A BL-csoportkör ideje már lejárt, de nem biztos, hogy az UEFA jó megoldást választott

Szerda este minden kérdőjel kiegyenesedett, kialakult a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek mezőnye (a párokat majd hétfőn sorsolják össze), eldőlt, hogy mely csapatok kapnak még második esélyt az Európa Ligában, és melyik az a nyolc klub, amely számára véget ért az európai kupaszezon.

Egyszersmind lezárult egy korszak a BL-ben, ugyanis – egy darabig biztosan – most rendeztek utoljára klasszikus csoportmeccseket, vagy legalábbis abban a formában, ahogyan eddig ismertük.

Hogy valami változásra szüksége van a sorozatnak, az már egy ideje egyértelmű volt, mert persze mindig akadnak emlékezetes mérkőzések (hogy ne menjünk messzire, a Dortmund-PSG rendkívül szórakoztató volt), de egyre kevesebb izgalmat tartogatott a csoportkör. Maga a selejtező is megérne egy cikket, mert mindössze hat csapat verekedhette fel magát a főtáblára, 26 együttes automatikusan, a bajnoki szereplése alapján odakerült, ami eleve reménytelen helyzetet teremt a kicsiknek. Majd ezek után szeptember és december között rendeztek 96 csoportmeccset, amik során csak arról bizonyosodhatunk meg, hogy Európa óriásklubjai mekkora előnyben vannak a többiekhez képest.

Ha 2003 óta nézzük, a 167 első kalapos csapatból mindössze 22 hullott el még az egyenes kiesés szakasz előtt – idén meglepő módon három is, de ezek egyike az a Sevilla, amely 12. lett a bajnokságban, most is csak a 16. helyen áll, és az Európa Liga győzteseként kapott automatikus indulási jogot. A mostani szezonban egyébként az első két kalap 16 klubja közül 12 továbbjutott a nyolcaddöntőbe, azaz túl sok váratlan fordulat nem történt, és a négy kieső közül a Benfica és a Feyenoord még javíthat az EL-ben, míg a Sevilla, valamint a rendkívül hektikus formát mutató Manchester United csoportutolsóként befejezte az európai kupaszereplését.

A legjobb 16 között a negyedik kalapot csak egy csapat képviseli majd. Minden elismerést megérdemel a Real Sociedad, azért árnyalja a képet, hogy mégiscsak egy topligás együttesről beszélünk. Sokkal nagyobb bravúr a Köbenhavn és a PSV Eindhoven továbblépése a harmadik kalaposok közül, ez a kettős ugyanis a selejtezőből jutott főtáblára, majd onnan a nyolcaddöntőbe (a Lazio, ami még a harmadik kalapból továbbment).

Az utolsó fordulóra úgy fordult a mezőny, hogy négy csoportban már tudni lehetett, kik a továbbjutók, de a fennmaradó négy négyesből is egy-egy klub már kvalifikált a legjobb 16 közé. Vagyis mindössze négy nyitott hely maradt a végjátékra.

Teljes unalomba azért nem fulladt a záróforduló, de leginkább a halálcsoport miatt, ahol a PSG, Newcastle, AC Milan hármas mindegyikének reális esélye volt továbbjutni a Borrusia Dortmund mellett. Akadtak is fordulatok bőven, egy ideig úgy állt, hogy az angolok csípik meg a második helyet, a párizsiak mennek az Európa Ligába, míg az olaszok kiesnek, de aztán Dortmund, PSG, Milan, Newcastle sorrendben zártak a csapatok – viszont ebbe a csoportba már a sorsoláskor bele volt kódolva a drámai végkifejlet.

Ha megnézzük, hogyan alakultak az egyes pozíciók átlagpontjai, arról is üvölt, hogy a csoportkör közben egyszerűen kettészakadt a mezőny.

• A csoportgyőztesek 14,25,
• a másodikok 10,1,
• a harmadikok 6,
• míg a negyedikek 3,1 pontot zsebeltek be.

Az előző szezon számaival összevetve némiképp javult a helyzet, de azért szoros küzdelemről nem beszélhetünk. Ami leginkább megmutatja, hol vész el az izgalom az, hogy a másodikak és a harmadikak közt is komoly szakadék, 4,1 pont, azaz több mint egy győzelemnyi különbség tátong.

A jelenlegi lebonyolítási rendszert, azaz hogy nyolc csoportban négy-négy csapat verseng egymással (és nincs második csoportkör), a 2003-04-es szezonban vezették be. Az első tizenegy idényben csak a Real Madridnak sikerült megnyernie mind a hat csoportmeccsét (még a 2011-12-es szezonban), 2014-től kezdve azonban összesen nyolc hibátlan csoportkört láthattunk, idén kettőt is: a madridiak mellett a Manchester City is megszerezte a maximális pontot.

