A Real Madrid összességében tizenötödik alkalommal szerette volna megnyerni a legrangosabb európai kupát, ezúttal a londoni Wembley Stadion gyepén. A madridiak döntőbe jutásán összességében nemigen lehetett meglepődni: egyéni minőséget tekintve a világ egyik, ha nem a legjobb játékoskerete az övék, amely bármekkora nyomásnak képes ellenállni, és látszólag a semmiből is a maga javára fordítani a mérkőzéseket. Ezt láthattuk már az RB Leipzig, a Manchester City és a Bayern München elleni párharcokban is, a hazai bajnokságot pedig 95 ponttal, mindössze egyetlen vereséggel húzta be a csapat. A Dortmund döntőbe jutása már jóval nagyobb meglepetést okozott: a szurkolóból lett scout, majd edző Edin Terzic elsősorban a sebességre, a szervezett védekezésre, az aprólékosan kidolgozott meccstervre építve tudta a döntőbe vinni csapatát, amely a holland PSV Eindhoven után olyan ellenfeleket tudott kiejteni, mint az Atlético Madrid és a Paris Saint-Germain. A dortmundiak így visszatérhettek abba a stadionba, ahol tizenegy évvel ezelőtt a legendás Jürgen Klopp-féle Dortmund végül alulmaradt minden idők egyik legerősebb Bayernjével szemben.
A kezdőcsapatokat tekintve egyik oldalon sem akadt túl sok meglepetés. Dortmundi oldalon Kobel kapus előtt ezúttal is Ryerson, Hummels, Schlotterbeck és Maatsen alkották a védelmet, előttük a szűrő középpályás Can és a kissé támadóbb Sabitzer őrjáratozott. Jobbról Sancho, balról Adeyemi, a vonalak között pedig Julian Brandt támogatta az előretolt csatár Füllkrug játékát.
A Real Madrid háza táján leginkább a kapuskérdés tartotta lázban a közvéleményt a mérkőzést megelőzően. Végül a rutin és az eddig kitűnően védő Lunyin hét eleji betegsége Courtois javára billentette a mérleg nyelvét, ő állt tehát a madridi kapuban, és ez volt az első meccse a BL-szezonban. A védelemben Alaba és Tchouameni nem épült fel a döntőre, így Carvajal, Rüdiger, Nacho Fernandez és Ferland Mendy alkotta a hátsó sort. Előrébb jóval kevesebb kérdés maradt: Tchouameni hiányában Camavinga került be Valverde, Bellingham és a karrierje utolsó klubmérkőzését játszó Kroos mellé. Elöl pedig szokás szerint Vinícius és Rodrygo szerepelt, előbbi gyakran a pálya bal oldalára mozogva.
A mérkőzés nehézkesen indult a Real számára, és a szünetig Carlo Ancelotti csapata nem is tudott sok lehetőséget kidolgozni.
Ehhez a Real óvatos labdás játékán kívül a Dortmund kitűnően megszervezett védekezése is kellett.
