Bár az összeállítások alapján a megszokott négyvédős rendszerre tippelhettünk volna, a Fradi gyakorlatilag három belső védővel játszott a görögországi odavágón. Dibusz előtt ugyanis Wingo, Cissé és Sammy Mmaee egyaránt a védelem tengelyében kapott helyet, a sokoldalú Makreckis pedig végül nem a középpályán, nem is klasszikus jobbhátvédként, hanem jobb oldali szárnyvédőként jutott szerephez, míg a baloldalt a rutinos ecuadori Cristian Ramireznek kellett befutnia. Abu Fani a szokásosnál kicsit hátrébb játszott, az téli, elefántcsontparti igazolás, Habib Maiga mellett. A támadósort Zachariassen, Marquinhos és Varga Barnabás alkotta.
(51 százalék az Olympiakosz javára), és a játékrész a felek viszonylag eredménytelen támadójátékáról maradt emlékezetes. Az FTC, ahogyan azt Stankovic alatt már megszokhattuk, ezúttal is bátor letámadással kezdte a mérkőzést, aminek központi eleme az emberfogás volt. Ezzel a letámadással a labdát közvetlen nyomás alá lehet helyezni, ám hátránya, hogy ha a játékosok túlságosan az emberükre koncentrálnak, a távolságok megnőhetnek a csapatrészek között. Az 5-4-1-es középső blokk ráadásul természeténél fogva alkalmas volt arra, hogy a védősorból és a középpályáról is agresszíven kilépve, meglepetésszerűen lehessen visszafelé szorítani a görögöket. Ez magas letámadáskor leggyakrabban 4-4-2-vé alakult, és ekkor vált igazán lényegessé Makreckis hibrid szerepe. A lett védő ugyanis rendszeresen fellépett a középpályára, miközben Zachariassen Varga mellé csatlakozott az első sorba. A fő cél az Olympiakosz labdakihozatalainak oldalra szorítása volt, miközben a többi ellenfelet a zöld-fehérek emberfogással igyekeztek semlegesíteni. Ez az agresszív letámadás természetesen nem ízlett az athéniaknak, és az első félidőben több alkalommal is sikerült őket ívelésre kényszeríteni, főleg a két középhátvédet.
Letámad a Ferencváros, az ellenfél térfelén 4-4-2 a felállás. Zachariassen csatlakozik Vargához, Makreckis jobboldali szárnyvédőként lép fel a középpályára. A cél az ellenfelet oldalra szorítani, Carmo ívelésre kényszerül.
Az ellenfél térfelén José Luis Mendilibar csapata viszonylag kockázatkerülő,
amint azt a baszk mestertől már a Sevillánál vagy az Eibarnál is megszokhattuk. A játék forgatása után a jobboldalon a befelé bóklászó brazil Rodinei, a másikon pedig az argentin Francisco Ortega rohamozott szélső védőként. Gyakran azonban csak kiszámítható, magas beívelésekig jutottak. A papíron balszélsőt játszó Konsztantinosz Fortunisz szabad szerepet kapott, de hiába volt messze a legtöbb labdaérintése az egész mezőnyben (95), a Fradi többnyire sikeresen lezárta a pálya középső, legveszélyesebb területeit.
A jobbhátvéd Rodnei befelé viszi a labdát, de senki nem indul be a területére, így rosszul passzol. A Fradi a saját kapuja előtt öt védővel, a négy középpályás pedig ezúttal is emberfogással védekezik.
A Ferencváros az első félidőben idegenben is képes volt néhány alkalommal pozíciós játékra berendezkedni. Természetesen Mendilibar csapata ezt többször igyekezett magas letámadással megzavarni, amikor is az elülső négyes, Maszurasz, Alexandropulosz, Fortunisz és a marokkói El-Kabi feladata volt, hogy nyomás alá helyezze a labdát birtokló ferencvárosi védőket. A mögöttük helyezkedő Hezze és a portugál Joao Carvalho pedig a védelem előtt szedte össze a labdákat. A magas letámadás alatt Mmaee vagy éppen Wingo sem volt kifejezetten magabiztos a labdával, így kénytelenek voltak Varga Barnabás fejére ívelni azt.
Letámad az Olympiakosz, emiatt Makreckis kénytelen visszafordulni a labdával. Varga és Zachariassen is a szélre mozog, ám Maiga nyomás alatt van, kénytelen felemelni a labdát.
Ha sikerült az ellenfél térfelén berendezkedni, akkor a Fradi többnyire 3-2-4-1-es formációban birtokolta a labdát, viszonylag fegyelmezetten tartva a pozíciókat. Ahogyan azonban már korábban is megszokhattuk, a Stankovicra jellemző direktebb stílus miatt a játékosok olykor elhamarkodottan rúgták előre a labdát, így kevés alkalommal sikerült veszélyes helyzetet kialakítani.
Pozíciós játék 3-2-5-ben az ellenfél térfelén. Cissé bátran felpasszolja a labdát a vonalak közé Marquinhosnak, aki Vargát játssza meg. Vargát körbeveszik a védők, és elveszíti a labdát.
A második félidő hasonló problémákat hozott, mint amit a csoportkörben már többször is láthattunk: a játékidő végéhez közeledve
labdavesztés után a hazaiak egyre több kontrát tudtak vezetni, illetve hosszabb periódusokra is képesek voltak rendezkedni a ferencvárosi kapu előtt. Az említett, fizikailag megterhelő emberfogásos védekezés egyre több szabad területet eredményezett, s a mérkőzés hajrájában Rodinei centerezéséből El-Kabi döntötte el az odavágót. A mérkőzés lőtérképe sajnos jól mutatja, hogy az Olympiakosz jóval magasabb xG-mutatót produkált. A Fradi második félidei visszaesését pedig jól jellemzi, hogy a zöld-fehérek egyetlen lövési kísérletet jegyezhettek fel a szünet után.
