Összeomlás vagy feltámadás kezdete zajlik a brazil labdarúgásban?

Mario Zagalloról Romario állítja, hogy ugyanakkora jelentőségű, mint Pelé, így halála a brazil futballtársadalom számára hasonló gyászként is kezelendő, mint a Fekete Gyöngyszemé.

Ha ez nem így volna, akkor nem is lenne képes elnyomni a Brazil Labdarúgó Szövetség és a válogatott körül zajló események mély tragikomikussága fölött érzett nyilalló bánatot.

A világ legnagyobb futballnemzete vezetői és labdarúgószakmai krízisen megy keresztül, ha egyáltalán valaha keresztülmegy. Nemrég az európai sajtó is világgá szörnyülködte a FIFA illetékesei által kiadott közleményt, miszerint a CBF-et, a brazil labdarúgás szervezetét akár fel is függeszthetik, ami az égisze alá tartozó csapatok, így a nemzeti válogatott nemzetközi szereplésének szüneteltetésével is járna. Ez a veszély elhárulni látszik, miután a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság bírája felfüggesztette – az elődje megválasztásával kapcsolatos bonyolult igazságszolgáltatási eljárás legújabb epizódjában – az elnököt elmozdító, a szövetséget átmeneti igazságszolgáltatási gyámság alá helyező határozatot. Az indoklás sportszempontból is érdekes, hiszen abból kiderül, hogy azonnali károkat okozott volna az állapot fenntartása, mivel a FIFA nem engedi, hogy a tagszervezetei választott elnökein kívül bárki más írjon alá bizonyos dokumentumokat, amilyen a dél-amerikai olimpiai selejtezőre utazók nevezése is, ennek határideje pedig éppen lejárt, magyarán a bíró megmentette a brazil futball olimpiai esélyeit.

Ednaldo Rodrigues, a visszahelyezett elnök, ha már visszakapta jogköreit, azonnal felbontotta Fernando Diniz kapitány ideiglenes, amúgy is csak a nyár elejéig szóló megbízatását, és rövid úton felkérte és kinevezte immáron teljes jogú szövetségi kapitánynak Dorival Juniort.

Ednaldo Rodrigues látható tevékenysége ezzel végképp olyanná vált, mint egy a trendeket azonnal és feltétel nélkül követő DJ-é, aki mindig az aktuálisan legnépszerűbb lemezt teszi fel, az sem érdekli, hogy punk-rock vagy acid jazz a pillanatnyilag menő zene, ropja arra a szamba tánccsoport!

Így történt, hogy 2023 elején Tite szerződésének lejárta után előbb hónapokig üldözte a közvélemény vélt álomképét, a neves európai edzőt, majd belenyugodva az átmeneti kudarcba az éppen akkor, 12 év után, hibátlanul U20-as dél-amerikai bajnokságot nyerő csapat trénerét, Ramon Menezest bízta meg. Úgy volt, hogy ez a periódus egyetlen meccsig tart majd, addig rendeződik a kinézett végleges kapitány, nevezetesen Carlo Ancelotti szerződtetése. Hogy ezt milyen misztériumra alapozhatta bárki is, az a mai napig rejtély, hiszen ehhez az olasz edzőnek szezon közben kellett volna elhagynia a BL-címvédő Realt: úgyhogy a tragikus Marokkó elleni meccs után jutott még kettő Menezesnek. Mire Szenegáltól is kikapott a brazil nemzeti együttes, világossá vált, hogy nyáron sem érkezik a felhúzott szemöldökkel rágózva trófeákat halmozó olasz.

Az ötszörös világbajnok szövetségi vezetője ezek után sem érezte megalázkodásnak, hogy várjon Ancelottira, aki talán még a feleségétől sem vár el ilyen kitartó állhatatosságot. Az új konstrukció abban állt, hogy Ancelotti 2024 nyarának elején, közvetlenül a Copa America előtt átveszi a válogatottat, addig pedig a nem sokkal előtte a Flamengo elleni riói állami döntőben a Fluminensevel szemkápráztató játékot produkáló, elképzeléseivel nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltő Fernando Diniz viszi a csapatot, párhuzamosan megtartva klubfeladatait is.

Őrület. Nemcsak a modern futballban példátlan dupla terhelés és a világbajnoki ciklus egy jelentős szakaszának beáldozása miatt, hanem azért is, mert mindenki tudhatta, hogy Diniz merőben szokatlan játékrendszerének elsajátítása nem sikerülhet 2-3 párnapos összetartás alatt.

Miközben Diniz érezhetően a klubfeladataira koncentrálva megnyerte a Libertadores Kupát, és Dél-Amerika legjobb edzőjének választották, a selecao kulcsjátékosok sorának elvesztésétől is hátráltatva (Militao, Casemiro, Neymar, Paqueta, Vini Jr.) az esetek többségében se jól nem játszott, se pontokat nem gyűjtött megfelelő számban, zsinórban háromszor kapott ki, közte története során először vb-selejtezőn hazai pályán.

