A magyar válogatott újabb lépcsőfokhoz érkezett szombat délután a kölni RheinEnergie Stadion gyepén. A Marco Rossi által 2018 óta vezetett magyar válogatott a 2021-es Eb-szereplés és a 2022-es, angolok és németek elleni sikerekkel tarkított Nemzetek Ligája-szereplés után most egy újabb Európa-bajnokságon mutathatja meg, hogy az elmúlt évek szisztematikus fejlődése mire elegendő a legnagyobb csapatok ellen. Mint emlékezhetünk, a nemzeti csapat veretlenül vívta végig a selejtezőket Szerbia, Litvánia, Bulgária és Montenegró ellen, miközben újszerű játékszervezésével egyre inkább kivívta a nemzetközi elemzők figyelmét is. Első ellenfelünk a kontinenstornán pedig a Murat Yakin vezette Svájc volt.
A magyar válogatott kezdőcsapatában a legnagyobb kérdés az volt, miként tudjuk pótolni a védelemben a kiesett Loic Negót. Gulácsi Péter előtt a védelem közepén ezúttal is Lang Ádám, Willi Orbán és Szalai Attila kezdett. A bal oldalt ezúttal is a Bournemouth-ban kitűnő szezont záró Kerkez Milos futotta be, jobboldalt azonban meglepetésre mégsem a támadóbb szellemű Bolla Bendegúz, hanem a rutinosabb Fiola Attila került a csapatba. A többi poszton nem igazán akadt váratlan húzás: a védekező középpályás posztján a kisebb sérüléssel küzdő Callum Styles hiányában Schäfer András lett Nagy Ádám társa, elöl pedig Szoboszlai Dominik mellett Sallai Roland nyújtott támogatást a legelöl játszó Varga Barnabásnak.
A svájci kezdőcsapat a magyarhoz hasonló, három belső védős rendszerben állt fel. A kapus, Yann Sommer előtt Schär, Akanji (akikről Yakin korábban azt mondta, nem működnek egymás mellett) és Ricardo Rodríguez alkotta a hátsó sort, a jobb oldalt a mainzi Widmer, a bal oldalt a bolognai Aebischer futotta be. A középpálya közepén a Leverkusennel EL-döntős, német bajnok és kupagyőztes Xhaka és a bolognai Freuler kezdett. Elöl meglepetésre sem Shaqiri, sem Embolo nem került be Yakin kezdőcsapatába (bár utóbbi sérüléssel bajlódott), hanem a Bulgáriában játszó, viszonylag ismeretlen Kwadwo Duah kapott lehetőséget Rubén Vargas és a harmadik bolognai, Dan Ndoye mellett.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1198" width="1796" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Bár a magyar válogatott teljesítménye már a veretlenül megvívott selejtezők alatt, valamint az idei felkészülési mérkőzéseken sem volt mindig kiegyensúlyozott, szombat délután a magyar válogatottnak abban is problémai voltak, ami eddig szinte kifogástalanul működött: a jól szervezett, kompakt, védekezés.
A svájci csapat szinte a mérkőzés első percétől magánál tartotta a labdával való kezdeményezést, az első félidőben nem kevesebb, mint 59 százalékban birtokolva a labdát. Topligás tapasztalattal rendelkező, technikás játékosaik a legújabb trendeknek megfelelően rugalmas, sok mozgásos játékot játszottak. A magyar válogatott nem kezdett már a mérkőzés elején egészpályás letámadásba, ám ezúttal sajnos a pálya középső harmadát sem sikerült megfelelően lezárni.
