bajnokságain vizsgálta a cserék szerepét. Aligha meglepő, hogy a „háromcserés” periódus adatához (a gólok 12,5 százalékát szerezték cserejátékosok) képest emelkedett a cserejátékosok által szerzett gólok aránya (15,9 százalék), amióta öt cserét tesznek lehetővé a szabályok. Amíg marad az öt csere, addig várhatóan 15 százalék fölött lesz a kispadról beálló dzsókerek góljainak aránya – így a korábbinál is fontosabb, hogy melyik csapatnak mennyire mély a kerete, a szövetségi kapitánynak mekkora fegyvertár áll a rendelkezésére.

Marco Rossi ebben a tekintetben viszonylag rosszul áll.

Azt, hogy a magyar kispad rövid; maga a szövetségi kapitány is nyíltan elmondta.

„Magyarország esetében nem arról van szó, hogy 50 olyan futballistánk van, akit meghívhatnék a keretbe. Jelenleg 15-16 olyan játékosunk van, akik cserélhetők. Az a tizenegy, aki kezdő lesz, és rajtuk kívül még öt-hat játékost még hozzászámíthatunk, akik közül ha valakit becserélek, utána nem kell megsiratni, akit lehívok” – mondta a szövetségi kapitány május közepén, amikor keretet hirdetett. Rossi ekkor rámutatott: a 26 fős keretek elsősorban a nagy futballhatalmaknak kedveznek, nem feltétlenül a magyarhoz hasonló válogatottaknak.

Rossi opciói elsősorban a támadóharmadban szűkek, és ezt az eddigi mérkőzések is mutatták. Nem könnyítette az sem a dolgát, hogy a keret viszonylag sok játékosa küzdött játékhiánnyal vagy formahanyatlással – erről már szót ejtettünk –, és különösebben senki sem rúgta rá az ajtót a szakvezetőre parádés tavaszi teljesítménnyel a kereten kívüli játékosok közül. Sokatmondó, hogy Rossi csupán két centert (Varga Barnabás, Ádám Martin) nevezett az Eb-re, és támadóból sincs sok (Szoboszlai Dominik és Sallai Roland addig játszik, amíg bírja; Gazdag Dániel, Csoboth Kevin és Horváth Krisztofer jelenti a csereopciókat). Az úgynevezett depth charton – a keret mélységét, a kispad hosszát mutató ábrán – is látszik, hogy míg hátul vagy a két szélen elég jól tud variálni a kapitány, elöl erősen meg van kötve a keze.

Az Eb-n ki is ütközött ez: Rossi a pocsék első félidő után pozitív változást tudott előidézni védelme átszervezésével a svájciak ellen (a meccs során két belső védőt is lecserélt), a németek elleni találkozón pedig már ezt az átszervezett hátsó alakzatot küldte pályára. Amikor előrefelé cserélt, annak viszont szinte semmi hatása nem volt a mérkőzésre.

A kapitány a svájciak ellen ki sem használta a rendelkezésére álló öt cserelehetőséget: a két védelmi váltás mellett lecserélte egyik belső középpályását (Nagy Ádám helyére jött a 67. percben a nála támadóbb felfogású Kleinheisler László) és beküldött még egy centert (Kerkez Milos helyére a 79. percben jött Ádám Martin). A németek ellen már megvolt az öt csere: megint Kleinheisler váltotta Nagy Ádámot, Kerkez Milos helyére jött Nagy Zsolt, Bolla Bendegúz helyére Ádám Martin; majd az utolsó percekre Varga Barnabás helyére Gazdag Dániel és Sallai Roland helyére Csoboth Kevin. Kétgólos hátrányban a 87. percben eszközölt dupla támadócserétől aligha lehet csodát várni – nem is érkezett extra impulzus a csatába dobott játékosoktól.

Az első két csoportmérkőzésen a magyar válogatott a 70. perc után minimális veszélyt jelentett ellenfele kapujára. Svájc ellen – az egyenlítésért hajtva – nem volt magyar lövés a mérkőzés utolsó 20 (ráadással együtt közel 30) percében, a németek ellen pedig a találkozó utolsó fél órájában csak Willi Orbán 90. perces nagy helyzetét lehetett feljegyezni. Magyar cserejátékosnak egyelőre lövése sem volt a WyScout statisztikái szerint, és az eddigi 16 kísérlet nyolcvan százaléka a Varga Barnabás, Sallai Roland, Szoboszlai Dominik, Willi Orbán négyes nevéhez fűződött. A támadó(bb) cserék egyrészt kevés időt töltenek a pályán, másrészt nem is igazán tudják befolyásolni a mérkőzést, és a kétcenteres felállás sem hozott eddig pozitív változást (sőt, a svájciak ellen elillant a második félidő közepén kivívott fölény).

Ennek természetesen már megvoltak az előjelei a selejtezők során is, nem véletlenül mondta Rossi a kerethirdetéskor azt, amit. Ha megvizsgáljuk a magyar válogatott 2021 óta lejátszott tétmérkőzéseit, akkor – a Transfermarkt nagyon „laza”, a kiharcolt tizenegyeseket és az öngólok előtt belőtt labdákat is asszisztnak adó rendszerét alapul véve – a magyar cserék 5 gólt és 7 gólpasszt tudtak 29 meccsen hozzátenni a mérkőzésekhez. Ez gólokat tekintve a fent említett nagymintás vizsgálat átlaga alatt van, de annyira nem is rossz (meccsenként 0,41 a cserék hozzájárulása a kanadai táblázathoz).

