Jürgen Klopp olyan, mint a vadnyugati revolverhős, aki tudja, neki már úgyis annyi, és tüzet nyit mindenkire, aki mozog. Az idény végén úgyis „alkotói szabadságra” vonul, vesztenivalója nincs, elmondja hát, amit gondol.
A Liverpool menedzsere a Tottenham elleni (nyertes) bajnoki rangadó előtt keveredett szópárbajba Des Kellyvel, a TNT vezető riporterével, és beolvasott a tévécsatornának, a médiának, a szövetségnek és még a FIFA-ra is tett egy megjegyzést.
Klopp kirohanását a Liverpool programja – és egy újabb korai, helyi idő szerint 12:30-as kezdés – váltotta ki. Nem a német edző az első, aki arra célzott:
„A Premier League a világ legjobb bajnoksága. Nincs túlértékelve, a játékosok viszont túl vannak terhelve. Valakinek segítő kezet kellene nyújtania. A következő idényben a Ligakupában egy meccsel kevesebb lesz, de cserébe a BL-ben hárommal több. Mindenkinek megvan az oka arra, hogy kérje, ne kerüljön ki a meccse a naptárból, de hát nem lehet mindenkit kielégíteni” – vélekedett Klopp.
„A City és az Arsenal kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében; ez nem tükrözi a csapatok kvalitását. Igen, nyilván, más országoknak is remek csapatai vannak. De ez egy jel. Változtatásokra van szükség. Amikor erről beszélek, mindenki azt hiszi, azért teszem, mert az én csapatomat érinti. Ám ez a probléma sokkal szélesebb körű. Van képük csütörtök, vasárnap, szerda, szombat 12:30-as menetrendet adni – ez kriminális! Vártam, hogy az Amnesty International bepanaszolja őket.
Nagyon szeretnék ott lenni azon a meetingen, amin valaki kijelenti, hogy a Liverpool-meccs 12:30-kor lesz, és az egész terem ezen röhög. (…) Teljes őrület. De a tévétársaságok még mindig boldogok. Imádják, ha jönnek az előfizetők – hát, engem ki lehet húzni a körükből.
Nemrég a kollégákkal beszélgettünk a kedvenc tévécsatornámról, amit tuti soha többé nem fogok nézni: a TNT-ről. Mindig azt mondják, ők fizetnek minket, ők adják a pénzt a futballra. Szerintem fordítva van, a futball fizeti őket. (…) Ismét a futball partnereivé kéne válnotok (a közvetítő tévétársaságoknak – a szerk.), nem csak hajcsárokká. Ez egy öreg fószer tanácsa, aki úgyis lelép innen” – folytatta.
Jól hangzik – és részigazsága biztosan van a német mesternek, például az tény, hogy együttese játszotta a legtöbb korai kezdésű mérkőzést –, de ha összevetjük a Liverpool tavaszi programját más, három (vagy négy) fronton harcoló csapatokéval, akkor radikális eltérést nem találunk. Az alábbi ábrán hat csapat 2024-es menetrendjét hasonlítottuk össze: az angol Liverpoolét és Manchester Cityét, a spanyol bajnok Real Madridét, a német bajnok Bayer Leverkusenét, a francia bajnok PSG-ét és az olasz Atalantáét.
A hat klub közül a Liverpoolé a legtöbb játékperc, ez tény. Klopp csapata 28-szor lépett pályára ebben a naptári évben, a Real Madrid, a PSG és az Atalanta 26-szor, a Manchester City és a Bayer Leverkusen pedig 25-ször. De ebből nem az látszik, hogy feltétlenül csak a meccsszám lenne a fő gond az angol csapatoknak, mivel a több küzdelemsorozatban versenyben maradt európai riválisok épp ugyanattól a brutális túlterheléstől szenvednek.
Ráadásul az angol klubok minden évben ugyanilyen kifacsartak, ez mégsem volt akadálya annak, hogy az elmúlt 25 idényből 22-szer legalább egy csapatot (de inkább többet) eljuttassanak az elődöntőbe a két legnagyobb európai kupasorozatban. A három kivétel: 2002/03, 2014/15 és 2023/24.
Abban viszont igaza lehet a Liverpool edzőjének, hogy a Premier League – más topligákkal ellentétben –
A francia LFP a PSG-nek és az Olympique Marseille-nek is engedélyezett halasztást, a spanyol La Liga is extra pihenőnapot biztosított a Real Madridnak egy meccse előrehozatalával, a portugál liga is ezzel tudja segíteni a csapatait. A spanyol, német és olasz bajnokságban egyaránt van péntek esti időpont, amivel lehet variálni, ha egy csapatnak a következő kedden BL-mérkőzése van.
