Kele János hírlevele: Mit tettek hozzá a kiemelt állami akadémiák az Eb-kijutáshoz?

Kedves olvasó,

Marco Rossi Eb-keretet hirdetett, ez pedig itt – bevallottan – egy Eb-hírlevél, nem is foglalkozhatunk hát nagyon mással, mint a kapitányi döntéssel. Némi meglepetésre az olasz mester nem taktikázott – höhöhö – hanem egyből megnevezte azt a 26 játékost, akivel le szeretné tolni a tornát, holott ebben nem kötötte szűk határidő – a végleges kerethirdetési időszakot csak június 7-én zárja az UEFA (azaz eddig a napig még lehet változtatni, variálni, pótolni a sérülés miatt esetlegesen kiesőket, és így tovább).

Meglepetés van is, meg nincs is: kimaradt Vancsa Zalán – pontosabban: a tartalékok között nevezte meg őt Rossi –, utazik ellenben az újpesti Csoboth Kevin, nincs Szalai Gábor (Lausanne), aki helyett a rutinosabb és több poszton is biztonsággal bevethető Botka Endre mellett tette le a voksát a kapitány, és szintén kimaradt a keretből Mocsi Attila (Rizespor), akinek hiányában Rossi egy plusz középpályásnak, az MTK-ban szereplő Kata Mihálynak küldhetett behívót. Tagja a keretnek a sérüléssel bajlódó Fiola Attila (Fehérvár) és Lang Ádám (Omonia) is, a harmadik számú kapus pedig a kupadöntő hőse, a paksi Szappanos Péter lesz, aki benyúlással előzte meg az egész évadban ihletett formában védő, döbbenetes statisztikai mutatókat villantó Tóth Balázst (Fehérvár).

A tartalékok közé sem került be az ősszel négy gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyző Dárdai Palkó, ott van ellenben az a Lisztes Krisztián, aki az utóbbi meccseken reménykeltő formában tért vissza a Fradiba – igaz, a Paks elleni kupafináléban úgy is lekapta a pályáról Dejan Stankovic, hogy előtte csereként küldte csatába (állítólag betegséggel küszködött a meccs előtti napon). Meglepetés, hogy a tavasszal Paksra hazatérő, és mindössze hat meccset játszó Vécsei Bálint is bekerült a pikszisbe, őt szintén a tartalékok közé nevezte Rossi.

Eddig a hír és a rövid kommentár – ami innentől jön, az a kontextus. Sokáig és sokat gondolkodtam, itt van-e ennek a helye és az ideje, de végül arra jutottam, hogy ez a hírlevél egy amolyan safe space – ha máshol nem, itt biztosan beszélhetünk olyan dilemmákról is, amelyek a szélesebb nyilvánosságban valószínűleg pillanatok alatt válnának a közéleti hangulatkeltés és társadalmi indulatkezelési terápia martalékaivá. Felteszem tehát a nagy kérdést arról,

mennyire tekinthető ez a keret a magyar futballhátország lenyomatának?

Sokszor, sok helyütt leírtam és elmondtam már, hogy a válogatott – elsősorban Rossinak és a stábjának köszönhetően – egy nyugodt, kies sziget a magyar futball háborgó tengerén. Utat és példát mutat, de egyszersmind el is válik attól a közegtől, amelynek (elviekben) kirakatterméke kellene legyen. Hogy attól, vagy épp annak ellenére ennyire jó, ami ebben az országban futballfejlesztés címszó alatt zajlik, az külön mélyelemzést érdemelne – más kérdés, van-e értelme, haszna, jelentősége ilyesminek egy olyan közéletben, ahol minden jelző, minden megszólalás, minden cikk és nyilatkozat ideológiai-politikai álláspontok mérlegén súlyozódik. Tény viszont, hogy a futball nálunk összenőtt (nem, nem a politikával, attól sosem lehetett elválasztani, hanem) magával a rendszerrel, így amondó vagyok, hogy az ettől független értelmezésének egyszerűen nincs se értelme, se tétje. Nem is játszom el tehát, hogy van.

Ha elfogadjuk ezt kiinduló pontnak, adja magát a kérdés: tekintheti-e vajon az elmúlt tizenév futballrezsimje sajátjának ezt a mostani Eb-keretet? Hogy erre választ adhassunk, átfutottam gyorsan a keretet, hogy megnézzem, ki mindenki utazik a tornára az agyondotált, közpénzcsilliárdokból összetákolt akadémiai rendszer termékeként, és kik azok, akik kerülő, vagy legalábbis alternatív utakon járva lettek a válogatott csillagai.

Nos, a kép – ha le éppen nem is hangoló, de mindenképpen eléggé – összetett. Ott vannak mindjárt a kapusok, akik (nyilván korukból adódóan is, lévén mindannyian túl vannak már a 30-on) még a NER előtti időszak utánpótlásából jönnek. Gulácsi Péter a korát megelőző MTK – akkor még piaci alapon működtetett – akadémiájának neveltje, Dibusz Dénes a pécsi utánpótlás terméke, Szappanos pedig a Szent István SE-ből érkezett a felnőtt futballba, hogy hosszú és rögös utat bejárva legyen előbb NB I-es, majd válogatott kapus.

A védők közül Balogh Botond (MTK) és Botka Endre (Honvéd) az akadémiai rendszert dicsérik – bár várhatóan egyikük sem lesz kezdőjátékos a csapatban –, rajtuk kívül azonban senki másról nem lehet elmondani ugyanezt. Szalai Attila ugyan 14 éves kora előtt játszott a Vasas Kubala Lászlóról elnevezett akadémiáján, de ezt követően Ausztriába került a Rapidhoz, és bár később a Mezőkövesdben lett NB I-es játékos, aligha vádolható azzal, hogy a magyar utánpótlásképzés hagyta rajta a legmarkánsabban a keze nyomát a játékán. Orbán Willi Kaiserslauternben, Dárdai Márton a berlini Herthánál tanult futballozni, Lang Ádám a veszprémi (nem akadémiai) képzés terméke, Fiola Attilát pedig az akadémiával ugyancsak nem rendelkező paksi csapat nevelte ki a magyar futballnak.

A középpályán valamivel jobb a helyzet: Kata Mihály mellett Schäfer András is az MTK Sándor Károly Akadémiájáról került a felnőtt csapatba – igaz, utóbbi előbb Genovába, később pedig a DAC érintésével a Bundesligába is el tudott igazolni, Katánál jóval fiatalabb korában. Nagy Zsolt és Kleinheisler László a felcsúti Puskás Akadémia örökös hivatkozási alapjai, igaz, egy időben hivatalosan mindketten tartoztak az akkor még Videoton néven szereplő fehérvári klub képzési rendszerébe is, de ez inkább csak szervezeti-intézményi kérdés, nem annyira szakmai. Rajtuk kívül Bolla Bendegúzt kell még megemlíteni, aki alapvetően a Szoboszlai Dominikot is kinevelő Főnix Gold növendéke, de 15 éves korában ő is bekerült az akadémiai rendszerbe, és előbb az MTK-nál focizott ifiként, majd 18 évesen Fehérvárra került.

Kerkez Milos Szalai Attilához hasonlóan a bécsi Rapidnál töltötte a legfogékonyabb éveit, innen került Magyarországra, és előbb Hódmezővásárhelyen focizott, majd eltöltött cirka fél évet a győri kiemelt akadémián (sőt, a felnőtt csapatban is bemutatkozott), mielőtt alig 17 évesen lecsapott volna rá a Milan. Nagy Ádám története közismert: ha a magyar akadémiai rendszeren múlt volna, sosem lesz belőle nem hogy válogatott, de egyáltalán profi futballista sem, őt a Wágner ikrek menekítették ki Portugáliába, mielőtt a Fradinál felnőtt játékos vált volna belőle. Nego Loic és Styles Callum esete a napnál is világosabb, egy percig nem volt közük a magyar utánpótláshoz, előbbi a Nantes-nál, utóbbi a Burnley-nél nevelkedett.

