Kele János hírlevele: ki az Eb legnagyobb esélyese?

Egy hét sincs már hátra a németországi labdarúgó Európa-bajnokság rajtjáig, a frontvonalak egyenesednek, lassan mindenki a felkészülés finisébe ér, lejátsszák az utolsó felkészülési mérkőzéseket, nyilvánossá lesznek a végleges keretek, nekünk pedig ideje megbarátkoznunk az érzéssel, hogy ennél tisztábban az első sípszó felharsanásáig már nem fogunk látni. Ha valamikor, hát most van értelme esélyeket latolgatni, osztani-szorozni, jósolni és tippelni, de legalábbis nagy körvonalakban megbecsülni, kitől, mit várunk, kit, mihez mérünk, hogy aztán majd – az Európa-bajnokságok jó szokásához híven – legyen min meglepődnünk, hüledeznünk, csodálkoznunk.

A cím azt ígéri, elárulom, ki a nyári Eb legnagyobb esélyese. Meg is fogom tenni, de nem eszik ilyen forrón a kását, menjünk előbb végig a képzeletbeli erősorrend másik kilenc legjobb szereplőjén – íme, a 2024-es Európa-bajnokság power rankingje:

10. Ausztria

Szövetségi kapitány: Ralf Rangnick (német)

Várható kezdőcsapat: Pentz – Posch, Lienhart, Danso, Prass/Mwene – Laimer, Seiwald – Schmid/Wimmer, Baumgartner, Sabitzer – Gregoritsch/Arnautovic.

Franco Foda alapvetően defenzív iskolája már a múlté, ez itt egy igazi, tőről metszett gegenpressing-válogatott: fut, mint a nyúl, percnyi nyugtot sem hagy az ellenfélnek a labdával, nyom, présel, ütközik – és mostanság nyer, akár a gép. Ralf Rangnick klubedzőként és reménybeli sportigazgatóként hatalmasat perecelt a Manchester Unitednél, az osztrák kispadot viszont neki találták ki, a keret tele tapasztalt és tehetséges Bundesliga-játékosokkal, világsztár egókat viszont nem kell menedzselnie (Arnautovic túl a karrierje zenitjén, Alaba sérülés miatt hiányzik), és hogy ezt mennyire jól csinálja, azt semmi nem mutatja jobban annál, minthogy a kinevezése utáni első meccsén még az ürességtől kongó Ernst Happel Stadionba a legutóbbi osztrák meccsekre már csak üzérektől lehetett jegyet szerezni. 2022 szeptembere óta minden meccsükön rúgtak gólt – a legutóbbi 16-on 34-et –, rendre már a mérkőzések elején az őrületbe kergetik az ellenfeleket (a szlovákoknak 6, a törököknek 103 másodperc elteltével köszöntek be), és olyan sokoldalú, flexibilis, elnyűhetetlen játékosokkal a soraikban sarabolnak, mint Wimmer (Wolfsburg), Baumgartner (Leipzig), Laimer (Bayern), Gregoritsch (Freiburg), Posch (Bologna), vagy éppen Sabitzer (Dortmund).

9. Ukrajna

Szövetségi kapitány: Szerhij Rebrov (ukrán)

Várható kezdőcspat: Lunyin – Zabarnyij, Matvienko, Svatok – Konoplja, Stepanenko, Saparenko, Zincsenko – Cigankov, Dovbik, Mudrik.

Az edzőt ismerjük – Szerhij Rebrov kérlelhetetlen akkurátusságát, fegyelmezettségét, taktikai felkészültségét azóta is visszasírják a Ferencvárosnál –, a keretet talán kevésbé, de az Eb után jó eséllyel ez utóbbi is megváltozik majd.

Az ukránok már az előző Eb-n is a jobb csapatok közé tartoztak, be is mentek a nyolc közé Andrij Sevcsenkóval a kispadon, azóta pedig a keretük csak erősebb/fiatalabb lett, nem beszélve arról, hogy topkategóriás edző vezeti majd őket csatába.