Ennél még többet segít az, hogy – Angliával és Franciaországgal ellentétben – a másik három topligás országban csak egy kupasorozat van, és a kupák presztízse is valamivel alacsonyabb, mint a szigetországban. Ettől függetlenül nem garantált, hogy egy csapatnak megadja a szövetség (vagy a küzdelemsorozatot felügyelő profiliga) a naptárátrendezési lehetőséget, ugyanis a halasztás vagy előremozgatás a hazai konkurencia érdekeit sérti. A szövetségeknek az UEFA-országkoefficiens miatt fontos a kupaszereplés; a Premier League most lemaradt a plusz egy BL-helyről, amit a németek és az olaszok kaparintottak meg. Két olyan bajnokság, amelyeket a PL-fanatikusok egy része – hol ironikusan, hol komolyan – csak farmerligákként emleget.
Közben mindenki azzal küzd, amit Klopp is említett. Minden érintett szervezet – érthető módon – ragaszkodik a meccseihez, a nemzetközi szervezetek egyre bővítik saját naptárjukat (a kibővített létszámú klubvilágbajnokság és az új rendszerű BL egyaránt plusz mérkőzéseket ad), ennek kárvallottjai pedig a kizsigerelt játékosok lehetnek. A labdarúgás érdekvédelmi szervezetei rendre szót emelnek a folyamatosan bővülő futballnaptár jelensége ellen, de ez többnyire pusztába kiáltott szó marad. Az meg a róka fogta csuka esete, amire a liverpooli tréner is kitért: ki él kiből?
- A labdarúgóklubok élnek minden eddiginél jobban a közvetítési jogok értékesítéséből származó, folyamatosan növekvő bevételekből?
- Vagy a különböző sportcsatornák kapnak létalapot a kluboktól azzal, hogy programra tűzhetik a mérkőzéseiket?
A sportolók, sportklubok és a sportmédia együttélése a kezdetektől szimbiotikus kapcsolatra hasonlított: a média kapva kapott a modern sportok népszerűségén, hiszen nagy tömegeket elérő, szponzorokat vonzó, populáris eseményekről adhatott hírt, a sport szereplői pedig extra hírverést, később kiemelkedő bevételeket kaptak ezért cserébe. A kiemelkedő bevételért viszont vállalniuk kellett és kell az egyre több és több mérkőzést. Ennek egyelőre senki sem tudott határt szabni, bár készültek már naptárátalakítási tervek.
Befolyásolhatta a PL-csapatok szereplését a bajnokságuk rendkívüli intenzitása is. A tempó nyaktörő, az ellenfelek átlagos játékereje valószínűleg a legerősebb más topligákhoz viszonyítva – érdemes megnézni az Opta 2024. márciusi erősorrendjét, melyben ezt vizualizálták –, a keretek is a legerősebbek. Ezt az utóbbi jelenséget a visszájára is lehet ám fordítani: pont az angol klubok panaszkodnak, amelyeknek a rivális ligák csapatainál jobbak az anyagi lehetőségeik, és így erősebb keretet tudnak összevásárolni? Hogy a kiinduló példánál maradjunk: Klopp a kimerültségre panaszkodik,
És ha Klopp panaszkodik, mit csináljanak az ugyanúgy kizsigerelt és agyonterhelt, cserébe szűkebb és gyengébb kvalitású kerettel dolgozó, a PL bevételeinek töredékéből gazdálkodó, alacsonyabb osztályú angol klubok?
„A kudarcnak is több fokozata van. Vannak kínos kudarcok, vannak megalázóak, vannak a hübriszből fakadóak; és vannak az érthető, hajszálon múló kudarcok. Vannak, amelyek egy rossz estének a következményei, és vannak, amik végigkísérték az európai szereplést. A közös nevező a kiesés, amely hét klub sorsa lett, és ha nem sikerül egy elképesztő fordítás, akkor a nyolcadiké is lesz. A Premier League a világ leggazdagabb bajnoksága, de lehet, tagjainak meg kell fizetni egy másfajta adót is: ez a fáradtság és sérülések adója, amit a kőkemény menetrend okoz, és ami az európai kupaszereplésre is kihathat. De ha a klubok gazdagságát tekintjük – amit egész Európa irigyel –, akkor megállapíthatjuk, ennél sokkal többet várt a közönség. (…) A Premier League nem szerepelt erősségéhez méltón” – írta jegyzetében Richard Jolly a The Independent hasábjain még az Olympiakosz–Aston Villa visszavágó előtt. Amelyen nem sikerült a fordítás a Villának, a görögök oda-vissza elverték a PL negyedik helyezettjét!
Kollégája, Miguel Delaney azt írta, nem véletlen az sem, hogy a PL-klubok kudarcát más országokban nyílt kárörömmel fogadták.
„A Premier League-et körüllengő bombasztikus légkör is oka annak, hogy Európában sokfelé megünnepelték az angol klubok kiesését. (…) Ez még akkor is igaz, ha a Real Madridhoz, a Bayern Münchenhez vagy épp a PSG-hez hasonló szuperklubokat sem nevezhetjük a futball megmentőinek.
A reakció inkább a Premier League feltételezett hübriszének szólt, különösen annak tudatában, hogy a PL klubjai bármely más bajnokságnál kétmilliárd fonttal fizetnek ki többet bérekben a játékosoknak, és milliárdokkal keresnek többet a közvetítési jogdíjakból.
„Ha már mindenképp kell egy »világ legjobb bajnokságának« lennie, hát, sok érv szól amellett, hogy ez a Premier League. Itt van a legtöbb pénz, itt vannak a legmagasabb fizetések, és ez nem feltétlenül jó dolog – de azt eredményezi, hogy itt van a legerősebb tehetségkoncentráció is” – jegyezte meg a The Guardian, mely ugyanúgy kitért a más országokban vélelmezett „angol arroganciára”.
Mindent összevetve, a káröröm érzékelhető, de a 2023/24-es rossz szereplés aligha jelenti azt, hogy a Premier League válságban van. Több angol csapat alulteljesített a várakozásokhoz képest, ez vitathatatlan (különösen a Manchester United, de a Liverpoolnál sem feltétlenül gondolták, hogy az EL-kalandnak már a negyeddöntőben vége lesz). Másoknak (a csoportkörben a Newcastle United, a kieséses szakaszban a Manchester City vagy az Arsenal) nüánszokon múlott a jobb szereplés.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1125" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
De hát a kupaküzdelmek, és főleg azok kieséses szakaszai nagy esélykiegyenlítők: amikor jönnek a párharcok, azokban már egy rossz este, sőt, egy rossz 15–20 perces periódus is végzetes lehet. Nagyobb a kiszámíthatatlanság, és előfordul, hogy a kocka rosszul perdül kollektíve egy-egy topliga csapatainak. Megesett ez már másokkal is – bár nyilván különösen kellemetlenül érinti a gazdasági fölényben levő PL-klubokat. A Premier League a gyenge szereplésért a többé-kevésbé biztosra vett plusz BL-hely elvesztésével bűnhődött. Ez még önmagában nem mutat válságot.
„Sok csapat fáradt már az idény ezen szakaszában. A Premier League rendkívüli megterheléssel jár. De ami most történt, az több tényező következménye lehet; és ahhoz, hogy levonjunk következtetéseket, kellene olyan öt év.
Ha egy ötéves periódusban rendre megtörténik ugyanez, akkor valóban probléma van valahol. De ez aligha lesz így, és úgy gondolom, a következő idénytől visszatérhet a korábban látott angol dominancia. Ez egy kisiklás lehetett
– mondta Guillem Balagué spanyol futballszakíró a BBC-nek.
A legvalószínűbb, hogy ez így is van. A rövid távú eredménytelenség nem jelent automatikusan válságot is, és a közép, illetve hosszú távú eredmények éppenséggel nem a Premier League európai sikertelenségére utalnak. Jürgen Klopp kirohanása a Liverpool elég hányattatott szezonjából és a tavaszi csalódásokból táplálkozhatott, és kritikája valóban egy általános, széles körű problémára (kizsigereltség, túlterhelés, rugalmatlanság) mutatott rá, ami befolyásolhatja a csapatok teljesítményét – de ez minden európai topbajnokság klubjaira igaz lehet.
Önmagában sem a feszített, rugalmatlan menetrend, sem a rendkívüli intenzitás nem oka a tavaszi angol kudarcoknak, de hozzájárulhatott ahhoz, hogy a sorsdöntő pillanatban hiányzott pár centiméter, vagy nem maradtak elég higgadtak a játékosok. Mások is jártak már így, és egy-egy kisiklás még a legjobbaknak is kijár.