A támadók között is van két kirakatembere az államilag kiemelt akadémiák világának: az egyik Sallai Roland, aki Siófok után a Felcsút központjába került be, ott lett NB I-es játékos is, majd dobbantott Olaszországba, hogy ma már csaknem 200 topligás meccs legyen a lábában. A másik hírmondó Gazdag Dániel, aki a Honvédnél járta végig a szamárlétrát, ma pedig már az MLS-ben szereplő Philadelphia Union történetének legeredményesebb góllövője.

Rajtuk kívül azonban mást nem tud felmutatni a kiemelt akadémiák világa.

Ádám Martin még szódával esetleg elmegy, ő 16 évesen került be a Vasas akadémiájára – az alsó korhatár 14 –, ott is lett NB I-es játékos, de nagyon sokáig kallódott, míg végre Pakson bebizonyosodott, hogy akár még válogatott szinten is használható centert lehet belőle faragni. Csoboth Kevin Bollához és Szoboszlaihoz hasonlóan Főnix-nevelt, és bár ezt követően eltöltött egy kevés időt a Fradi akadémiáján, nagyon korán dobbantott a Benficához, és onnan már felnőtt játékosként hazatérve lett válogatott. Horváth Krisztofer a Zalaegerszeg neveltje (itt sincs államilag kiemelt akadémia), onnan került Olaszországba (három Serie A-meccs is adatott neki a Spal csapatában), majd felnőtt játékosként vissza Kecskemétre, most pedig a válogatottba. Varga Barnabás 2010-ben, a Haladás utánpótlásából Ausztria felé vette az irányt, és évekig játszott alacsonyabb osztályú csapatokban, mire Gyirmót érintésével visszakeveredett a magyar futballba, Pakson gólkirály lett, idén pedig – immáron 29 évesen – a Fradi erőssége. És végül természetesen említsük meg Szoboszlait is, bár az ő története közismert: az édesapja által alapított Főnixben tanult focizni, és bár – főleg adminisztratív okokból – érintett két akadémiát (Fehérvár, MTK) is, valójában a salzburgi Red Bull-istálló által vált felnőtt játékossá, később Lipcsében a Bundesliga egyik legjobb középpályásává, majd a 8-as mezszám örökösévé Liverpoolban.

Mindenki döntse el maga, hogy sok, vagy kevés, de a huszonhatos keretben van összesen nyolc játékos (Balogh, Botka, Kata, Kleinheisler, Nagy Zsolt, Schäfer, Gazdag, Sallai), aki teljes egészében a kiemelt akadémiai rendszer terméke, és még pár ember (az MTK-hoz 16 évesen odakerülő Bolla, a Vasasba szintén 16 évesen felvett Ádám és a Győrben uszkve fél évig pallérozott Kerkez), aki érintkezett a rendszerrel. Mindenki más alapvetően alternatív utakon jutott el a válogatott keretéig és a topfutballig.

(Ha a csapat várható kezdőjét nézem, még beszédesebb az arány: a kiemelt akadémiák munkáját dicsérő játékosok közül alapesetben csak Sallai és Schäfer számít betonbiztos kezdőnek, a többiek inkább perem- és/vagy csereemberek Rossi csapatában.)

És akkor íme az összesítés arról, mely klubok nevelték az Eb-keret játékosait:

• MTK – 4 játékos (Gulácsi, Balogh, Schäfer, Kata)
• Felcsút – 3x (Kleinheisler, Nagy Zsolt, Sallai)
• Főnix – 3x (Szoboszlai, Bolla, Csoboth)
• Rapid Wien – 2x (Kerkez, Szalai Attila)
• Honvéd – 2x (Botka, Gazdag)
• Pécs – 1x (Dibusz)
• Szent István SE – 1x (Szappanos)
• Hertha – 1x (Dárdai)
• Paks – 1x (Fiola)
• Veszprém – 1x (Lang)
• Kaiserslautern – 1x (Orbán)
• Vasas 1x – (Ádám M., de rövidebb időt töltött itt 14 éves kora előtt Nagy Ádám és Szalai Attila is)
• Nantes 1x – (Nego)
• Burnley 1x – (Styles)
• ZTE 1x – (Horváth K.)
• Haladás – 1x (Varga B., de még 2010 előtt)
• Győr – 0,5x (Kerkez volt itt 5 hónapig)

Államilag kiemelt akadémiák, amelyek egyetlen játékost sem adnak az Eb-keretbe:

DVTK, Debrecen, Fradi (náluk Csoboth Kevin eltöltött néhány hónapot, mielőtt elvitte volna a Benfica), Kisvárda. Ez az összes kiemelt akadémia 40%-a.