Viszont a teljes Eb-kvalifikációs sorozatban és eddig az Eb-n sem érkezett egyetlen gól, gólpassz vagy kiharcolt büntető a cserepadról.

Ez már sokkal problémásabb: a tétmérkőzéseket tekintve legutóbb az emlékezetes, 4–0-s wolverhamptoni angol–magyar mérkőzésen szerzett cserejátékos gólt vagy adott gólpasszt (Gazdag Dániel góllal, Ádám Martin és Nagy Ádám gólpasszal járult hozzá az angolok kiütéséhez). A felkészülési mérkőzéseken be- betaláltak cserejátékosok (Németh András, Kalmár Zsolt); de a tétmérkőzéseken az ütközött ki, hogy Marco Rossi nagyon rövid kispaddal gazdálkodik, és nehezen tud előrefelé cserélni. Még szerencse – illetve a csapat érdeme –, hogy a selejtezők többségén erre nem is volt oka, mert a meccsforgatókönyv jól alakult. A cserék mintázata kirajzolódik: a két legjobb, legveszélyesebb támadójátékos, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland maximális időt tölt a pályán, a centert általában a hajrára váltja le egy társa, ahogy Sallai helyén is csak a záró szakaszban szokott frissíteni a kapitány. Ha Rossi cseréit időbeli bontásban nézzük, a csereidőpontok átlaga 72,5 perc, sok a nagyon késői váltás. Az Eb-re vitt támadó cserejátékosok közül Ádám Martin 319, Csoboth Kevin 137, Horváth Krisztofer 27 percnyi lehetőséget kapott a selejtezőkön.

Nézzünk meg egy olyan válogatottat, amelyiknek nem jelentősen jobb a kerete (pláne a lehetőségei) a mieinknél! Az albán nemzeti csapat ugyanebben a periódusban (2021 óta) 22 tétmérkőzést játszott, kevesebbet a magyarnál, és ugyanabban a vb-selejtezőcsoportban szerepelt, tehát a meccsek jelentős részén azonos ellenfelekkel játszott. Cserejátékosaik eredményesebbek voltak (8 gól, 9 gólpassz) és mérkőzések sorát befolyásolták érdemben.

A Skócia elleni csoportmérkőzésen a magyar válogatottnak kizárólag a győzelem kínál esélyt a csoportharmadikként való továbblépésre – a 3 pont jó eséllyel elég lehet a nyolcaddöntőhöz. A győzelmi kényszer a mieinken van – a skótoknak extrém esetben jó lehet még a döntetlen is, nekünk semmiképp –, és Rossi válogatottjának hajtani kell az eredményt. Ehhez pedig kellhet az is, hogy a kispadról beszállók hozzanak valami extrát.

A skótoknál megtették ezt a csereemberek a selejtezőkön: négy góllal és két gólpasszal járultak hozzá a kvalifikációhoz, két meccsen is utolsó perces, a végeredményt döntően befolyásoló találattal. Tegyük hozzá: ha Steve Clarke szövetségi kapitány nem is a legmagasabb polcról válogathat (támadói eredményességével különösebben elégedett sem lehet), de így is az angol Championship vagy a skót Premier League szintjén meghatározó játékosokat tud bevetni a kispadról. Rossinak ilyen opciója nincs: Ádám Martin a válogatotthoz hasonlóan dél-koreai klubjában is jobbára csereember, Csoboth és Horváth az NB I-ben játszik (előbbi ráadásul az Újpesthez hasonlóan végigszenvedte az idény nagy részét), Gazdag pedig meghatározó játékos az MLS-ben, viszont a válogatott felállásában nem tud kedvenc szerepkörében játszani, és Rossi szokatlanul nyílt kritikával illette tavasszal. Hosszabb távon (szintén 2021 elejétől vizsgálva) a skót cserék eredményessége a magyaréhoz hasonló, viszont feltűnő, hogy az utóbbi időben mennyivel többet tudtak hozzátenni a játékhoz a frissen beküldött embereik.

A skótok Eb előtti eredménysora hervasztó volt és előrevetítette a németek elleni gyenge produkciót; ám a magyar válogatotthoz hasonlóan Clarke együttese is nagyot javult második mérkőzésére, előnyösebb helyzetből és könnyen lehet, hogy jobb mentális állapotból kezdheti a csoport harmadik helyéről döntő találkozót. Nekik egy harmadik hely (pláne, ha az továbbjutást ér) sikeres szereplést jelentene, a magyar csapat pedig eddig alulmúlta a várakozásokat és az Eb-je megmentéséért küzd. Elképzelhető, hogy a két válogatott az utolsó percekig kiélezett csatát vív.

S ha már itt és a cseréknél tartunk: cseppet sem bánnánk, ha mondjuk Ádám Martiné lenne a döntő szó, mondjuk a 92. percben…

Kapcsolódó

Kele János: Pillanatnyi hangulatunk az eredményjelzőn olvasható

A magyar labdarúgó-közvélemény tekintélyes része képtelen reálisan megítélni saját maga és a válogatottja helyét a világban. Mi kellene az előrelépéshez: még több indulat, bírózás, esetleg némi kontextus, elemzés, megértésre törekvés?