Barcelona–PSG 1-4 (összesítésben: 4-6)
A két hasonló futballt játszó csapat odavágóján a párizsiak helyzetekben nem tudták érvényesíteni labdás fölényüket, és egy szögletből szerzett góllal nagy csatában végül a katalánok örülhettek. A mérkőzés legnagyobb kérdése tehát előzetesen ezúttal is az volt:
Erre már az első harminc percben is többnyire „igen” volt a válasz, pedig ekkor még egyenlő létszámban futballoztak a csapatok; a PSG az első félidő egészében is 63 százalékban birtokolta a labdát. A legfontosabb személyi változás Luis Enrique csapatában Bradley Barcola kezdőbe jelölése volt: a fiatal francia a pálya bal oldalán szélességet adva próbálta széthúzni az ellenfelet, így Nuno Mendes az odavágóhoz képest kissé kevesebbet segíthette a támadásokat. A jobbszélső, Ousmane Dembélé szintén többnyire a vonal mellett helyezkedett, ám az ő oldalán Achraf Hakimi valamivel többet futhatott fel a félterületben. Az ellenfél kapuja előtti játék az első félidőben hagyott kívánnivalót maga után: a szünetig bezárólag a PSG 11 lövésből mindössze 0.62-es xG-mutatót hozott össze – ugyanannyit, amennyit a hazaiak 2, azaz kettő próbálkozásból! Pedig a franciáknak a játékidő nagy részében sikerült a barcelonai védekezést a saját kapuja elé visszatolni, olyannyira, hogy nem mertek kimozdulni a 4-4-2-es középső blokkból, sőt Yamalnak és Raphinhának időnként visszafelé is követniük kellett a felfutó szélsőhátvédeket.
Ennek ellenére mégis Xavi csapata szerzett vezetést, jóformán az egyetlen felépített támadásából: Yamal egy az egyben megverte Nuno Mendest, centerezéséből pedig a szélről befelé vágó Raphinha talált be. Ez a támadás azonban inkább a kivétel volt, mintsem a szabály: a mérkőzés nagy részében – csakúgy, mint az odavágón – a hazaiaknak nem ízlett a párizsiak agresszív, 4-3-3-as letámadása, amelyben a középcsatárként játszó Mbappé ezúttal is a mélységi irányító Frenkie de Jongot vette ki a játékból. Hiába kapott Pedri ezúttal kezdőként szerepet, Gündogannak ezúttal sem állt jól az egy sorral feljebb való játék.
A mérkőzést végül nem a két hasonló stílus csatája, és nem is a szerkezeti húzások döntötték el, hanem a Barcelona fegyelmezetlensége és az ebből adódó emberhátrány. Fél óra után ugyanis utolsó emberként Araújo szabálytalankodott a gólhelyzetben kilépő Barcolával szemben, amit a játékvezető piros lappal büntetett. Röviddel ezután a PSG egyenlített, a második félidőben pedig a katalánok reklamáló vezetőedzőjüket is elveszítették.
A kiállítás után Xavinak döntenie kellett, hogyan szervezi át csapatát, és a belső védő Inigo Martínez a jobbszélső Raphinha helyére érkezett. A Barca így 4-4-1-es középső blokkra állt át, a PSG pedig ennek megfelelően még inkább a bal oldalon próbálta erőltetni a támadásokat. A második félidő három gólja végül mégsem ebből, hanem egy szöglet utáni távoli lövésből, egy tizenegyesből, valamint egy Barca-szöglet utáni kontrából esett. Ennek ellenére az emberelőnyből taktikailag nagyon is profitált a PSG: az addig is jól működő letámadásukat a még nagyobb létszámfölény miatt a Barca már meg sem próbálta kipasszolni. A harmadik párizsi gól után – összesítésben immár hátrányban pedig a Barca hiába próbálta meg a 4-3-2-es magas letámadást is, a két szélső háromszögnek köszönhetően a párizsiak a pálya valamely pontján is mindig érvényesíteni tudták az emberelőnyt,é s végül a második félidőben is 64 százalékban birtokolták a labdát –immár sokkal magasabb, 1.86-os xG-mutatóval.
Összességében tehát bebizonyosodott: a fegyelmezetlenség mentálisan is önmagát gerjesztő spirállá tud válni. Araújo kiállítását a második félidőben újabb fegyelmezetlenségek és piros lap követte, mindez pedig a pályán nyújtott teljesítményre is hatással volt. A modern, taktikailag hihetetlenül szervezett futballban emberhátrányban nagyon nehéz mérkőzést nyerni: a játék minden fázisát egyre nagyobb kontroll és tervszerűség jellemzi.
Borussia Dortmund–Atlético Madrid 4-2 (összesítésben: 5-4)
Az első mérkőzés statikus és ötlettelen játéka ellenére a Dortmundnak mindössze egyetlen gólos hátrányt kellett ledolgozni az Atletivel szemben. Diego Simeone nem meglepő módon nem rohant neki azonnal a dortmundiaknak, és csapata inkább csak a hátrapasszokra mozdult ki az 5-3-2-es középső blokkból.
