Foci sport24

A kisvárosi NB I alkonya lehet a Mezőkövesd és a Kisvárda búcsúja

Kovács Tamás / MTI
Kovács Tamás / MTI
A labdarúgó NB I utolsó két fordulója – már ha a legfontosabb kérdéseket nézzük – már nem sok izgalmat tartogat. A papírformának megfelelően egymás után hatodszor, ismét óriási fölénnyel lett bajnok a Ferencváros, a 2023/24-es idényben ráadásul elmaradt a kiesés elleni drámai harc is: a Kisvárda és a Mezőkövesd hetekkel a bajnokság vége előtt elvesztette reményét a bennmaradásra. Kiesésük egyben korszakhatárt is jelezhet: véget ért a kisvárosi klubok szárnyalása?

Nem fognak hiányozni.

Döntően ez volt a reakció más klubok drukkereitől arra, hogy előbb a Mezőkövesd, aztán a hétvégén a Kisvárda is elbúcsúzott a magyar labdarúgás élvonalától. A mezőkövesdi és kisvárdai drukkolók egészen biztosan másképp gondolják ezt, ugyanakkor azzal is bizonyosan tisztában vannak, hogy klubjuk méretéhez, támogatottságához, városuk lakosságához képest már a hosszabb NB I-es tartózkodás is kimondottan jó teljesítmény.

„Szép volt, jó volt, hat évig tartott… Ha valaki, akkor, amikor az első két fordulót követően nemhogy pontunk vagy gólunk, hanem – figyelem! – szögletünk (…) sem volt, azt mondja, hogy ebből hat év lesz, kikacagjuk. Most pedig megállapíthatjuk, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei labdarúgás történetében miénk a leghosszabb időszak, amit csapat egyvégtében az élvonalban töltött. Tudtuk, hogy nem tart majd örökké. Kiesett már minden nagycsapat legalább egyszer (az Újpest a kezdetek kezdetén, az MTK többször is, a Fehérvár, a DVSC, a Diósgyőr, a Puskás Akadémia is búcsúzott már, a Fradit pedig kizárták egyszer), tudtuk, ez velünk is megtörténhet. Így, hogy búcsúztunk, a Paks az egyedüli csapat a jelenlegi NB I-es mezőnyben, amely sosem szállt alá a 2006 óta meglévő tagsága során” – köszöntek el a várdaiak hivatalos honlapjukon.

Szóval: fognak-e hiányozni?

Kovács Tamás / MTI A 31. fordulóban pecsételődött meg a Kisvárda sorsa.

Nem „kicsiknek” való vidék

A magyar élvonalban általában voltak egy-egy éra viszonyait és „felhajtóerejét” kihasználó csapatok. Az első profi bajnokság időszakában (1926–1936) az élvonalbeli klubok listája általában a tradicionális pesti nagycsapatokból (FTC, MTK, Újpest, illetve az ekkoriban még nagy sikerei előtt álló Kispest és Vasas), vidéki nagyvárosok együtteseiből (Bocskai – Debrecen, Somogy FC – Kaposvár, Attila – Miskolc, Sabaria – Szombathely, Bástya – Szeged, Pécs-Baranya – Pécs), valamint a hazai futball hőskorában fontos szerepet játszó kisebb, fővárosi klubokból (III. Kerület, Budai 11, Nemzeti) állt.

Már ekkor megjelent az élvonalban vállalati csapat (az újpesti Phöbus), a profi bajnokság megszüntetése után pedig sorra jöttek az ipari központokhoz, vállalatokhoz vagy munkásegyesületekhez (Törekvés, Elektromos, Taxisok, Szolnoki MÁV, Gamma, Salgótarjáni BTC, Diósgyőri MÁVAG) kötődő klubok az első osztályba. Még olyan kuriózum is előfordult, hogy az aprócska Tokodnak élvonalbeli csapata lett – a felcsúti Puskás Akadémia felemelkedéséig a gerecsei település volt a legkisebb, melynek valaha NB I-es együttese volt. A korabeli adatok szerint 1939-ben Tokodon 1914-en éltek, a két fontos ipari központ (bánya, üveggyár) beszámításával ez jó 3700-ra emelkedett. Nagy meglepetésnek számított, hogy a TÜSC nemcsak feljutott az NB I-be, de kimondottan jól is szerepelt az ősszel – hogy aztán fokozatosan leeresszen, és végül kiessen.

Kint jártunk Tokodon, a nemrég még rettegve emlegetett oroszlánbarlangban. (…) Itt, ahol az igazgatói irodától a kazánházig mindenfelé oly sok szó esett a futballról, most nagy a csend és a némaság

– írta a kiesésről készített kisriportjában a Nemzeti Sport. Az üveggyáriak fogadkoztak, hogy visszatérnek az első osztályba, de ez sosem jött össze nekik: ez volt a helyi futball fénykora, a tokodi klubot lassan, fokozatosan elnyelték az alsóbb osztályok. A Tokod visszakerült oda, ahová mérete, lehetőségei alapján tartozott. Az élvonalbeli szereplés egy helyi vezető és mecénás – Eggenhofer Jenő, a TÜSC elnöke, az üveggyár igazgatója, a dorogi ipartestület elnöke – támogatásával, közösségi összefogással és egy kiemelkedő csapat összehozásával jött össze, de fenntarthatatlannak bizonyult.

Egyidényes csoda volt a Tokodé, és sokan jártak hasonlóan. Alig-alig volt olyan kiscsapat, mely be tudott volna rendezkedni az élvonalban. Legyen szó a második világháború előtt a hadiiparhoz köthető vállalatok csapatairól (Gamma, Lampart), a második világháború után politikai-ideológiai alapon is nyomott bányász- és nehézipari csapatok megerősödésétől (Perecestől Dorogig, Tatabányától Ózdig), általában az maradt felszínen, aki megfelelő támogatást is a futballprojekt mögé tudott állítani hosszabb távon. Ez nagyvárosok, megyeszékhelyek klubjainak, illetve kisebb fővárosi csapatoknak sikerült, sikerülhetett.

Nem véletlen, hogy a hatvanas évektől egyre ritkult az abszolút újoncok száma az NB I-ben, kialakult egy establishment, melynek tagjai a tradicionális fővárosi klubok (nagyok és kisebbek), illetve a nagyvárosok csapatai voltak.

A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en
Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik