Tíz éven belül hatodszor fordul elő, hogy a Real Madrid BL-döntőt játszik, az előző öt alkalommal meg is nyerték a trófeát a spanyolok, és most a Borussia Dortmund ellen is ők számítanak esélyesnek. A dicsőséget azonban nem adják ingyen; a Realnak a Lipcsét, a Manchester Cityt és a Bayern Münchent kellett kiejteni a döntőbe vezető úton. 2022-ben ennél is nehezebb volt Carlo Ancelotti csapatának sorsolása – akkor a Paris Saint-Germain, a Chelsea, a Manchester City és a Liverpool legyőzése kellett a BL-trófea megszerzéséhez. De visszamehetünk 2018-ba is: abban az évben Paris Saint-Germain–Juventus–Bayern München–Liverpool volt a menetrend – akkor még Zinédine Zidane-nal a kispadon. Ennek az egésznek csak annyi a lényege, hogy a Real úgy tette saját privát játszóterévé a BL-t, hogy közben a topligák legjobb csapatait verte végig újra meg újra. De mi teszi ennyire sikeressé a madridiakat a legerősebb kupasorozatban? (Azon túl, hogy Ancelotti felhúzza a szemöldökét vesztes állásnál a 90. percben). Pontosan milyen elemek jellemzik a focijukat, és hogyan hajtják végre azokat?
A cikk vége felé érintjük majd a Real La Ligában nyújtott teljesítményét is, de a BL sokkal izgalmasabb. Amúgy is: az említett tízéves periódusban BL-ből ötöt, bajnoki címből viszont csak négyet nyert a klub, és ez az arány néhány héten belül 6–4-re módosulhat. Mióta a videó- és adatelemzésnek, ezáltal az egész taktikai felkészülésnek egyre nagyobb kultúrája van – különösen Angliában és Németországban –, egy-egy párharc előtt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Real továbbra is a világ (egyik) legjobb és legmodernebb csapata, ahol a világ legjobb és legképzettebb futballistái játszanak. A negyeddöntőben valószínűleg jelentős többségben voltak azok, akik azt mondták, hogy a Manchester City a párharc esélyese. A fogadóirodák oddsai is ebbe az irányba mutattak: a madridi meccs előtt 2,55-ös szorzóval adták a Real győzelmét, a manchesteri visszavágón már 5,5-szörös pénzt fizettek volna. Ugyanez a jelenség a 2022-es BL-döntőben is érezhető volt. Jürgen Klopp Liverpoolja abban az évben ismét csúcsra volt járatva, és sokan biztosra vették, hogy sikerül visszavágni a 2018-as döntőért. Az angol együttes egész meccsen nyomasztó fölényben játszott, amit a kapura lövések száma (24–4) és az xG (2,19–0,73) is jól mutat. A Real azonban Vinícius Junior góljával így is megnyerte a meccset. Az utóbbi néhány évet alapul véve azt mondhatjuk, hogy a Manchester City, a Liverpool és a Bayern München azok a csapatok, amelyek a legnagyobb nyomást képesek helyezni az ellenfélre.
A Real láthatóan igényli, hogy nyomás alá legyen helyezve. Ancelottiék az idei BL-szezonban 15-ös PPDA-val játszanak, ami a 32 csapatos mezőnyben a kilencedik legmagasabb. A PPDA ugye azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfélnek a támadó- és középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akcióval megszakítaná a labdajáratást. Minél kisebb ez a szám, annál intenzívebb egy csapat letámadása. Persze a Real esetében a PPDA értékébe beleszámítanak az egyenes kieséses szakaszban játszott meccsek is, de mivel ez egy stílusleíró mutató, így nem torzítják az eredményt (a La Ligában 12,1 a csapat PPDA-ja). A Realnak tehát nem érdeke korán és intenzíven letámadni az ellenfeleit, inkább hagyja, hagy hozzák fel a labdát.
