Nehezebb volt jegyet kapni, mint a 6:3 visszavágójára, de döbbent csend volt az Üllői úton

Bajnoki rangadóval avatta újjá Üllői úti stadionját az FTC ötven évvel ezelőtt. Ezzel megkockáztatta a szomorú nyitányt, de az is lehet: örvendő vezetői egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a Vasas is győzhet. Aztán az angyalföldi csapat nem törődött sem az 1974-ben hetvenöt esztendős Ferencváros jubileumával, sem az avatással: 1-0-ra nyert.

Dalnoki Jenő, aki akkor már edzőként tartozott FTC legendás az alakjai közé, a meccs előtt még lelkesen említette:

Tizenegy év után végre itthon vagyunk! Ez sporttörténeti pillanat, győznünk kell!

Bizony, az Üllői úti pályát 1963. november 20-án zárták be, és 1974. május 19-én nyitották újra. Azok közül, akik hatvanháromban 3-0-ra nyertek a Diósgyőr ellen, hetvennégyben már csak Juhász István játszott. (A régi pálya búcsúmeccsén ő szerezte a három gól egyikét.)

Társai a 14.45-kor kezdődő és 4-4-gyel záruló FTC–Vasas öregfiúk-találkozón léptek fel. Arra Lázár Gyula „tanár úr”, az 1938-ban vb-ezüstérmes labdarúgó vezette ki a csapatokat, majd a 17 órára hirdetett NB I-es meccs előtt Takács II József lépdelt a kivonulók élén. Az akkor hetven éves ikon 127 bajnoki meccsen 89 gólt szerzett a Vasasban, majd 157 meccsen 209-et a Ferencvárosban.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy engem kértek fel a kezdőrúgás elvégzésére – mondta meghatottan. – Egész életemben emlékezetes marad számomra ez a perc.

A rangadót azért rendezték délután öttől, mert villanyvilágítás még nem volt a IX. kerületi stadionban, amely minden más tekintetben nyugat-európai színvonalat képviselt annak megfelelően, hogy a korabeli viszonyok között irdatlan összegbe, 105 millió forintba került.

Ez erősen árnyalja azt a mostani időkben sokszor felrajzolt képet, hogy a Ferencváros hátrányos helyzetű volt a szocialista rendszerben, elvégre a Kádár-korszakban a Honvéd, az MTK, az Újpest és a Vasas nem kapott új stadiont, legföljebb villanyvilágítás jutott előbb a Megyeri útra, majd a Fáy utcába, ám azt az Üllői úton is hamarosan felszerelték (1978. október 14-én, a 4-1-es hazai sikerrel zárult FTC–Pécs bajnoki mérkőzésen adták át).

Az 1974-es eseményt megelőzően a Sportélet című havilap azt írta: „A végre felépült új stadion avatójára nehezebb volt jegyet kapni, mint húsz éve a londoni 6:3 budapesti visszavágójára.”

A tévé nem közvetítette a mérkőzést, csak fél órás összefoglalót adott 22.50-től az avatásról és a találkozóról. A protokoll csúcspontjaként dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, az FTC elnöke mondott ünnepi beszédet. „Mindenkinek köszönjük a segítséget – hangoztatta –, a szakszervezetnek, az intézményeknek, a magánszemélyeknek. Külön is megköszönöm pártunk és államunk megértő segítségét.”

A Magyar Hírlap címlapján másnap az virított: „Színpompás megnyitó az Üllői úton.” A ferencvárosi drukkerek másként érezték.

Tóth Bálint átadásával ugyanis Müller Sándor a jobb oldalon meglépett, majd a tizenhatos sarkától korántsem erős, de annál jobban helyezett lövést küldött kapura; a labda a jobb kapufáról a hálóba pattant.

Ezzel nyert a Vasas, noha közvetlenül az egyetlen gól után Somlai Lajos játékvezető kiállította Török Pétert, az FTC tehát az utolsó húsz percben létszámfölényben futballozhatott.

Az Esti Hírlap így kommentált: „A Vasas – amelyből a minősíthetetlenül gyengén bíráskodó Somlai elhamarkodottan kiállította Törököt – nem játszott olyan olajozottan, mint az utóbbi hetek mérkőzésein, a házigazda Ferencváros pedig kifejezetten szív és lélek nélkül adta meg magát ezen a találkozón.”

