Erősek, gyorsak, hatékonyak – a friss kupagyőztes Bilbao ellen senki nem akar játszani

Múlt szombaton a Bilbao 1–1-es végeredményt követően tizenegyespárbajban 4–2-re legyőzte a Mallorcát a spanyol Király Kupa döntőjében. A baszk csapat 40 év után nyerte meg újra a sorozatot, amelyben a Mallorca mellett megverte többek között a Barcelonát (hosszabbítás után 4–2) és a kétmeccses elődöntőben oda-vissza az Atlético Madridot is (1–0 idegenben, 3–0 otthon). A klub játékosai és stábtagjai csütörtökön a Nervión folyón vonultak fel a trófeával, az ünneplés alkalmával – a helyi beszámolók szerint – egymillióan gyűltek össze Bilbao belvárosában. A kupagyőzelem nemcsak a Bilbao számára jelentett megváltását (a legutóbbi hat Király Kupa-döntőjét kivétel nélkül elveszítette a csapat), hanem Ernesto Valverde számára is, aki a Barcelonával átélt megaláztatások után össze tudta szedni magát, és

egy olyan egységes csapatot épített Bilbaóban, amely ellen senki nem akar játszani.

Valverde 2017-ben a káosz közepette vette át a Barcelona irányítását. Neymar elment, a helyére igazolt – akkor klubrekordnak számító 105 millió euróért – Ousmané Dembélé néhány perc játék után megsérült, hónapokig nem léphetett pályára. Luis Suárez képtelen volt gólt lőni, Lionel Messiről nem lehetett tudni, hogy hosszabbít-e, Gerard Piqué minden stadionban közellenség volt a nyilatkozatai miatt, a Josep María Bartomeu vezette elnökség ellen bizalmatlansági kampány indult, Katalóniában pedig szinte polgárháború zajlott a függetlenségi törekvések miatt. A csapat azonban folyamatosan nyerte a meccseket, és egymást követő két évben is bajnok lett. Valverde nyugalmat hozott a káoszba, és a győzelmekkel feledtette a klub súlyos problémáit. Minőségben meg sem tudta közelíteni elődei, Pep Guardiola és Luis Enrique fociját, de az eredmények miatt sohasem kellett magyarázkodnia – otthon.

A Bajnokok Ligájában kétszer is megsemmisült Valverde Barcája; 2018-ban a Roma 4–1-ről fordítva ejtette ki a katalánokat a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, majd egy évvel később a Liverpool állt fel háromgólos hátrányból, és ütötte ki Messiéket az elődöntőben. A Barca mindkét párharcban motiválatlan, fizikálisan gyenge, taktikailag pedig rugalmatlan volt, és ezért a spanyol sajtó egyszemélyben Valverdét tette felelőssé. Valverdére jellemző, hogy meccs közben az oldalvonal mellett leguggol, és így próbálja meg átlátni a játékot.

Az újságírók ezt is ellene fordították: szerintük gyengeséget sugároz, mert azzal, hogy leguggol, kisebbnek mutatja magát.

Az európai kudarcok ellenére Valverde a 2019/2020-as szezonra is maradt, de a decemberi-januári időszakban belecsúszott egy olyan rossz szériába, ami után elköszöntek tőle. Helyét Quique Setién vette át, de a Barca vele sem tudott kimászni a gödörből, sőt: a BL negyeddöntőjében történelmi, 8–2-es vereséget szenvedett a csapat a Bayern Münchentől. Többéves távlatból, és az azóta történt események alapján most már egyértelmű, hogy Valverde a Bartomeu vezette korrupt és inkompetens elnökség áldozata volt. Két és fél év alatt két bajnoki címet, Király Kupát és spanyol szuperkupát nyert, mégis bukott edzőként lett elkönyvelve sokaknál. Valverdét annyira megviselte a barcelonai időszak, hogy két és fél évig nem is vállalt munkát. 2022 nyarán tért vissza a Bilbaóhoz, ahol korábban kétszer is edzősködött. Érdemes megnézni a tréner arcát a barcelonai időszakban és most, a Bilbao trénereként:

Régi-új csapatával Valverde a nyolcadik lett a 2022/2023-as szezonban. Idén sikerült szintet lépni, és nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt a Bilbao az ötödik helyen áll öt ponttal – de egy mérkőzéssel kevesebbet játszva – az Atlético Madrid mögött. A kupagyőzelem miatt a jövő évi európai kaland már biztos, a kérdés, hogy a BL-ben vagy az Európa Ligában szerepelnek majd a baszkok. Valverde Bilbaójának sikere a kompaktságban rejlik, ami nélkül már nem lehet eredményt elérni a modern fociban, és ami ellen nagyon nehéz játszani.

Valverde egy kompakt 4–4–2-t játszik, ez a formáció pedig lehetővé teszi, hogy a Bilbao azokon a meccseken is kontrollálja a területeket, amelyeken kevesebbet van nála a labda.