A selejtezőkön annak ellenére álltak helyt pazarul, hogy a hazájukban dúló háború miatt egyetlen meccset sem játszhattak hazai pályán, és hogy két igazi nagyágyút, a legutóbbi torna két döntősét, az angolokat és az olaszokat is megkapták maguk mellé a csoportban. Végül pótselejtezőn jutottak ki, de onnan viszonylag simán, ha pedig azt nézzük, milyen játékosaik vannak, abszolút nem elképzelhetetlen, hogy három év elteltével ismét találkozunk velük a végjáték környékén. A védelem betonbiztos – benne Kerkez Milos csapattársával, a Bournemouth-ban légióskodó Zabarnyijjel –, a középpálya kemény, mint a kád széle, a kreatív feladatokat pedig olyan játékosok oldhatják meg, mint Olekszanr Zincsenko (Arsenal), Viktor Cigankov (Girona), Heorhij Szudakov (a 21 éves játékost hazájában nemes egyszerűséggel Kevin De Bruynéhez szokás hasonlítani), Mikhajlo Mudrik (Chelsea), vagy éppen Ruszlan Malinovszkij (Genoa). Ja, és hogy ki felel majd a gólokért? Egy bizonyos Artem Dovbik (Girona), aki történetesen a spanyol bajnokság idei gólkirálya.

8. Belgium

Szövetségi kapitány: Domenico Tedesco (olasz-német)

Várható kezdőcsapat: Casteels – Castagne, Faes, Vertonghen, Theate – Onana, Mangala, De Bruyne – Trossard, Lukaku, Doku

Az aranygenerációnak vége, fuss, ez az utóbbi évtized leggyengébb, legegyenetlenebb belga kerete – ami persze távolról sem jelenti azt, hogy rossz lenne. A selejtezőkben Ausztriát előzték meg a kijutásért – Bécsben egy parádés meccsen nyertek 3-2-re –, nem olyan régen pedig az angolokkal is pariban voltak a Wembleyben egy barátságos meccsen, szóval leírni semmiképp nem szabad őket. Van világklasszisuk (De Bruyne), van fiatal, berobbanás előtt álló szupertehetségük (Doku), van olyan csatáruk, akinek ha kijön a lépés, akár még a torna gólkirályi címéért is versenyben lehet (Lukaku), és van hasznos, sokoldalú, taktikailag flexibilis fregoliemberük (Trossard) is a merítésben. Ez bizony egy komplex és jó csapat, a nagy kérdés, hogy mit bír el a valamivel gyengébb merítés és az olyan sokat nem változó, hatalmas elvárások elegyéből a szövetségi kapitány Domenico Tedesco, aki egyrészt élete első nagy válogatott tornájára készül, másrészt nem áll éppen könnyű ember hírében. Az első nagy csatát mindenesetre már a torna előtt megvívta azzal, hogy zokszó nélkül kihagyta a keretből a Real Madriddal BL-t nyerő, igaz, egy sérülés miatt a szezon csaknem egészét kihagyó Thibaut Courtois-t, akivel a csapatkapitányi karszalag viselésén veszett össze még korábban.

7. Hollandia

Szövetségi kapitány: Ronald Koeman (holland)

Várható kezdőcsapat: Verbruggen – De Ligt, van Dijk, Aké – Dumfries, Reijnders, De Jong, Blind – Xavi Simons, Gakpo – Depay.

