Gyászkarszalagot visel ma este az Internazionale csapata az Atletico Madrid elleni BL-mérkőzésen, a 63 éves korában elhunyt Andreas Brehme emléke előtt tisztelegve. A 86-szoros német válogatott labdarúgó bajnoki címet és UEFA Kupát is nyert a milánói kék-feketék törzstagjaként, az 1989-ben a scudettót kiérdemlő együttesben 31 Serie A-meccsen játszott.
Az az együttes úgy lett első, hogy 11 pontot vert a Napolira, 12-t a Milanra. Mindössze kétszer kapott ki: hosszas veretlenség után a 17. fordulóban a Fiorentinától 4-3-ra, majd – amikor már réges-rég bajnok volt – a 33., utolsó előtti körben a Torinótól 2-0-ra.
A csapat a legtöbbször így állt fel: Zenga (33 bajnoki mérkőzés) – Bergomi (32), Ferri (31), Mandorlini (26), Brehme (31) – Bianchi (31), Matthäus (32), Matteoli (32), Berti (33) – Serena (32), Ramon Diaz (33).
Majd a labdarúgás akkori Mekkája, Itália két csapata vívta az UEFA Kupa 1991-es döntőjét: nyert az Inter (2-0, 0-1) az AS Roma ellen.
Egy évvel korábban Brehme világbajnoki címet ünnepelhetett. Sőt ő lőtte a döntő egyetlen gólját büntetőből. Túl a téten, a rúgás különlegessége volt, hogy
Az 1990-es tizenegyese:
Abszolút kétlábas volt, a Kicker sportmagazin azt írta róla: „Bal kézzel is bedobta volna azt a 11-est.”
Mondani sem kell: kevesek kiváltsága, hogy egymás után kétszer vb-döntőt játszhatnak. Brehme e privilegizáltak közé tartozott. Az 1986-os döntőben az NSZK csapata 3-2-re kikapott Diego Maradona Argentínájától, majd a következő vb csúcstalálkozóján – igaz, erősen vitatható körülmények között, az uruguayi-mexikói Edgar Codesal, mondjuk így, sajátos játékvezetése mellett – visszavágott.
Negyvennégy napja, a Császár halálakor Brehme, aki Lothar Matthäussal együtt a Franz Beckenbauer Alapítvány nagykövete volt, azt mondta: „A Kaiser a mennyben bűvös háromszöget alkot majd Pelével és Maradonával.”
Az 1990-es világbajnokok ötszöget alkottak, mert mindkét döntőn csak Thomas Berthold, Brehme, Matthäus, Rudi Völler és a szakvezető Beckenbauer jutott aktív szerephez.
A balhátvédet és bal oldali középpályást játszó liftember, aki szó szerint le-föl járt az oldalvonal mellett, a Bundesligában is alakította a futballtörténetet. Előbb azzal, hogy a szövetségi köztársaságban örök emlék maradt, amint jó barátja, a leverkuseni Völler vállán zokogott a Kaiserslauternnak a Bayer elleni 1-1-e, és az FCK kiesése után. Aztán azzal, hogy a Kaiserlautern megnyerte a másodosztályú bajnokságot, majd mindjárt az első osztályút is.