A La Ligában a baszkok védelmi vonalának átlagos magassága a legnagyobb (50,41 méter), amivel egyszerűen távol tartják az ellenfelet a kapujuktól. Ha az ellenfél távol van, nem tud lövőhelyzetbe kerülni. Ha nem tud lövőhelyzetbe kerülni, akkor nem tud lőni sem. Ha nem tud lőni sem, akkor gólt sem tud szerezni. A Real Madrid után a Bilbao kapta a legkevesebb gólt (28) a ligában; ahogy a várható kapott gólok számát (30,1) tekintve is a második legjobb az együttes, az engedett lövéseket (302) illetően pedig a harmadik. A Bilbao jó védekezéséhez emellett hozzájárul Unai Simón remek teljesítménye is, aki már 5,3 góltól mentette meg csapatát. Simón kapujára eddig 108 lövés érkezett, amelyek összesített xGOT-értéke 31,3 volt, ehhez képest a spanyol kapus csak 26 gólt kapott. (Az xGOT – az xG-vel ellentétben – nem a pozíciója alapján minősíti a lövést, hanem a szerint, hogy a kapu mely pontjára tart. Minél jobban van helyezve egy lövés, annál nagyobb az xGOT-értéke).

Az előre védekezésnek támadásban is megvan az előnye. Minél magasabban szerzi meg egy csapat a labdát, annál rövidebb idő alatt tud ott lenni az ellenfél kapuja előtt. A Bilbao jellemzően a szélek felé tereli az ellenfél labdakihozatalát, hogy ott kényszerítse őt hibára. Az ok egyértelmű: az oldalvonal mellett nyomás alá kerülő játékos lehetőségei jelentősen leszűkülnek. Ilyen szituációból szokott nagyon sok labdát szerezni a Bilbao, amelynek ráadásul megvannak azok a gyors játékosai, akik képesek néhány húzásból gólhelyzetet kialakítani. Az alábbi, letámadás hatékonyságát vizsgáló ábra rendkívül beszédes. A Bilbaónak eddig összesen 301 olyan támadása volt, amely az ellenfél kapujától maximum 40 méterre kezdődött (ez 41-gyel több, mint a második Barcelonáé), és nyolc olyan, ami aztán góllal ért véget. A Bilbao lényegében külön dimenziót képvisel a többi csapathoz képest.

Labdaszerzéskor a Bilbaónál mindenki pontosan tudja a dolgát: a két szélvészgyors Williams testvér rohanásba kezd a szélen, a csatár Gorka Guruzeta pedig a védők mögötti területbe indul a pálya közepén. A középpályások közül rendszerint Oihan Sancet követi ezeket a támadásokat. Nem mindig vesznek részt mindannyian az átmenetekben, de a mozgásukkal képesek megzavarni a labdavesztés miatt amúgy is rendezetlen védelem figyelmét. Inaki és Nico Williams szerepe viszont kulcsfontosságú, hiszen az ő gyorsaságuk és technikai képzettségük az, ami igazán veszélyessé teszi ezeket az átmeneteket. Nem meglepő, ha megnézzük, hogy hol vezeti a támadásait a Bilbao: 40 százalékban a jobb (Inaki Williams oldala), 35 százalékban a bal szélen (Nico Williams oldala), és csak 25 százalékban középen. Az sem véletlen, hogy a Sevilla után a Bilbao játszik a legtöbb beadással (22,4 meccsenként): a Williams testvéreknek nemcsak az a feladata, hogy direktben támadják a kaput, hanem hogy a szélen megnyert egy az egy elleni párharc után helyzetbe hozzák a kapu előtt érkezőket.

Inaki és Nico Williams egyéni játéka kiemelkedő a spanyol bajnokságban. Akár cselekről, akár progresszív labdavezetésekről beszélünk, a testvérpár a liga legjobbjai között van. Nico átlagosan 7,1 csellel és 5,5 progresszív labdavezetéssel próbálkozik 90 percenként, míg Inaki számai 3,6 és 3,9. Nico számai egyértelműen jobbak ezen a téren, de ez abból is fakad, hogy más a profiljuk. Habár mindketten gyorsak és technikásak, Inaki inkább a befejezésekben jó, míg Nicónak az előkészítés az erőssége. Inakinak kilenc gólja és 76 lövése van, a kapura lövési hatékonysága pedig 48,7 százalék. Nico ezzel szemben három gólt szerzett, 42-szer próbálkozott lövéssel és csak az esetek 28,6 százalékában talált kaput. A másik oldalról közelítve viszont Nico kiosztott nyolc gólpasszt, Inakinak csak három van.

Spanyol csapat lévén a Bilbao akkor sem jön zavarba, ha nála van a labda és neki kell kezdeményeznie. Itt azonban egyértelműen vannak hiányosságok:

a 49,2 százalékos labdabirtoklás és a 76,8 százalékos passzpontosság csak a spanyol középmezőnyhöz elég.

Magasabb labdabirtoklás mellett még inkább függ a csapat eredményessége a Williams testvérek teljesítményétől – annyi különbséggel, hogy ha a támadóharmadban van a labda, akkor a szét szélső védő (általában Óscar de Marcos a jobb, Yuri Berchiche a bal oldalon) bekapcsolódik a támadásba és megpróbál a védelem mögé kerülni. Ez is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Bilbaónak annyi beadása van.

Valverdének sikerült egy olyan csapatot építenie, amely egyszerre gyors, erős és hatékony, emiatt senki nem akar ellenük játszani. A Bilbao messze tartja ellenfeleit a kapujától, cserébe már a saját térfelén hibára készteti őket, amit utána szemvillanás alatt kíméletlenül kihasznál. A Király Kupa már Valverdéék zsebében van – így a jövő évi Európa Liga-indulás is –, a szezon megkoronázása az lenne, ha a bajnoki véghajrában megelőznék az Atlético Madridot, és bejutnának a Bajnokok Ligájába.

A szerző Kovács Gábor, a Ferencváros adatelemzője.