Új bajnoka lehet Svájcnak, és ebben Bolla Bendegúznak is nagy szerepe van

A Servette Svájc legsikeresebb csapatainak egyike; története során tizenhétszer nyerte meg hazája bajnokságát, emellett hétszer a svájci kupát, háromszor a svájci ligakupát is elhódította. Ám az utolsó bajnoki elsőségét 25 éve ünnepelte, vagyis az új, 2003 óta íródó Super League-érában még nem sikerült az első helyen végeznie. Sőt az azóta megrendezett 21 évadból csak kilencet töltött az élvonalban, tízszer a másodosztályban, kétszer pedig a harmadosztályban szerepelt. Miután azonban Alain Geiger 2018-ban átvette a csapat irányítását, és rögtön első évében visszajuttatta az együttest az első osztályba, a Servette ismét a svájci liga egyik meghatározó tagja lett: 2019/20-ban a negyedik, 2020/21-ben a harmadik, 2021/22-ben a hatodik, 2022/23-ban pedig a második helyen végzett. Ez utóbbi idény végén Geiger távozott, de az őt váltó René Weiler is kiváló munkát végez, akinek vezetésével a Servette jelenleg a második helyen áll a táblázaton (ugyanúgy 54 pontja van, mint a listavezető Young Boysnak), az Európa Liga csoportkörében pedig harmadik lett, így tavasszal folytathatta a Konferencia Liga egyenes kieséses szakaszában. Ott a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, miután a cseh Viktoria Plzen tizenegyespárbajban búcsúztatta Weileréket.

Azt, hogy a Servette mostanra a svájci liga egyik topcsapatává nőtte ki magát, a teljesítményt leíró adatok is jól tükrözik. Az együttes a harmadik legtöbb gólt szerezte és a harmadik legkevesebbet kapta, ha pedig a várható teljesítményt vizsgáljuk (xG-xGA), a pálya mindkét végén a Servette a legjobb.

Bolla Bendegúzék átlagosan 1,74 gólra elegendő helyzetet dolgoznak ki meccsenként, miközben csak egy gólnyi helyzetet engednek az ellenfeleiknek.

Érdekes egyébként, hogy a Young Boys az xG-ben csak ötödik, míg az xGA-ban csak nyolcadik, mégis vezeti a bajnokságot. A címvédő egészen elképesztő felülteljesítésben van védekezésben és támadásban is; eddig tizenegy góllal kapott kevesebbet, mint várható lett volna, és tizennyolccal (!) ért el többet, mint amennyire a helyzetei minősége alapján „rászolgált”.  Ez egyfelől jó, mert azt mutatja, hogy a Young Boys kerete nagyon magas minőséget képvisel, másfelől viszont rossz, hiszen ha egy-egy meghatározó játékos gyengébb napot fog ki, akkor nincs megbízható csapatteljesítmény, amely kompenzálni tudná. A Servette viszont csapatként funkcionál jól, és ez mindenképpen biztató a nagy bajnoki hajrá előtt.

Stílusát tekintve a Servette azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek jól érzik magukat labda nélkül. Weilerék alapvetően magasra tolt védelmi vonallal játszanak, így tartják távol az ellenfelet a kaputól. A taktika hatékonyságáról árulkodik, hogy a Servette kapujára érkezik a legkevesebb (átlagosan 11,9) és legrosszabb minőségű lövés (0,08-as xGA/lövés-mutató). A magas védekezésnek azonban támadásban is megvan az előnye; labdaszerzést követően sokkal gyorsabban fel lehet érni az ellenfél kapujához. A Servette játékában rendszeresen ismétlődő elem az, ahogyan a középső harmadban megszerzett labdával négyen-öten megindulnak a kapu felé, és néhány húzásból lövőhelyzetet alakítanak ki.

Az Opta adatai szerint a Servette eddig 25-ször lőtt kapura kontratámadás végén, ami a legtöbb a bajnokság mezőnyében. Ha csak a gólokat vesszük figyelembe, és azt vizsgáljuk, hogy milyen szituációból szerezték azokat a csapatok, hasonló eredményt kapunk: Bolláék hat ilyen gólt lőttek, ami szintén a legtöbb a ligában. A legutóbbit éppen a Young Boys elleni, idegenbeli rangadón szerezték, amivel meg is nyerték a meccset.

A találkozó 42. percében Timothé Cognat csap le egy rosszul visszafejelt labdára a középső harmadban, és azonnal a hozzá legközelebb álló Miroslav Stevanovichoz passzol. Stevanovic át sem veszi a labdát, hanem rögtön az előtte lévő Takuma Nishimurát játssza meg.

Nishimura kapura fordul, és ezzel egyidejűleg másik négy csapattársa is rohanásba kezd. A japán még néhány méteren át vezeti a labdát, majd az üres területbe beinduló Cognathoz passzol, akitől az egész akció indult.

Cognat az átvétel után lekészíti a labdát Alexis Antunesnek, aki nagyjából tizenhat méterről, kapásból a bal alsó sarokba lő. Young Boys–Servette 0-1.

Az egész támadás mindössze négy passzból állt, és Cognat labdába érésétől Antunes lövéséig 8,2 másodpercig tartott.

A meccsen a Servette passzainak 48 százaléka előre irányuló passz volt (ennél csak a St. Gallennel és a Lausanne-nal szemben volt magasabb az előre irányuló passzok aránya: 51, illetve 50 százalék), ami jól mutatja, hogy a csapat szándéka a minél gyorsabb és minél direktebb támadásvezetés volt. Végül egy ilyenből született a gól is, aminek köszönhetően a Servette most egálban van a Young Boysszal.

