Ha egyvalami biztos a magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnoksággal kapcsolatban, akkor az az, hogy nagyjából tízévente változik a lebonyolítás, és ez többnyire létszámváltozással is együtt jár. Csányi Sándor az M4 Sportnak adott interjújában előrevetítette, hogy 2025 nyarától ismét versenykiírás-reform jön: úgy tűnik, marad a 12 csapat az NB I-ben (az NB II-ben pedig a fokozatosan 16-ra csökkentett létszámmal kalkulálnak), viszont a nem túl népszerű, háromkörös struktúrát ismét alsó- és felsőházi rájátszás válthatja fel.
„Nem titok, folyik egy gondolkodás [arról], hogy 2025 után hogyan alakuljon a magyar bajnokság rendszere. Ennek a munkának a közepén járunk. Van, aki 16 csapatot szeretne látni – a tizenkét NB I-es csapatból tíz –, kettő szeretné megtartani a jelenlegit (…) Ha a szakmailag hozzáértőkre hallgatunk, akkor úgy néz ki, a tizenkét csapatos OTP Bank Liga és a tizenhat csapatos Merkantil Bank Liga jó kombináció. Ami komolyan felmerül, hogy
két kieső legyen-e, vagy az utolsó előtti osztályozót játsszon az NB II második helyezettjével.
Nagyon komolyan felmerül a lebonyolítás átalakítása is, hogy a háromszor tizenegy mérkőzés helyett legyen kétszer tizenegy, és annak az eredménye alapján egy rájátszás, melyben van felső és alsó liga” – hangzott el a tévéinterjúban.
Az MLSZ első embere azt mondta, nem szereti a felsőház-alsóházas megoldást, ugyanakkor igazat ad azoknak, akik a jelenlegi lebonyolítást igazságtalan volta (nem ugyanannyiszor játszik egy csapat otthon, illetve idegenben) miatt bírálják. Az elnöki kijelentések fényében érdemes megvizsgálni az alternatívát, de kezdjük egy kérdéssel: mi az oka annak, hogy a magyar élvonalban nagyjából évtizedenként megváltozik a lebonyolítás?
„Az NB I létszáma körül áll a harc. Az egyesületek többsége kétségtelenül a 16-os létszám mellett van s éppen ezért feltűnő, hogy az MLSZ elnöksége húzódozik a létszámemelés gondolatától.” (Nemzeti Sport, 1941. július 4.)
„Az idény vége felé — főleg a kiesési mezőnyben lévők között — mindig felmerül a létszámemelés kérdése (…) Az elnökség megállapította, hogy a 16-os létszám a jelenlegi kereteknek tökéletesen megfelel.” (Népsport, 1948. április 15.)
„Helyesebb lenne az NB I bajnokság tizennégyes létszáma, mert a mostani körülmények között a nagyobb létszámemelés felhígítást jelentene és a színvonal csökkenését eredményezné.” (Népsport, 1957. január 18.)
„Vigyázni kell, hogy a létszámemelés következtében ne csökkenjen a színvonal, sőt, tovább emelkedjék.” (Népsport, 1966. február 27.)
„Ezt a fejlődést kívánja elősegíteni – többek között – a jelenleginél több bajnoki mérkőzésszám, amely a közönség számára is nagyobb vonzerőt jelent. Ezek alapján: az 1976-77. évi bajnokságban az eddigi 16-ról 18-ra emelkedik az NB I résztvevőinek létszáma.” (Népújság, 1976. június 19.)
„Tizenhat csapat talán közelebb van a realitásokhoz. Emlékezzünk csak vissza: a magyar labdarúgás nagy korszakában egy ideig például 14 csapat játszott az élvonalban. És micsoda jó mérkőzések voltak! Az erők összpontosítása szerintem feltétlenül hasznos volt, s ma is az. Jobban át lehet tekinteni az élvonalat, kevesebb lesz a mérkőzés.” (Népsport, 1981. július 29.)
A fenti szemezgetés csak illusztráció a létszámemelések és -csökkentések apropóján fel-fellángolt vitákból.
hogy a lebonyolításról (van osztályozó?, hány kieső van?) ne is beszéljünk. Nem minden országban változik ilyen gyakran az élvonal létszáma – az angol Premier League-ben 1995, az olasz Serie A-ban 2004 óta ugyanannyi csapat verseng, hogy csak két példát említsünk –, de sok szövetség variálja rendszeresen a versenykiírást.
Alapvetően négy dolog határozza meg a létszámot:
- az ország futballtradíciója
- az élvonal eltartóképessége
- a játékosmennyiség- és minőség
- az érdeklődés
Magyarországon nagyon nehéz megtalálni ebben az egyensúlyt. Jelenleg a szurkolók körében a legnépszerűbbnek a 16 csapatos NB I tűnik, érthető is, miért. A drukkerek többségének van személyes élménye a 16 csapatos lebonyolításról (1967–1976, majd 1982–1996 és 2004-2015 között is ez volt a versenykiírásban). Ez a létszám valószínűvé teszi, hogy az öt tradicionális pesti nagycsapat (FTC, MTK, Újpest, Honvéd, Vasas) és a meghatározó vidéki együttesek közül alig maradnak ki. A 2014/15-ös bajnokság káosza „véres rendet vágott” az NB I-ben: a pályán a Dunaújváros és a Lombard Pápa esett ki, a zöld asztal mellett meg licencproblémák miatt a Győri ETO, a Kecskemét, a Pécs, illetve a Nyíregyháza – négy megyeszékhely első számú klubja.
A létszámcsökkentést követően előállt „új NB I-es realitásban”
Ezzel párhozamosan sok megyeszékhely együttese, illetve a patinás fővárosi nagycsapatok egy része is az NB II-be szorult. Ez értelemszerűen nem tetszik a szurkolóknak, és a létszámnövelési igény részben ennek lehet a következménye. A 16 csapatos NB I-nek sok előnye volt a szemszögükből: egyszerű volt a lebonyolítás, pont elég hosszú a bajnokság, ráadásul – még ha voltak is kisebb települések klubjai az elitben – a tradicionális élvonalbeli együttesek nagy része ott volt a rajtnál évről évre.
