Felejthetetlen karácsony volt hatvan éve, 1963. december 26-án az angol labdarúgó-bajnokság első osztályában: tíz meccsen összesen 66-szor került a hálókba a labda.
A legtöbbször a Fulham–Ipswichen.
A találkozó a Fulham rekordgyőzelmével, 10-1-gyel zárult. A vendég csapat védekezése máskor is kilátástalan volt, Jackie Milburn edző együttese úgy lett az évad végén utolsó, hogy nem kevesebb mint 121 kapott gólt számlált.
A Craven Cottage 19 374 nézője előtt a 18-szoros skót válogatott, az 1958-as vb-n is szereplő Graham Leggat a 19. és a 21. perc között háromszor köszönt be az Ipswich hálóját nem sok sikerrel őrző Roy Baileynek, a Manchester United későbbi kapusa, Gary Bailey édesapjának. Ez volt a leggyorsabb angliai mesterhármas 52 éven át, mígnem 2015. május 26-án Sadio Mané 2 perc 56 másodperc alatt triplázott a Southampton–Aston Villa mérkőzésen (6-1).
A pályafutása végén Torontóban futballozó, majd Kanadában letelepedő – előbb az Edmonton Drillers ügyvezető igazgatójaként, aztán a TSN sportcsatorna labdarúgó-szakkommentátoraként is hírnevet szerző – Leggat végül négy gólig jutott, a labdarúgó-karrierje után az Egyesült Államokba költöző és denveri banktisztviselőként dolgozó Bobby Howfield háromig. De korántsem ők voltak a Fulham sztárjai, hiszen a londoni együttesben játszott négy angol válogatott törzsgárdista: George Cohen, Alan Mullery, Bobby Robson és Johnny Haynes. Utóbbi aznap „néma” maradt, az 1966-ban világbajnok jobbhátvéd Cohentől meg nem is várta senki, hogy gólt szerezzen.
Frank Osborne, a bajnokság végén a tizenötödik helyen kikötő Fulham direktora – a Tottenham korábbi angol válogatott centere – a mennyekben érezte magát a kétszámjegyű győzelem láttán. Mullery utóbb azt mondta az elöljáróról:
Naponta hatvan cigarettát szívott, és megivott egy üveg skót whiskyt. Nem ajánlanám az életmódját, de kilencvenegy évet élt.
Az Ipswichet nem vigasztalta, de aznap a West Hamet is kitömték. Méghozzá otthon. Pedig a vendéglátó londoni csapat felvonultatta Bobby Moore-t, Martin Peterst, Geoff Hurstöt, az 1966-ban vb-aranyérmes angol válogatott három pillérét.
S mégis: a Blackburn Rovers 8-2-re nyert az Upton Parkban. A West Ham meg csupán egy hellyel került a Fulham elé.
A hatvan éve lezajlott találkozó máig az egyetlen mérkőzés az angol első liga történetében, amelyen
Az egyikkel Fred Pickering, a másikkal Andy McEvoy szomorította el Jim Standen kapust és persze az összes West Ham-est, beleértve a házigazdák 20 500 szurkolóját. A 17-szeres ír válogatott McEvoy (32 gól) abban az évadban Jimmy Greaves (35) mögött a mesterlövészlista második helyezettje, a következőben vele együtt társgólkirály volt (29–29).
A skót Andy Lochhead soha nem szerepelt hazája válogatottjában, ám ő a Burnley történetének egyetlen futballistája, aki két bajnoki találkozón is öt gólt ért el. Matt Busby menedzser Manchester Unitedjának 1963 karácsonyán négyet rámolt be. Huszonkét éves volt akkor, míg duplázó honfitársa, Willie Morgan tizennyolc; e két ifjú góljaival a Burnley 6-1-re győzött.
„Egész pályafutásom során azon a mérkőzésen futballoztam a legjobban” – nyilatkozta a Scottish Daily Mailnek Lochhead, aki pedig tagja volt a Burnley 1961/62-ben ezüst-, majd 1962/63-ban bronzérmet szerző csapatának is.
Morgan utóbb öt bajnoki meccsel többet (236-ot) játszott a Manchester United, mint a Burnley együttesében, és 26-szor ölthette magára a skót válogatott mezét. Hatására jellemző, hogy a Tristar Airbus nevű formáció rockszámmal tisztelgett előtte, szerzője a megannyi nagy slágert jegyző Graham Gouldman, a dal címe Willie Morgan volt.
Akadt még egy karácsonyi 6-1, azzal a Liverpool lepte meg a Stoke Cityt. A pozitív hős a négygólos, későbbi világbajnok Roger Hunt, a negatív Lawrie Leslie volt. A vendégek skót kapusának szerencséje, hogy két és fél évvel korábban megúszott a liverpoolinál is nagyobb blamázst: 1961 áprilisában ő védett volna az angolok ellen a londoni Wembleyben, de megsérült, ezért Frank Haffey szedett be különlegesen nagy adagot (9-3).