És akkor a végére nézzünk egy kis csoporton belüli összevetést is, játszva a számokkal. A magyar válogatott várható kezdőcsapata (Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai – Nego, Nagy Á., Schäfer, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Varga) az idei évadban összesen 20.059 percet töltött a pályán. Ha ezt elosztjuk egy játékosra, akkor átlagosan 1823 játékpercet kapunk, ami 20,2 mérkőzésnek felel meg. A képet nyilván árnyalják a sérülések (Gulácsi és Orbán is sokat hagyott ki az idei szezonban, mint ahogyan Schäfer is többet játszott volna Berlinben, ha végig egészséges), valamint fennáll a tévedés joga is – ha például Gulácsi helyett a Fradiban több mint 3800 játékpercet gyűjtő Dibusz, vagy Szalai helyén a Berlinben 2500 percnél is többet játszó Dárdai kerül be Rossi kezdőjébe, máshogy fognak festeni a számok.

De. Ez is mutatja, hogy a magyar válogatott játékosai – finoman fogalmazva – nem lesznek csapágyasra hajtva a torna előtt. Mindez különösen akkor szembeötlő, ha emellé odatesszük a riválisok számait is, amelyek (jelenleg) így festenek:

• Németország (Neuer – Kimmich, Tah, Rüdiger, Mittelstädt – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz): 35.572 játékperc, egy játékosra vetítve átlagosan 3233 (azaz cirka 36 meccs).
• Svájc (Sommer – Elvedi, Akanji, Rodriguez – Widmer, Freuler, Xhaka, Zakaria, Ndoye – Amdouni, Shaqiri): 28.121 játékperc, egy játékosra vetítve átlagosan 2556 (azaz cirka 28 meccs).
• Skócia (Gunn – Porteous, Hendry, Tierney – Ralston, Gilmour, McTominay, Robertson – McGinn, Christie – Dykes): 29.890 játékperc, egy játékosra vetítve átlagosan 2717 (azaz cirka 30 meccs).

Ti kérdeztétek:

Má Té olvtárs öt kérdést szegezett nekem levélben, nézzük ezeket sorjában:

1. Ki lehet a magyar válogatott meghatározó embere? Sallai túl ragyoghatja-e Szoboszlait?

Alapesetben nyilván Szoboszlai a válogatott legfontosabb embere, rajta áll, vagy bukik a támadójáték, minden akció átfolyik rajta, kulcsszerepe van a labdakihozatalokban (lásd Törökország és Koszovó ellen márciusban), a letámadásban, a helyzetkialakításban és a befejezésben is. De ez a csapat éppen attól, amiatt is jó, mert abszolúte nem egyemberes: a védelem vezére Orbán (párharcerős, lábbal is jó, nyomás alatt is kihozza, a felpasszaival ütemet tud váltani a csapat), a kapuban Gulácsi lábban, Dibusz bravúrokkal ad támaszt, a középpályán Schäfer dinamizmusa, vertikális passzai, megindulásai hozzák a váratlant, elöl Varga Barna és Sallai összjátéka, helyezkedése, vissza- és/vagy szélre való kilépései tudják bontani az ellenfelek védekezését.

2. Ki az, aki eddig rendszerint játéklehetőséget kapott a válogatottban, de az Eb-n már nem kellene, hogy kezdőbe kerüljön, esetleg keretbe se?