A Hétfői Hírek sem kényeztette el a pályára lépőket: „Takács II József, a korábbi híres válogatott játékos kezdőrúgása után befejeződött az ünnepi hangulat, folyt csendesen a jellegzetesen szürke magyar bajnoki mérkőzés. Elcsendesedett a közönség, elhalt a buzdítás. A szurkolók nem avatták a várt, félelmetes katlanná a stadiont, várták, hogy a játékosok lelkesítsék fel őket.”

A már említett Sportéletben Zsolt Róbert azt fejtegette: „Megmozdult az egész sportközvélemény, egyesületi színektől függetlenül egyformán örült mindenki, hogy végre lett az országnak egy ilyen nagyszerű stadionja. Jó százezren szerettek volna tanúi lenni a pályaavató mérkőzésnek, az 50 és 80 forintos jegyekért 200, 300 forintokat ígértek.

Csodálatos volt a hangulat, csak éppen azokat nem ragadta magával, akikért mindez történt. Akadt nem is egy ferencvárosi labdarúgó, aki közömbösen, érdektelenül, szívtelenül ácsorogta végig ezt a tömegek szemében oly felemelő pályaavatót.

A volt ferencvárosi válogatott játékosok, akik az előmérkőzésen szerepeltek, döbbenten nézték, mit művel néhány utódjuk a pályán. Egy Rudas, egy Mátrai, egy Rákosi számára egyszerűen nem fogható fel ésszel, hogy ilyen szellemben is lehet futballozni.”

Akadt még olyan megállapítás is a sajtóban, hogy „ezen a mérkőzésen is legyintgetett, sőt fütyült a 30 ezres közönség, amikor a csatárok elpuskázták a helyzeteket, aztán rúgott a Vasas egy gólt, és vége lett mindenféle gyanúsítgatásnak”.

Amúgy a fáma szerint az angyalföldiek megpróbálták megdumálni az „ikszet” a meccs előtt, de a ferencvárosi labdarúgók elhajtották őket.

Majd Dalnoki valósággal őrjöngött: „Hogyan merik egyesek ennyire semmibe venni a taktikai utasításokat, a csapatjáték elemi követelményeit? Miközben elégedett vagyok mindenkivel, aki küzdött és harcolt – Géczivel, Martossal, Bálinttal, Juhásszal, Muchával, Megyesivel –, nagyon haragszom azokra a fiatalokra, akik az ő erőlködésüket szinte közönyösen tudták végignézni.”

A Népsport szolidan osztályozta a résztvevőket. Íme, az FTC érdemjegyei: Géczi 6 – Martos 5, Bálint 7, Mucha 7, Megyesi 6 – Juhász 6, Kű 5 – Szőke 4, Branikovits 5, Máté 4 (Kelemen 4), Magyar 4.

A Vasaséi: Mészáros 7 – Fábián 6, Lakinger 7, Vidáts 6, Kántor 6 – Török 1, Müller 6 (Vida 0), Komjáti 7, Kovács Ferenc 5 – Gass 4 (Tóth Bálint 0), Várady 5.

A piros-kékek a Sarokház elnevezésű budai érzelmi kombinátban ünnepelték meg diadalukat. Szemtanúk szerint a lemezlovas Keresztes Tibor, alias Cintula hajnal felé úgy huszadszor tette fel Várady Béla kedvéért a Dr. Hook és a Medicine Show elnevezésű bandától, hogy „Please, Mrs. Avery, I just gotta talk to her…”

Nagy Béla, a Ferencváros feledhetetlen krónikása azt írta kifogyhatatlan könyveinek egyikében:

Az újjáépített Üllői úti stadion első gólját egy Müller nevezetű Vasas-játékos lőtte.

Ez a Müller nevezetű tíz nappal később Albert Flórián válogatott-búcsúmeccsén játszott. A jugoszlávok ellen 3-2-re győztes csapatban együtt futballozott – Albert és Müller mellett – Géczi István, Bálint László, Juhász, Máté János, valamint Fábián Tibor, Lakinger Lajos, Vidáts Csaba.

Az eredmény is bizonyítja: másfél órára félretették az Üllői úton keletkezett nagyfeszültséget. De gyanítható, azokban a napokban nem volt teljes a barátság.