Varga Barnabás az elmúlt két idényben garancia volt a góltermelésre. A Magyarországon sokáig radar alatt repülő – mondhatni, szinte elfeledett – középcsatár 2021-ig még csak NB I-es mérkőzést sem játszott, aztán a kiesőjelölt Gyirmótban bebizonyította, az élvonal szintjén is meghatározó csatár. Ami ezt követte, abban alighanem ő is csak reménykedett: Pakson szárnyakat adott neki a Bognár György által favorizált, a centerre nagyban támaszkodó támadófutball (26 bajnoki gól, gólkirályi cím), remek teljesítménye a Ferencvárosig repítette, ahol egyből beilleszkedett, és ismét a góllövőlista élén végzett (20 találattal). A klubjaiban nyújtott remek produkció pedig válogatott meghívót ért:
Marco Rossi úgy érezhette, megütötte a jackpotot Varga berobbanásával. Szalai Ádám visszavonulása után félő volt, hogy centerposzton jókora lyuk marad a válogatottban. Ádám Martint egészen kiemelkedő 2021/22-es idénye Dél-Koreáig és a válogatott keretébe vitte, ám a szakállas óriás inkább értékes kiegészítő embernek tűnt, mintsem fix kezdőnek. A Szalai hagyta űrt végül Varga töltötte be: nemzetközi szinten is igen erős a fejjátéka, nagyon gólérzékeny – messze felülmúlja ebben elődjét, aki rendkívül fontos láncszeme volt a csapatjátéknak, de egész karrierje során csak egy élvonalbeli idényben ért el 10-nél több bajnoki gólt –, mozgékony, ráadásul duzzadt az önbizalomtól, hiszen évek óta jól ment neki a játék. A kérdés az volt inkább, hogy mit tud mutatni nemzetközi színtéren: Szalai Ádám óriási Bundesliga-tapasztalattal bírt, Varga viszont csak az osztrák bajnokságot járta meg, és még az NB I-es rutinja is viszonylag kevés volt, nemhogy a nemzetközi.
Ha voltak is félelmek ezzel kapcsolatban, azokat Varga hamar eloszlatta: Litvánia ellen megszerezte első válogatott gólját, majd még háromszor betalált a selejtezők során (kétszer a szerbeknek, és még egyszer a litvánoknak), így Szoboszlai Dominikhoz hasonlóan 4 találattal zárt a kvalifikációs sorozatban. Mindent hozott, amire Rossinak szüksége volt: rengeteget dolgozott, küzdött a védőkkel, lekötötte őket, folyamatos légi veszélyt jelentett, helyet teremtett társainak, és a befejezéseknél is éles volt. Október végén megsérült egy bajnokin, de a téli szünet után ott folytatta, ahol abbahagyta: ugyan a későbbi Konferencia Liga-győztes Olympiakosz hátsó alakzata vele is kibabrált, de négy góllal terhelte meg az MTK hálóját, betalált a Debrecennek, duplázott Újpesten és Fehérváron.
