Foci sport24

„Kiderült: nem olyan istenszerű szuperhősök, amilyennek képzeljük őket, hanem önző seggfejek” – diplomáciai botrány lett Messiék ázsiai túrájából

Peter PARKS / AFP
Messi akarták látni, de be kellett érniük egy B csapattal
Peter PARKS / AFP
Messi akarták látni, de be kellett érniük egy B csapattal
Ha van „minden idők legrosszabbul sikerült futballtúrája” cím, hát az Inter Miami CF év eleji felkészülése pályázhat rá. David Beckham klubja Lionel Messi és a köré társult „Barcelona-öregfiúk” (Luis Suárez, Jordi Alba, Sergio Busquets) vonzerejére alapozva megjárta Szaúd-Arábiát, Kínát (illetve Hongkongot) és Japánt, miközben bebizonyosodott: ha a legnagyobb csillag nem játszik, abból akár diplomáciai botrány, valamint marketingöngól is lehet.

„Összefoglaló az Inter Miami történelmi túrájáról”. Ha a miami klub hivatalos honlapját olvassuk, aligha érzékelünk bármit is abból, milyen vihart kavart az említett világjáró körút. A Lionel Messi szupersztárstátuszából tőkét kovácsoló csapat január végén indult el ázsiai túrájára, játszott az al-Hilallal (4-3-as vereség) és az al-Naszrral (6-0-s zakó) Szaúd-Arábiában, átruccant Hongkongba (4-1 egy vegyescsapat ellen), majd Japánba (0-0 a Vissel Kobéval), hogy aztán már Floridában, Messi nevelőcsapata, a Newell’s Old Boys ellen zárja a felkészülés ezen szakaszát (1-1).

Az eredmény? Csalódott és dühös kínai drukkerek, nem teljesen elégedett szaúdiak, sportdiplomáciai szájkarate, valamint súlyos presztízsveszteség, amelyre a hat éve alapított csapatnak semmiképp sem volt szüksége.

A presztízsveszteség a klubkasszára is hatással lehet,

Messi pedig átélheti egy másik történelmi futballnagyság, Pelé kínjait, amit a gyakori turnézás okozott.

Mert hogy Pelé is túrázott a klubjával, a Santosszal, méghozzá nagyon sokat. Azzal semmi újat nem árulunk el, hogy a futball televíziós termékké válása, illetve globalizálódása előtt a túrázás nagyon fontos része volt minden klub életének – Magyarországon is. Egy jónevű csapat, pláne egy jónevű, nagy sztárokat felmutatni tudó együttes hatalmas vonzerővel bírt, sok tízezres tömeget tudott összecsődíteni. A túrázó gyakran busás fellépti díjat kasszírozhatott, és ez a költségvetés szempontjából is jelentős tétellé vált.

„A profi egyesületeknek – a gazdasági válság idején főként – a túrabevételek fontosabbak voltak, mint a világbajnoki részvétel” – írta Szegedi Péter a második világháború előtti magyar labdarúgásról szóló könyvében (Az első aranykor).

Így voltak ezzel szerte a világon. Televíziós bevételek még nem voltak, a hazai (vagy regionális) porondról megszerzett pénz nem feltétlenül bizonyult elegendőnek, túrázni kellett hát. A legnagyobb sztárok csapatai a fellépti díj mellett megkaphatták a jegybevétel egy részét is, ennek fejében vállalták, hogy csillagaikat ténylegesen pályára is küldik.

A Santos Pelével megütötte a főnyereményt, és nem habozott minden egyes realt kifacsarni a tényből, hogy kötelékében játszik a világ legjobb futballistája. Erre azért is szüksége volt, mert bevételei amúgy nem voltak túl magasak.

A Santos 1959-ben a hazai kötelezettségek mellett tett egy amerikai túrát (42 nap alatt 13 meccs), majd május végén, Szófiában megkezdődött az irgalmatlan európai menet, 44 nap alatt 22 találkozóval.

