PSG–Borussia Dortmund: 0-1
Az első mérkőzésen a Dortmund a sebességre és az átmenetekre építve tudta meglepni a labdával statikus párizsiakat, így a francia bajnoknak most hazai pályán kellett ledolgoznia a Németországban összeszedett egygólos hátrányt. Luis Enrique kezdőcsapatában ezúttal is Donnarumma állt a kapuban, a védelembe az odavágón megsérült Lucas Hernandez helyére Beraldo került Hakimi, Marquinhos és Nuno Mendes mellé. A középpályán Vitinha, Fabian Ruiz és Zaire-Emery triója változatlan maradt, elöl azonban Goncalo Ramos kilencesként, középen kapott helyet, így Dembélé jobbról, míg Mbappé ezúttal balról kellett, hogy veszélyt jelentsen.
A dortmundi összeállítás teljesen megegyezett az egy héttel ezelőttivel: Kobel előtt ezúttal is Ryerson, Hummels, Schlotterbeck és Maatsen alkotta a hátsó négyest, a középpályát Emre Can, Marcel Sabitzer és Julian Brandt hármasa foglalta el, elöl pedig a jobblábas Jadon Sancho a jobb, a ballábas Karim Adeyemi pedig a bal oldalon kapott helyet a középcsatár Niclas Füllkrug mellett.
Arra már előzetesen is számítani lehetett, hogy a mérkőzésen a PSG fogja többet birtokolni a labdát, hisz egyrészt ez Enrique csapatára amúgy is jellemző, másrészt, a Dortmundnak előnyben még kevésbé kellett magasan letámadni az előző mérkőzéshez képest. Edin Terzic csapata így leginkább a tőle megszokott 4-1-4-1-es középső blokkban töltötte a mérkőzés nagy részét, ahol szűrő középpályásként Emre Can őrjáratozott a védelem előtt. A mérkőzés egészében 70 százalékos párizsi labdabirtoklásra a játékosok rugalmasan léptek ki, ám többnyire nem a labdázgató hátsó sor játékosát támadták meg, inkább a fedezőárnyékukat „variálva” szerették volna a legfontosabb passzsávokat lezárni.
Luis Enrique strukturálisan is reagálni akart az első mérkőzésen látott hiányosságokra. Ennek érdekében baloldali nyolcasként Fabian Ruiz gyakran a két középhátvéd mellé lépett vissza, hogy az így kialakult 3-2-5-ös struktúrában Hakimi és Nuno Mendes a vonal mellett egyszerre feljebb mehessenek. A dortmundi védekezés azonban erre is jól reagált, és az első mérkőzéshez hasonlóan Adeyemi és Sancho gyakran visszafelé is követték az ellenfél szélsőhátvédjeit, szituációtól függően akár 5-4-1-es vagy 6-3-1-es védekező felállást kialakítva.
A PSG megszokott, strukturált pozíciós játékából azonban ezúttal is hiányoztak a dinamikus beindulások. A hazaiak jobb oldalán Hakimi ugyan sok beindulással próbálkozott, ám a vonal mellett játszva ezekből leginkább csak kiszámítható beadásokat tudott kiharcolni. A félterületben játszó Mbappé és Dembélé pedig többet várták a labdát pozícióban, mint amennyit a folyosókba indultak, ráadásul az erősebb lábukkal befelé játszva inkább összetömörítették az ellenfél védekezését, mintsem széthúzták volna. A dortmundi védelmi vonal ráadásul időnként egészen mélyen, a kaputól húsz–huszonöt méterre is visszahúzódott, így a védelem mögé indítással a PSG játékosai nem is nagyon próbálkoztak, pedig már az első mérkőzésen is leginkább ezek a szituációk bizonyultak veszélyesnek.
Az első félidőben a PSG 8 lövésre mindössze 0,58-as XG-mutatót tudott összehozni, ami sokat elmond a játékuk kiszámíthatóságáról.