Éledeznek a 2010-es évek válságából a hollandok, a 2022-es vb-n már kifejezetten tisztességesen szerepeltek (csak büntetőkkel estek ki a nyolc között a későbbi győztes Argentína ellen), igaz, azóta kapitányt váltottak, és ismét az a Ronald Koeman vezeti a csapatot, aki korábban az Evertonnál, a Barcelonánál, és az Oranje padján sem aratott osztatlan sikert. Nagy szerencséje, hogy a keret viszonylag egyben van, akadnak benne klasszisok (van Dijk, De Ligt, De Jong), hamvaikból föltámadó, másodvirágzásukat élő játékosok (Depay, Blind) és fiatal, tehetséges „újoncok” is (Frimpong, Xavi Simons), azaz ez egy jó elegy, amiből kis szerencsével és jó edzői munkával sokat ki lehet hozni. A régi idők legendás holland futballiskolájára viszont senki ne számítson, ez egy alapvetően második szándékból játszó gárda, Koeman rendre alkalmazkodik az ellenfelekhez – ennek megfelelően variálja a három- és a négyvédős rendszert is –, de a válogatott tornákat ismerve ez akár még helyzeti előnyt is jelenthet neki. Annyi bizonyos, hogy már a csoportban sem lesz egyszerű dolga, a selejtezőben őket kifiléző franciák mellett ugyanis az osztrákokba futott bele a sorsolásnál.

6. Olaszország

Szövetségi kapitány: Luciano Spalletti (olasz)

Várható kezdőcsapat: Donnarumma – Di Lorenzo, Buongiorno, Bastoni – Cambiaso, Barella, Jorginho, Di Marco – Chiesa, Pellegrini – Scamacca.

Szerény keret – mondhatni: középszerű –, ugyanakkor a egész mezőny egyik legjobb edzője – így készül a tornára az Eb-címvédő Olaszország. Spalletti ezzel együtt beugró kapitány, aki csak a selejtezők közben vette át a csapatot az álviták miatt megpattanó, majd kisvártatva szaúdi olajmilliárdok környékén felbukkanó Roberto Mancinitől, akivel a válogatott egyfelől megnyerte a 2021-es Eb-t, másrészt viszont zsinórban másodszor is lemaradt a vb-szereplésről. Ennek megfelelően a Napolival bajnokságot nyerő Spallettinek nincs is könnyű dolga, az ukránok ellen csak vérrel-verítékkel (és egy utolsó pillanatban az ellenfélnek nem megadott, kristálytiszta tizenegyessel) sikerült kivívni a kijutást, és a csapat azóta is csupán formálódik. Nem jött jól, hogy idénre Immobile kicsekkolt a topfociból, de az sem, hogy a védő szupertehetség, Scalvini az utolsó, teljesen redundáns bajnokin súlyos sérülést szenvedett, illetve a rutinos Acerbi is kidőlt, így helyettük most jobbára középszerű és/vagy fiatal, tapasztalatlan játékosokra kell támaszkodnia az edzőnek. Az egyetlen kivétel talán a középpálya, ahonnan a három évvel ezelőtti keretből Verratti ugyan hiányzik – ő 31 évesen Katarban vezet le –, de van a zseniális Barella, illetve az Arsenalnál a szezon második felére feltámadó Jorginho is. Mellettük kezdhet Frattesi, vagy éppen Pellegrini is attól függően, hogy három, vagy négy középhátvédet álmodik meg Spalletti, elöl pedig az a nagy kérdés, hogy Retegui, vagy az Atalantával Európa Ligát nyerő Scamacca vállát nyomja majd a góllövés terhe.

5. Spanyolország

Szövetségi kapitány: Luis de la Fuente (spanyol)

Várható kezdőcsapat: Unai Simon – Carvajal, Le Normand, Laporte, Grimaldo – Dani Olmo, Rodri, Fabian Ruiz – Yamal, Morata, Williams.