Mintha egy rockzenekar turnéidőpontjait látnánk: két fellépés Bulgáriában (Szófia), három Belgiumban (Liége, Brüsszel, Gent), egy Hollandiában (Groningen), egy Olaszországban (Milánó), kettő az NSZK-ban (Düsseldorf, Nürnberg), egy Svájcban (Genf), még kettő az NSZK-ban (Hamburg, Hannover), egy Hollandiában (Enschede), egy Spanyolországban (Madrid), egy Portugáliában (Lisszabon), négy újfent Spanyolországban (La Coruna, kétszer Valencia, Barcelona), a túra végén pedig egy-egy olaszországi (Genova), ausztriai (Bécs) és spanyolországi (Sevilla) meccs zárta.

Az ellenfelek gyakran vegyescsapatok voltak, a lényeg nem is a házigazda volt, hanem az, hogy jön a világbajnok brazil válogatott kulcsembereit adó Santos, soraiban a legprímább futballistával, Pelével. A legendáját építő tízes minden találkozón játszott, a 22 mérkőzésen 28 gólt szerzett. A Santos feltöltötte a klubkasszát, és július 5-én hazafelé vette az irányt, hogy 18-án már a paulista bajnokságban játsszon.

Az ifjú Pelé bírta a kiképzést, de ahogy teltek az évek, úgy lett számára egyre terhesebb az állandó turnézás. Szerződése lejáróban volt már, de a klub újabb és újabb körutakra vitte.

„Az aranytojást tojó tyúk kirepülni készült a ketrecből, így aztán játszatták és játszatták, hogy minél több pénzt hozzon a klubnak. Egy 18 hónapos időszakban voltunk túrán Dél-Amerikában, a karibi térségben, Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában, Ausztráliában. Életemben nem töltöttem ennyi időt reptereken, hotelszobákban és más országokban” – emlékezett vissza Pelé a végtelen turnékra.

Ezt ép ésszel (és fizikummal) alig lehetett bírni: amikor 1972-ben a Santos Írországban járt, a helyiek megdöbbentek azon, hogy mennyire apatikusan poroszkál a brazil csapat. Az újságok „szörnyű unalomról” cikkeztek. Amikor Pelé utoljára (1973-ban) Angliában játszott, a klub vezetői a Plymouth Argyle elleni meccset megelőzően dupla díjat követeltek.

„Tizenöt perccel a kezdés előtt hívtak, és azt mondták, nem játszanak, ha nem kapnak újabb 2500 fontot. Nem volt választásunk, a tömeg lázadni kezdett volna, ha nincs meccs. A meccs után odaadtuk a pénzt, és az elnökünk azt mondta a Santos képviselőjének, hogy ez átverés volt, jelenti őket az FA-nél, és többé nem játszhatnak Angliában. A brazil vállat vont, és annyit mondott, van még sok másik ország” – mondta egy interjúban a Daily Mailnek Graham Little, a Plymouth akkori klubtitkára.

A Santos az egész világnak megmutatta Pelét, de közben totálisan kifacsarta a játékost.

Pelének még akkor sem volt nyugta, amikor az Egyesült Államokba szerződött, de hát ő is tudta, hogy az emberek nem a Cosmosért, hanem érte (vagy Franz Beckenbauerért, Carlos Albertóért és Giorgio Chinagliáért) mennek ki a meccsekre. Búcsúturnéján (1977) Kínában is járt; ez volt az első alkalom, hogy egy profi nyugati futballcsapat a hatalmas ázsiai országban szerepelt.

Pelé Pekingben és Sanghajban egyaránt pályára lépett, a Cosmos előbb ikszelt a házigazda kínaiakkal (1-1), majd kikapott tőlük (1-2, Pelé szabadrúgásból betalált). Pekingben 80 000, Sanghajban 50 000 néző látta Pelét és társait, a kínai túra sikert aratott, a turnézó Cosmosnak még az edzésére is tízezres tömeg ment ki. Amikor a játékosok a Tiltott Városban jártak, a New York Times korabeli beszámolója szerint végig a nyomukban voltak az autogramvadászok, akik még nem láttak Kínában Peléhez és Beckenbauerhez fogható sztárokat. A túra érintette Hongkongot, Japánt, Szingapúrt, Malajziát és Indiát is.

Kicsit más volt a lecsengése ennek a turnénak, mint az Inter Miami vesszőfutásának, és ezzel vissza is kanyarodunk a jelenbe.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik