Hetvenöt éve különleges FTC–Újpest rangadóval kezdődött az esztendő: a négy mérkőzésre betiltott Üllői úti pálya újra megnyitott 1949. január 2-án. A büntetést az 1948. november 28-án rendezett Ferencváros–Vasas bajnoki mérkőzés (4-2) körülményei váltották ki.
A Népsport két nappal az őszi meccs után azt jelentette: „Az Üllői úti pályán hétről-hétre megismétlődő tüntetések kérdésével az MLSZ elnöksége is foglalkozott. Az elnökség leszögezte, hogy ezekben a tüntetésekben fasiszta provokátoroknak nagy szerepük volt.
Az elnökség tehát első figyelmeztetésként azt a határozatot hozta, hogy a Ferencváros játékjogát négy hétre felfüggeszti, és ugyanannyi időre betiltja az Üllői úti pályát. A döntés azt jelenti, hogy a Ferencváros a soron következő négy mérkőzésére nem állhat ki, a mérkőzések pontjait az ellenfelek kapják, az Üllői úti sporttelepen pedig négy hétig nem lehet mérkőzést rendezni.”
A zöld-fehér klub mentette a menthetőt. Münnich Ferenc kommunista rendőrkapitány – későbbi miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök –, egyben az FTC elnöke a következő közleményt adta ki (egyetértésben a ferencvárosi vezetőséggel): „A fasiszta ízű, demokráciaellenes tüntetések (…) ferde megvilágításba helyezték az egész FTC-t, diszkreditálják az egyesületet, s azt a látszatot keltik, mintha a háttérben meghúzódó reakció a Ferencvárost választotta volna ki a sportban arra, hogy zavart, nyugtalanságot keltsen. (…) Kalandorok, jobboldali agitátorok fojtogatják a Ferencváros táborát, és körmönfont módon időnként magukkal tudják ragadni még a jóhiszeműeket is, akiket pedig csak a Ferencváros iránti rajongás vezet. Ez a kisszámú, de elszánt söpredék (…) egy hazug, népellenes, bűnös ügy szolgálatára akarja lealacsonyítani egyesületünket.”
Utóbb azt is a széles közvélemény tudomására hozta a ferencvárosi vezetés: „Elhatároztuk, hogy Rákosi Mátyáshoz, a magyar sport nagy barátjához fordulunk. Föltárjuk előtte a problémákat, hogy útbaigazítást kapjunk tőle a Ferencváros helyes útjának megszabásához.
Arra is meg akarjuk kérni a dolgozó magyar nép nagy vezérét, hogy tegye lehetővé: az indokolt szigor ne sújtsa egyesületünket a sportban elért eredmények terén, ne kárhoztassa tétlenségre csapatunkat a bajnokságban.
S december 2-án Rákosinál járt az FTC elöljáróinak három tagú küldöttsége. Majd december 6-án az jelent meg a sajtóban: „Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes közölte, egyetért az MLSZ ítéletének politikai részével, mert megengedhetetlen, hogy a pályákon a közönség egy része demokrácia-ellenes tüntetéseket rendezhessen. Az ítélet sportbeli része azonban javításra szorul, mert a Ferencváros csapatának eddig elért eredményeit nem szabad érinteni. Ennek nyomán az MLSZ – dr. Ries István elnök javaslatára – úgy módosította a Ferencváros terhére hozott ítéletet, hogy az FTC lejátszhatja az őszi idényben hátralévő bajnoki mérkőzéseit, a pályaválasztói jogot azonban megvonta tőle. Ez azt jelenti, hogy a pályaválasztás joga az ellenfelekre száll át.”
Külön pikantériája volt a haddelhaddnak, hogy éppen a Vasas elleni találkozó után robbant ki.
Dr. László András, az MLSZ alelnöke 1942. június 26-án azzal a beadvánnyal fordult a szövetséghez, hogy a szervezet törölje tagjai sorából a Vasast.
Indoklásul azt hozta fel: „A Vasas FC mérkőzésein lefolyt jelenségek arra mutatnak, hogy a Vasas szembehelyezkedik a keresztény és nemzeti irányzattal.” Márpedig „a Magyar Labdarúgók Szövetségének teljes erejével le kell törnie minden olyan megnyilvánulást, amely a szövetség erkölcsi és világ felfogásával szemben áll, és így szemben áll a magyar nemzet felfogásával is.”
Az MTK-t 1940-ben – a Horthy-korszak zsidótörvényei nyomán – már sikerült kiiktatni, a Vasas viszont megmaradt, igaz, 1944-ben előbb Nehézipari Munkások Sport Clubja, majd Nemzeti Vasas, sőt – sárga-kék mezben – Kinizsi néven kellett játszania.