A svájciak rengeteg ellentétes irányú mozgással, rugalmasan futballoztak. A szárnyvédők és a szélsők bármikor helyet cserélhettek, a labda oldalán játszó oldalsó középhátvéd pedig szükség esetén feljebb léphetett. Freuler és Xhaka pedig a labda oldalára tolódva, a mieink kilépő embereit mindig elkerülve játszott – utóbbinak 99-cel messze a legtöbb labdaérintése volt a mezőnyben, intelligens játékán látszott, hogy Leverkusenben a relacionista játék minden fortélyát tökéletesen elsajátította. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a papíron bal oldali szárnyvédő Aebischer folyamatosan a középpálya közepe felé mozgott, helyét pedig egy sorral feljebb a szélre kimozgó Vargas vette át. Erre pedig a magyar válogatott az egész első félidőben nem tudott reagálni.
A mieink 5-2-3/5-4-1-es középső blokkja ezúttal is középső blokkból kimozdulva, kissé meglepetésszerűen próbálta visszafelé tolni az ellenfél labdakihozatalait. Ami azonban Bulgária, vagy akár Szerbia ellen is működött, a svájciak ellen kevés volt: az egy szem letámadó Varga Barnabáson Akanjiék simán átpasszolták a labdát, a mindig üresben lévő Xhaka és a befelé mozgó szárnyvédő Aebischer pedig teljes bizonytalanságban tartották a magyar középpályát. Eközben a három támadó is rengeteg ellentétes irányú mozgást végzett, így a hátsó sor sem tudott olyan bátran és egyértelműen kilépni, mint azt megszokhattuk.
Ez a három tényező pedig olyan láncreakciót indított el, aminek eredményeként a magyar válogatott csapatrészei között szokatlanul megnőtt a távolság. Ráadásul nemcsak a pálya közepén, hanem a széleken is ügyesen manipuláltak minket a svájciak: mivel a magyar válogatott 5-2-3-as védekezése az elmúlt években kifejezetten a pálya közepére ügyelt, a szélső támadásoknál a svájciak Xhaka vezérletével erős túltöltéseket alkalmaztak. Mivel a magyar játékosok ilyenkor is emberfogással, agresszíven igyekeztek kilépni, a szélekre csalogatott magyar védekezés középen ismét területeket nyitott.
A magyar válogatott védekezése az elmúlt évek szervezettségéhez képest sokkolóan instabilnak tűnt, sem igazán visszahúzódni, sem igazán kitámadni nem tudtunk. A svájci játékosok pedig az első félidő nagy részében játszi könnyedséggel járatták a labdát. Fölényük viszonylag hamar, már a 12. percben góllá érett Duah révén – a megelőző pillanatok tökéletesen mutatják, hogyan tudott Svájc labdával dominálni az első félidőben.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="720" width="1280" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Svájci építkezés középen. Aebischer középre mozog, ezzel szabad embert jelent a csapatrészeink között, Xhaka visszalépve manipulálja a kilépő magyarokat. Rodriguez feljebb lép a félterületben, Aebischar helyét a kimozgó Vargas veszi át.
A svájciak a vonal mellé teszik át a játékot, Xhaka a labdával együtt mozogva biztosít passzopciót. Minden svájci játékos mozgásban, miközben a hátulsó játékosok szabadon vannak. A magyar középpálya így nem tudja eldönteni, mikor kinek kell kilépnie. Xhaka itt még szerencsékre háttal kapja a labdát és visszaadja Akanjinak.
Folytatás: az első gól. A magyar védekezés 5-4-1-be szorul vissza. Akanji szabadon viheti fel a labdát, Varga hiába lépne ki rá. A bemozgó Aebischerre ketten is figyelnek, de tovább tudja tenni a labdát. Az ellentétes mozgások miatt a magyar védelem zavarban: Lang és Szalai kilép, miközben Orbán visszafelé követi a svájci támadót, aki nincs lesen és a hálóba talál, 0-1.