Decemberben Ancelottival kapcsolatban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jövő nyár után is a Bernabeuban képzeli el a jövőjét. Ednaldo elnök, aki a kikosarazást eddig mindig későbbre halasztott ágyba bújásnak értékelte, úgy tűnik most megértette, hogy műfa alatt várja, hogy megérjen a műgyümölcs. Ednaldo ezek után (és ismét jogokat gyakorolva) felhívta a Fluminense elnökét, akinek Diniz ideiglenes kinevezésekor megígérte, hogy a trénert nem ragadja majd el végleg minden edző Copacabana-sárga álma, a nemzeti válogatott, és visszaadta a trénert eredeti tulajdonosának.

Egy ideje a „Dorival Junior, te csodás” refrénű dalt dúdolják a futballszakértők és főleg a focialista tömegek, tehát ő is sláger, ergo érett a kinevezésre. Dorival – aki évtizedig úgy csüngött a futball Nagy Brazíliai Úszómesterének mindenre rálátó székén, mint egy bármikor fuldokló felé hajítható úszógumi, és akit gyakran dobott is az Életmentő olykor pár meccses, néha valamivel hosszabb mentési műveletekre, bennmaradás kiharcolására, Libertadores-indulást jelentő helyre kapaszkodásra, hol mi jelentette az életmentést – az előző években nagy trófeákat nyert. 2022-ben a Paulo Sousával mélyrepülést végrehajtó Flamengo a bajnoki tabella 14. helyén állt, amikor átvette, és végül 5. helyen végzett, de csak azért, mert a Brazil Kupa és a Libertadores Kupa megnyerése után ünnepi hangulatban az utolsó 4 fordulóban kevésbé foglalkoztak a pontszerzéssel, mint a hajban ragadt konfettikkel. Dorival azzal keltett szakmai feltűnést, hogy az évek óta egymás alternatíváiként kezelt válogatott játékosokat, Pedrót és Gabigolt együtt használva reformálta meg a csapat játékát. Szezon végén teljességgel érthetetlen módon nem hosszabbítottak vele szerződést, ami megfelelő téma lehetne a róla szóló toplistás ballada legszívhezszólóbb strófái számára.

Dorivalt 2023 áprilisában megint leakasztotta és egy kapálózó felé dobta a Nagy Futballelrendező Kéz, ezúttal az állami bajnokságban hamar elbukó Sao Paulo FC padjára, ahol az előző évek tanulságai alapján az országos bajnokságban az elvárás a biztos bennmaradás volt. Ez bőséggel összejött, és lehetett volna belőle több is, ha megint nem szállítja a mester a bendőket eltelítő ünnepi tortát már jóval a szezon vége előtt azzal, hogy megnyeri a csapattal tíz éve az első nemzeti vagy nemzetközi (tehát nem pusztán állami) szintű serleget, a Brazil Kupát. Dorival elsőként diadalmaskodott a sorozatban három különböző együttest irányítva és egymást követő években két különböző társasággal, ráadásul a fináléban pont a Flamengót legyűrve.

Dorivallal kapcsolatban rengeteg a kétely, ahogy valószínűleg mindenkivel kapcsolatban lennének, aki a brazil padra kerül, ami viszont mindenképpen mellette szól, hogy a válságokat, amiben jelenleg kétségtelenül a brazil nemzeti csapat is van, kiválóan kezeli,

képes a játékosokat újraéleszteni, nyugalma megoldásokat szül, és szintén nem elhanyagolható, hogy trófeáit rendszeresen a világbajnokság döntő szakaszához hasonló lebonyolítású, azaz kieséses tornákon szerzi, gyakran erősebbnek, vagy jobb formában mutatkozónak gondolt ellenfelekkel szemben.

Dorival eddigi pályafutása során talán két igazán sorsfordító esemény történt. Az egyik a 2019-es prosztatarákja volt, amelyből felépülve munkái még eredményesebbé váltak, a másik pedig az első kupagyőzelme körüli időszak, amikor is 2010-ben a Neymarral, Gansóval és Robinhóval felálló csapatát az egész kontinens szájtátva bámulta: egy bő félszezon alatt 100 gólig jutott a Santos.

Ami Dorival edzői karrierjét hosszú ideig visszafogta az 2010 szeptemberében az Atletico-GO elleni meccsen esett meg. Nem engedte, hogy a csapat 18 éves sztárja, Neymar rúgjon egy 11-est, minek következtében napokon belül távoznia kellett. Ha marad, alighanem vele nyeri meg a Santos a következő évi Libertadores Kupát, és nem kerül hosszú időre a bármikor bevethető tartalékember kategóriájába. A Santos dél-amerikai királlyá koronázásakor nem véletlenül mondta a csapat padján a diadalt elérő Muricy Ramalho, hogy „ebben neki is nagy része van”.

A neymaros eset:

Dorivalnak a Copa Americáig biztosan nem kell majd együtt dolgoznia a sérült Neymarral, utána viszont viszonya a még mindig megkerülhetetlen klasszissal a válogatott kulcskérdésévé válhat. Addigra már könnyen lehet, hogy okosabbak leszünk:

összeomlás vagy feltámadás kezdete zajlik most.

Mindenesetre a két első meccsét a nemzeti együttes márciusban Anglia és valószínűleg Spanyolország ellen játssza, amihez lehet, hogy eleve mentőöv kell.