Két trófea két év alatt. Nem is rossz. Ezt kell folytatnunk. De ha nem akarnak többé, elmegyek máshová meccseket és trófeákat nyerni. Egész életemben ezt tettem
– nyilatkozta némi frusztrációval a hangjában Erik ten Hag az FA-kupa döntőjének megnyerése után. Mondott még mást is: például, hogy a United 2013-ban nyert utoljára bajnokságot még Sir Alex Fergusonnal, ennek ellenére elvárják a szurkolók és az őt folyton megkérdőjelező sajtó, hogy versenyben legyenek a PL-trófeáért.
Ten Hag azt is megjegyezte, Angliában még kiélezettebb a harc, és az ő csapatára sok munka vár, noha a potenciál megvan bennük. Az ehhez hasonló lózungok a legtöbb meccs utáni nyilatkozatában felbukkantak már az idény során.
Ám ez a fajta frusztráltság – ami tűnhet arroganciának is – érthető és bizonyos szinten elfogadható.
A Unitedet egész szezonban sérülések sújtották, például az idény végén a sebességéből sokat vesztő Casemiróval a védelem belsejében szenvedett a csapat, mint malac a jégen. Ez két dologról árulkodik: valóban erőteljesen csapdosta a balsors Ten Hag alakulatát, miközben azt se hallgassuk el, hogy bizony a múlt nyári átigazolási ablakban jobban is gazdálkodhatott volna a menedzser a büdzséből, ami a rendelkezésére állt.
Így fordulhatott elő, hogy túlnyomó részben – ironikus módon – egy Ferguson-érában megismert játékos volt a legstabilabban teljesítő belső védő: a 36 éves, tavaly vészmegoldásként újra szerződtetett Jonny Evans neve a kelleténél többször szerepelt a kezdő tizenegyben. Innen nézve máris jobban értjük Ten Hag frusztrációját.
A Manchester United döntéshozói ugyancsak kivették a részüket abból, hová süllyedt a szebb napokat megélt csapat: az elmúlt évtizedben leginkább abba a hibába estek, hogy folyamatosan rossz döntéseket hoztak – és nem csak a balul elsült igazolásokkal. Hiba volt várni José Mourinho menesztésével, miképp Ole Gunnar Solskjaer is hónapokkal tovább maradhatott pozícióban, mint azt az általa kreált játék képe indokolta volna. Ugyanilyen késve érkeztek meg az új játékosok a nyár folyamán, és még csak nem is az elsőszámú kiemelt emberek, akiket a holland akart.
De ami a mostani szezon végén ennél fontosabb kérdés, és amit Mark Critchley is feszeget az Athletic friss cikkében, mely az FA-kupa-győzelem után íródott:
ezzel a győzelemmel most az elmúlt kilenc, többnyire nyomorúságos hónap jelentéktelenné válik?