A folyamatos labdás dominancia a svájciak részéről egy másik problémával is járt: ahogy egyre mélyebben beszorították a magyar válogatottat a kapu elé, úgy tudtak a kapuhoz egyre közelebb, a labdavesztés után azonnal visszatámadni, hisz ezekben a pillanatokban a játékosaik többsége a labda vonala mögött volt. Ezzel párhuzamosan a magyar válogatottnak a labdaszerzés pillanatában nagyon mélyről, óriási nyomás alatt kellett volna átrendeződni; ezekben a szituációkban a labdával kevésbé magabiztos Lang, a meccshiánnyal küzdő Szalai Attila, de olykor még a védelem vezére, Orbán is gyakran bizonytalan volt, ami több, veszélyes helyen eladott labdát is eredményezett. Ebből pedig az első félidő végén a második svájci gól is megszületett – stílszerűen a befelé mozgó Aebischer révén.
A magyar válogatott mélyen a saját kapuja előtt szerez labdát. A svájci válogatott azonnal visszatámad, a mieink számára nincs elég tér és idő az átrendeződésre. Szalai hatalmas nyomás alatt passzol Nagy Ádámhoz, ami természetesen nem sikerül. A labdaszerzés után a svájciak a középre mozgó Aebischerhez passzolnak, akire senki nem lép ki, így húsz méterről a kapunkba lő, 0-2.
A viszonylag gyorsan bekapott gól után a magyar válogatott némileg feljebb tolta a védekezését, de ez sem nézett ki jól: a magyar válogatott ekkor is gyakran kettészakadt, a védelmi vonal – tartva az ellenfél beindulásaitól – nem merte követni a két szűrőt és a Szoboszlai– Sallai–Varga triót. A svájciak ezekben a szituációkban könnyedén alakítottak ki létszámfölényt – a passzjátékban ügyes Sommer kapus mellett a másik kulcsfigura ezúttal is a balról befelé mozgó Aebischer volt. Szerencsénkre ezekből a svájciak általában nem próbáltak direkt áttörést kezdeményezni, de sikeresen a saját térfélre „rögzítették” vissza a magyar védekezést.
Sikertelen magyar letámadás az első félidőben. Varga és Szoboszlai a két belső védőre figyel, ám Sommer szabadon van. Őt Sallai támadja meg, de a megnyíló területbe már mozog is be a szélről Aebischer. A védelem nem mer feljebb tolódni, így a svájciak létszámfölényben, szabadon hozhatják ki a labdát.
A magyar válogatottnak az első félidőben így nem is nagyon volt lehetősége megmutatni a nagy szabadságfokkal működő, labdához pozicionált, újfajta játékszervezést. A saját térfélre beszorulva a mieink kevés alkalommal tudták hátulról megindítani a labdakihozatalt. Bár az első félidőben akadt néhány ilyen szituáció, ismét előkerültek azok a problémák, amiket már a selejtezőben Montenegró, vagy Litvánia ellen is láthattunk. Bár a magyar válogatott a pálya bal oldalát erősen túltöltve, szabadon mozogva, a területi korlátokat gyakran feloldva futballozott, ezúttal is túl sok volt a visszalépő, labda felé mozgó játékos – a visszalépegető Nagy Ádám és Schäfer mellett gyakran Szoboszlai sem helyezkedett elég magasan.
Hiányzott a megfelelő számú beindulás a védelem mögé, ha pedig sikerült, akkor nem volt, aki lendületből felérjen az akciókkal – már többször hangsúlyoztuk, hogy a nagy szabadsággal működő labdához pozicionált játéknak hátránya lehet az efféle összműködési zavar.
A svájciaknak így nem is feltétlenül kellett magasan letámadni: ezekben a szituációkban a magyar válogatott gyakran saját magára húzta a középső blokkból kilépő svájci védekezést, így gyakran Gulácsiig kellett hazaadni a labdát.
Magyar labdakihozatal az első félidőben. Túl sok játékos mozog a labda felé, senki nincs, aki beindulással visszafelé húzza az ellenfél védelmi vonalát. Ezt látva a svájciak a középső blokkból kilépnek, Gulácsi felé kell hazaadni a labdát.