Nehéz kérdés, mert az elmúlt időszakban alapvetően az egész csapat erőn felül teljesített, az eredmények is jöttek, ilyenkor pedig senkit nem szívesen húz le az ember – azt azonban muszáj megemlíteni, hogy Gazdag Dániel szerepe (pláne kezdőként) nagyon nem világos jelenleg ebben a csapatban. Sem szerkezetileg, sem az egyéni szerepét illetően nem látszik a helye, a hozzáadott értéke, láthatóan nem passzol a csapatba az a stílus, amiben ő Philadelphiában lubickol. Ha rajtam múlott volna, ő most nem biztos, hogy túlélte volna ezt a keretszűkítést, de szerencsére Marco Rossi track recordja jelentősen felülmúlja az enyémet, így maximális a bizalmam a döntésének helyességében.

3. Ki az aki kimaradt a bő keretből, de szerinted a csapatban lenne a helye?

Vancsa Zalánt nagyon hiányolom, Csoboth helyett én mindenképp őt választottam volna, és Dárdai Palkót is neveztem volna legalább a tartalékok közé. Illetve Kata szerintem már túlbiztosítás a középpályán, helyette – pláne, hogy Lang és Fiola is sérülésből lábadozik, Botka pedig idén nem volt túl meggyőző a Fradiban – Mocsit neveztem volna az utazók közé.

4. Gulácsi vagy Dibusz?

Én ebben a kérdésben #teamGula vagyok. Hogy pontosan miért, azt a következő hírlevél-epizódban fogom hosszabban kifejteni (ki tudja, addigra lehet, hogy azt is megtudjuk, melyiküket választotta Rossi, aki saját bevallása szerint már meghozta döntését a kapuskérdésben).

5. Mi lenne a te kezdőcsapatod az első meccsen?

Gulácsi – Lang, Orbán, Dárdai – Nego, Nagy Á., Schäfer, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Varga. Ha tippelnem kellene, Rossi ehhez képest egy helyen változtat majd, és Dárdai helyett Szalaiba helyezi majd bizalmát (Lang pedig reméljük, hogy teljesen felépül majd az első meccsig).

(Má Té öt másik kérdést is feltett, amelyek a csoportellenfeleinkre, illetve az Eb többi csapatára vonatkoznak – ezeket a következő részben válaszolom meg részletesen).

Ottó olvtárs Julian Brandtról kérdezett,

akiről pár héttel ezelőtt, a Ziccer c. podcast egyik epizódjában áradoztam egy fél mondat erejéig. Nos, a kérdés annyiban off topic, hogy Julian Nagelsmann végül nem szavazott bizalmat a középpályásnak a németek Eb-keretének összeállításakor, így tőle bizonyosan nem kell tartanunk az egymás elleni meccsünkön. Ezzel együtt – meg- és beígérve, hogy a németek keretével, gondjaival, Nagelsmann döntéseivel a következő epizódokban részletesen foglalkozom majd –, annyit azért elmondanék, hogy Brandt egy egészen unikális középpályás a modern futballban. Döbbenetesen nyomástűrő, technikailag egészen pazar, labdatartásban és átmenetekben is pazarul használható, nagyon jó az összjátékban (tavaly Bellinghammel, előtte Haalanddal volt élmény nézni a páros kapcsolatát), és az end productja is kifogástalan – pláne ahhoz képest, hogy többnyire baloldali nyolcast játszik –: eddigi tíz felnőtt, kezdőként lejátszott Bundesliga-szezonjából nyolcszor is elérte a kétszámjegyű értéket gól+assziszt mutatóban, a mögöttünk hagyott három évadban pedig egyaránt 17-ig jutott. Emellett kiemelkedő helyzetkialakításban, progresszív labdacipelésekben, jól cselez, sok labdát vesz fel a tizenhatoson belül, illetve rendre ő az átmenetek kulcsfigurája is: vagy azzal, hogy ő indít területbe, vagy úgy, hogy ő futja meg ezeket a folyosókat.

Mára ennyit a jóból, találkozunk jövő pénteken, addig is, hallgassatok Ziccert (ezúttal a pünkösdi ünnep okán kedden jelentkezünk friss epizóddal), küldjetek kérdést olvasói levél formájában, meséljetek barátaitoknak-ismerőseiteknek a hírlevélről, és győzzétek meg őket a feliratkozásról!

Üdv,
Janek