Emberemlékezet óta nem utazott ennyire alacsony elvárásokkal egy nagy tornára a spanyol válogatott. Már a klubedzőként szinte nullkilométeres Luis de la Fuente váratlan kinevezése hullámokat vetett a nyilvánosságban, amire csak rátett egy lapáttal a szövetségi elnökként botrányt botrányra halmozó Luis Rubiales tevékenysége, aki gyakorlatilag saját embereként ültette a válogatott kispadjára De la Fuentét. A balhék miatt a szurkolók egy része elfordult a csapattól, amelyben egyre kevesebb az igazi klasszis (saját posztján talán csak Rodri van benne a világ három legjobb játékosában), ellenben sok a fiatal tehetség (Pedri, Yamal, Williams). De la Fuente helyzetét nehezíti, hogy sem a Barcelona, sem a Real Madrid-drukkerek nem különösebben tudnak vele azonosulni – a szövetségi kapitány játékosként a nyolcvanas évek legendásan agresszív Bilbaóját erősítette –, és ezen a válogatási elvei sem segítenek különösképpen. A selejtezőkben egy komoly bukta (vs. Skócia, 0-2) után összeszedték magukat, de a kulcsember Gavi kidőlése alapjaiban keverte meg a kártyákat a középpályán, amely most épp nem tűnik túl ellenállónak az ellenfelek kontratámadásaival szemben. Kulcsfontosságú lesz Morata egészsége és formája, neki ugyanis nem igazán van alternatívája ebben a keretben, miközben a szélen a bőség zavarával kell megküzdeni.

4. Portugália

Szövetségi kapitány: Roberto Martínez (spanyol)

Várható kezdőcsapat: Diogo Costa – Cancelo, Silva, Dias, Mendes – Palhinha, Vitinha – Bernardo, Bruno Fernandes, Joao Félix – Cristiano Ronaldo.

Papíron döbbenetesen erős ez a csapat, van klasszisuk a védelemben (Rúben Dias), a középpálya tele progresszív, modern játékosprofilokkal (Palhinha, Vitinha), a támadószekció pedig az egész világon párját ritkítja Bernardo Silvával, Joao Félixszel, Rafael Leaóval, Diogo Jotával, Bruno Fernandessel, vagy éppen Pedro Netóval és Goncalo Ramossal. Na, meg persze Cristiano Ronaldóval, aki még mindig a válogatott megkerülhetetlen fogaskereke, akit sem meghaladni, sem kihagyni nem lehet, még akkor sem, ha nélküle talán kiegyensúlyozottabb, stabilabb szerkezetű csapatot lehetne pályára küldeni. Ez Roberto Martínez nagy dilemmája: hogyan tesz Ronaldo mögé kompakt, mégis az aranylabdás klasszist kellő hatékonysággal kiszolgáló csapatjátékot, és kit kell emiatt kihagynia a csapatból a fent felsorolt klasszisok közül? Már ennyiből is kiválóan látszik, hogy ez egy orrnehéz csapat, amely általában visszakézből szokta lepofozni a nála gyengébbeket – a selejtezőket 100 százalékos teljesítménnyel abszolválták –, ám ha belefut egy pechesebb meccsbe, vagy egy jól kontrázó, elég magas minőséget képviselő ellenfélbe, már könnyen bajba kerülhet. Jó példa erre az idei, szlovének elleni meglepő vereség (0-2), vagy az, mennyire könnyed gólokat szerezhetett az össze-vissza szaladgáló védelmük ellen hét közben a százezer éves Teemu Pukki, aki jelenleg az MLS-ben vezet le.

3. Németország

Szövetségi kapitány: Julian Nagelsmann (német)

Várható kezdőcsapat: Neuer – Kimmich, Tah, Rüdiger, Mittelstädt – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz.

Mélyről indulnak és magasra tartanak. Nagelsmann márciusra kiegyenesítette a kérdőjeleket, meggyőzte Kroost a visszatérésről, majd meghozta azokat a nehéz döntéseket is a keret kialakításakor, amelyeket mindenki várt tőle. Nincs Hummels, nincs Brandt, nincs Gnabry, van viszont – sőt: csapatkapitány – az a Gündogan, aki 4000-nél is több játékperccel a lábában érkezik a tornára, és aki annyira rossz volt az ukránok elleni hétközi barátságos meccsen, hogy már a félidőben le kellett kapni a pályáról.