A magyar válogatott az első félidőben mindössze 0.21-es xG-mutatót tudott összehozni az ellenfél 1.32-es értékével szemben. Míg mi a passzaink többségét (89-et) a saját térfélen tudtuk teljesíteni, addig a svájciak inkább az ellenfél térfelén (127-et). Eközben a svájciak 14 labdaérintést mutattak be a magyar tizenhatoson belül, a másik oldalon ez a szám mindössze 5 volt.
A második félidő eleje ennek ellenére szintén lidércesen indult: a szélről jövő bontás után Doah majd Vargas került nagy helyzetbe, Gulácsi mindkétszer védett. Kétgólos előnyben a svájciak nem is erőltették a magas letámadást, a magyar válogatott pedig labdával kezdett valamelyest feljavulni. Hasonlóan a Montenegró és Litvánia elleni mérkőzéshez, a lidérces első félidő után ezúttal is egyre több játékos kezdett el magasan az ellenfél térfelén helyezkedni, Szoboszlai és Sallai vezérletével elsősorban a pálya bal oldalán. A svájciak pálya közepére koncentráló, 5-3-2-es védekezését megkerülve így Szoboszlai egyre többször tudott beadó pozícióba kerülni, amiből Varga Barnabás fejjel kétszer is nagy helyzetbe került – a másodiknál nem hibázott, és a 66. percben sikerült a szépítés.
Magyar labdabirtoklás a második félidőben. Kerkez befelé mozog, a helyét a szélen Sallai veszi át. Szoboszlai és Varga is magasan, sikerül kissé visszább tolni a svájci csapatot.
A szépítő gól. Svájci letámadás után Varga fejeli vissza a felívelt labdát. A lecsorgó után lendületesen, együtt fejlődik fel a csapat a bal oldalán, Szoboszlai pedig szabadon kanyaríthatja Varga fejére a labdát, 1-2.
Az idő előrehaladtával Rossi egyre bátrabban nyúlt a cserékhez – Kleinheisler mellett a jobb oldalra a támadóbb szellemű Bolla érkezett, majd nyolcvan perc után Varga Barnabás és Ádám Martin immár egyszerre volt a pályán –, és a regnálása alatt nem nagyon láthattunk hasonlót. Immár a magyar válogatott volt az, aki 59 százalékban birtokolta a labdát. A végén azonban ismét nem magyar, hanem svájci gól érkezett – az egyre inkább feltolt magyar csapat egyre sebezhetőbb lett hátul, és a lefújás előtt Orbán hibájából Embolo döntötte el a mérkőzést.
A magyar válogatott tehát a várakozásokat némileg alulmúlva, kimondottan gyenge első félidei produkcióval szenvedett 3-1-es vereséget Svájc csapatával szemben. Az eddig mindig kifogástalanul védekező magyar válogatott most labda ellen is kifejezetten bizonytalan volt, így támadásban sem sikerült igazán kibontakozni, a csapatszintű problémák mellé pedig több váratlanul gyenge egyéni teljesítmény is társult. A legmagasabb szinten sokkal tapasztaltabb svájci játékosok az első félidőben labdával is teljesen ráerőltették az akaratukat a mieinkre.
Temetni persze nem kell a válogatottat: ezúttal érvényesült a papírforma, az egyénileg jobb erőkből álló, csapatként olykor kifejezetten látványosan futballozó svájciak teljesen megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. Fontos emlékezni rá, hogy az elmúlt évek sikerei inkább a bravúrnak, mintsem papírformának nevezhetők: a veretlenül megvívott selejtezősorozathoz papíron gyengébb ellenfelek ellen is gyakran nagy szerencsére volt szükségünk, de az angolok vagy a németek elleni Nemezetek Ligája-sikerek sem tarthatóak fenn a végtelenségig. Ha szerda este a repülőrajtot vett, házigazda Németország ellen is a papírforma érvényesül, a magyar válogatott nehéz helyzetbe kerülhet a továbbjutást illetően – de ez semmit nem von le annak a munkának az érdemeiből, amit Rossi és stábja az elmúlt években elvégzett.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