Arról már az előbb volt szó, hogy a Young Boysszal ellentétben a Servette csapatszinten működik jól, de természetesen a genfi együttesben is akadtak vagy akadnak kiemelkedő egyéni teljesítmények. A házi gólkirály Chris Bediáé biztosan ilyen; ő januárban kétmillió euró ellenében igazolt a Bundesligában szereplő Union Berlinhez. Dereck Kutesa négy góljával és hat gólpasszával szintén meghatározó tagja a csapatnak, ahogyan a magyar válogatott Bolla Bendegúz is. A 24 éves szélső védőt a Wolverhampton adta kölcsön a Servette-nek, amelyben öt góljával és négy gólpasszával jelenleg a harmadik helyen áll a kanadai táblázaton.

Bolla eddig 1083 percet töltött a pályán a bajnokságban, tehát nincs bérelt helye a Servette kezdőjében, de

amikor lehetőséget kap, rendszeresen hozzátesz a csapat eredményeihez

– az említett idő alatt elért öt gól és négy gólpassz azt jelenti, hogy 120 percenként hozzájárul egy gólhoz. Bolla ráadásul több poszton és szerepkörben is alternatívát nyújt; ebben a szezonban játszott már szélső védőt, szárnyvédőt, ahogyan jobb és bal oldali szélsőt is. De bárhol is számít rá az edzője, egy dolog biztos: Bollának támadnia kell a kaput. Kilencven percre vetítve Kutesával és Jeremy Guillemenottal egyetemben a magyar játékosnak van a legtöbb kapura lövése (3,1) a csapatból. Bolla lövéseinek pozíciójából jól kivehető, hogy a jobb oldalon játszva rendszeresen követi a támadásokat, és sokszor ő maga fejezi be az akciót – miképpen az is, hogy a bal oldalról szintén feltalálja magát.

A bajnoki eredmények után érdemes kitérni arra is, hogyan teljesített a Servette az európai kupákban. A nemzetközi porondon szinte teljesen rutintalan csapat a Bajnokok Ligája selejtezőjében kezdte a szezont, amelyben a harmadik forduló jelentette a végállomást, miután a skót Rangers 3-2-es összesítéssel búcsúztatta. A Servette az Európa Liga csoportkörében folytatta, ott az AS Romával, a Slavia Prahával és a moldáv Sheriff Tiraspollal kellett megmérkőznie (a Roma Olaszország egyik topcsapata; a Slavia ugyanannyi ponttal zárta az előző idényt, mint a bajnok Sparta Praha, és csak azért nem lett első, mert a Sparta két ponttal többet gyűjtött az alapszakaszban; a Sheriff a moldáv rekordbajnok, amely két és fél éve 2-1-re verte a Real Madridot a Santiago Bernabéuban BL-meccsen). A Servette tehát erős csoportba került, ennek ellenére Weiler csapata ugyanazt a játékot játszotta, mint a svájci bajnokságban, és magas védekezéssel próbálta meg távol tartani az ellenfelet a kaputól. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a Servette labdaszerzései átlagosan 40 méterre a saját kapujától történtek.

Ez a fajta védekezés persze kockázatos, hiszen a jó csapatok ki tudják használni a védők mögötti üres területet. Az Opta adatai szerint az ellenfelek összesen tizenhét nagy gólhelyzetet alakítottak ki a Servette ellen, miközben a svájci csapat csak hetet – ebből hatot a Sheriff elleni két meccsen. Vagyis a riválisok megtalálták a módját annak, hogy átjátsszák a Servette védekezését, majd ki is használták az így keletkezett helyzeteket (Bolláék tizenhárom gólt kaptak a csoportkörben). Támadásban a Servette súlytalan volt, értékelhető xG-t csak a két Sheriff elleni meccsen tudott elérni, az AS Roma és a Slavia elleni négy találkozón a várható szerzett gólok száma egyszer sem érte el a 0,8-at. A csapat viszont így is kihozta a maximumot a csoportkörből; a Sheriffet legyőzte otthon, idegenben ikszelt vele, és a Roma ellen is sikerült szereznie egy pontot, így csoportharmadikként a Konferencia Ligában folytatta, ott 1-0-s összesítéssel búcsúztatta a bolgár Ludogorecet, majd két 0-0 után tizenegyespárbajban esett ki a Viktoria Plzen ellen a legjobb 32 között. Mindent egybevetve sikeres és erőn felüli európai szereplés volt egy olyan csapattól, amely öt éve még a svájci másodosztályban játszott.

A kontinentális kupaszereplés befejeztével a Servette most már a bajnokságra koncentrálhat. Az alapszakaszból még öt forduló van hátra, azt követően a tizenkét csapatos mezőny két csoportra válik: az első hat a bajnoki címért és a nemzetközi kupaindulásért, az utolsó hat a kiesés elkerüléséért harcol majd. Az alapszakaszban szerzett pontokat viszik magukkal a csapatok a rájátszásba, amelyben mindenki egyszer játszik a másikkal, tehát összesen öt meccsük lesz. A bajnoki cím nagy valószínűség szerint a Young Boys és a Servette között dől majd el. A Young Boys minőségileg kimagaslik a ligából, de ahogyan már szó volt róla, a Servette sokkal jobb és megbízhatóbb teljesítményt nyújt, így

egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a végén Bolláék emelik magasba a bajnoki címért járó trófeát.

A szerző Kovács Gábor, az FTC adatelemzője.