A kezdőcsapatban ezzel együtt nem nagyon van kérdőjel,

talán csak Gross és Andrich vív a Kroos melletti biztosító szerepkör betöltéséért, egyébként a formáció és az egyének is a helyén vannak. Nagy kérdés a forma, Wirtz ugyanis az utolsó meccsekre kissé visszább esett a Leverkusenben, Havertz szoros bajnoki hajrát bukott az Arsenallal, Musiala pedig a Bayern közelmúltbeli történetének legkomolyabb bukását kellett feldolgozza a szezon végén. Ezzel együtt ez jó csapat, a franciák és az angolok mellett talán a legerősebb, amely ráadásul hazai pályán játszhat – Toni Kroos szép búcsújáért is.

2. Anglia

Szövetségi kapitány: Gareth Southgate (angol)

Várható kezdőcsapat: Pickford – Trippier, Stones, Guéhi/Konsa, Walker – Alexander-Arnold, Rice, Bellingham – Foden, Kane, Saka.

Southgate éveken keresztül hallgatta kritikusaitól, hogy fittyet hány az aktuális formára, hogy kizárólag a liblingjeit engedi a keret közelébe, hogy túl sokáig ragaszkodik lejárt szavatosságú játékosokhoz, hogy nem elég bevállalós és kreatív – hát, most húzott egy merészet, és tótágast állította korábbi válogatási elveit. Már az előzetes keretből kihagyta Hendersont, Sterlinget és Rashfordot, aztán ezt fokozta azzal, hogy Jack Grealish-t is kivágta az utolsó szűkítésnél, miközben utazhat például a tornára Adam Wharton, Ebrechi Eze, vagy éppen Jarrod Bowen is. Harry Maguire sérülés miatt hiányzik majd, ezzel pedig el is érkeztünk a védelemhez, ahol rutintalan (Konsa, Guéhi) és üveglábú (Stones, Gomez, Shaw) játékosok közül kell majd válogatni, ez pedig olyan kockázatokat jelez előre, amilyeneket korábban Southgate soha nem vállalt. A középpályától fölfelé ellenben luxusproblémái lesznek: Foden, Bellingham, Mainoo, Rice, Palmer, Alexander-Arnold, Wharton, Eze, Kane, Watkins és Toney jelentik a mélységet, ami tényleg irigylésre méltó, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a nagy tornákat a védelmek és a védekezés nyerik meg. És a szövetségi kapitányok.

1. Franciaország

Szövetségi kapitány: Didier Deschamps (francia)

Várható kezdőcsapat: Maignan – Kounde, Pavard, Konaté, T. Hernandez – Camavinga, Tchouameni – Dembele, Griezmann, Mbappé – Giroud.

A tökéletes elegy. Kipróbált játékkapcsolatok (Griezmann–Giroud, Mbappé–Dembelé), stabil védelem (Konaté, Saliba, Upamecano, Pavard, Koundé), kellően flexibilis középpálya (Camavinga, Tchouameni, Kanté, Fofana, Rabiot), fiatal tehetségek (Barcola, Zaire-Emery) és egy minden hájjal megkent, győztes szövetségi kapitány (Didier Deschamps). A három évvel ezelőtti tornához képest ezúttal a felkészülés is szerfelett nyugodtan telt, a kerethirdetést nem követte össznépi lázongás, a nyilvánosság bízik Deschamps-ban és a játékosokban, miközben tisztában van azzal is, hogy ez egy jó keret, kiváló adottságokkal, kiegyensúlyozott eloszlással a klasszisok és a hasznos kiegészítő emberek között. Egy, és csakis egyetlen ember van, aki pótolhatatlannak látszik, Antoine Griezmann, a világfutball egyik legalulértékeltebb játékosa, számos nagy torna és megannyi hatalmas meccs hőse, a kiváló gólszerző és nagyszerű irányító, a hamisítatlan csapatjátékos. Ha ő nincs, mert kiesett, megsérült eltiltják, akkor ez egy másik csapat – de vele a torna legnagyobb esélyese.