Ezek is alátámasztják, hogy a nyolc, négycsapatos csoportból álló formula, főleg a jelenlegi összetételében nem teremt már akkora versenyhelyzetet. Akkor, amikor a labdarúgás eladhatóságának érdekében már a kétszer 45 perces játékidő létjogosultsága is kezd megkérdőjeleződni, mindez egyszerűen nem fér bele.

Ismétlődő, versenyképtelen, de annál biztosan jobb, mint ami vár ránk

– írta még a Guardian szeptemberben, a csoportkör búcsújáról szóló cikkében.

Merthogy az UEFA is érezte, hogy lépni kell, így 2024 őszétől több résztvevő és új rendszerben játszik majd egymással.

Az európai szövetségnek érdeke, hogy minél többen vegyenek részt az elitből a sorozatban, és ők minél többször találkozzanak egymással, egy zárt ligát azonban érthetően nem tud csinálni. Sikerül azonban úgy létszámot növelni, hogy bár jut valami plusz esély a kicsiknek is, a mostaninál sokkal több azért nem – a magyar focinak viszont jó hír, hogy a selejtezőből ugyan csak plusz egy csapatnak lesz esélye főtáblára kerülni, de épp a bajnokok ágáról, ahol az NB I aktuális aranyérmese is verseng. De kap például egy-egy plusz helyet a mezőnyben a mostani európai szezon két legtöbb koefficienst gyűjtő nemzete – vagyis a topligák közül kettő, mert jelenleg Németország, Olaszország a sorrend az élen, majd az angolok, a spanyolok és a franciák következnek a sorban.

Ami a lebonyolítást illeti, megismerhetjük a svájci rendszert, amit már a bevezetése előtt rengeteg kritika ér, és nem alaptalanul. Megszűnnek ugyanis a klasszikus értelemben vett csoportok (viszlát, halálcsoport!), egy nagy liga vár ránk, és növekszik a meccsek száma is, ebben a rendszerben a megszokott hat helyett nyolcszor lépnek pályára minimum a csapatok (az egész BL-szezont tekintve 125-ről 189-re nő a mérkőzések száma).

A ligarendszerben lejátszott nyolc meccset nyolc különböző rivális ellen vívják meg az együttesek.

A kalapok megmaradnak, az elsőbe a BL-címvédő és a nyolc legjobb koefficienssel rendelkező klub kerül, és az UEFA-együttható határozza majd meg a másik három kalap összetételét is. Minden csapat minden kalapból kap majd két-két ellenfelet, négyszer otthon, négyszer pedig idegenben lép pályára. Amikor lement a nyolc forduló, akkor kapunk egy nagy eredménymátrixot és egy rangsort a végére, aminek az első nyolc helyezettje automatikusan a nyolcaddöntőbe kerül, míg a 9-24. helyezettek játszanak egy oda-visszavágós párharcot a tizenhat közé jutásért.

Az UEFA amellett érvel, hogy – a saját bevételnövekedése mellett – többet profitálnak majd a változásból a klubok, és a negyedik kalapban szereplő kisebbek mostantól egy helyett két nagyágyút is kapnak majd ellenfélként a legszűkebb elitből.

De bármit is mond az UEFA, saját magán kívül a nagycsapatok járnak igazán jól, mert kisebb eséllyel égetik majd meg magukat.

Fentebb már kiderült, hogy hat forduló alatt is viszonylag kevés meglepetés történt a Bajnokok Ligájában, erre most még több mérkőzés lesz, ami során jobban kijönnek az erőviszonyok. Ha valaki a nagyok közül esetleg botladozna, még mindig megmenekülhet azáltal, hogy jövőre a BL-alapaszakaszt követően a csapatok háromnegyede még versenyben lesz. Összehasonlításképp, jelenleg a csoportkört követően lefeleződik a mezőny.

A modern futballból egyre inkább kiveszik a romantika, pedig a szurkolók nagy része még mindig azért lelkesedik, ha a kicsi elkapja, vagy legalább megszorongatja a nagyot. Amikor történik valami valószerűtlen, valami váratlan, amikor nem mindig ugyanaz a szűk elit találkozik egymással évről évre – épp ezért olyan népszerű még mindig az FA Kupa is, ahol minden évben vannak óriásölők. Az UEFA mégsem ebbe az irányba indult el, hanem inkább megteremti a saját szuperligáját, amiben minden eddiginél nagyobb biztonságban érezhetik magukat a nagycsapatok.