Hollandia válogatottja 1974-ben és 1978-ban is döntőt játszott a labdarúgó-világbajnokságon, ezért aztán az Ajax abszolút favoritként érkezett a Honvéd elleni UEFA Kupa-mérkőzésre a Népstadionba. Igaz, két héttel a budapesti szereplés előtt
A Barcelonához szerződő Johan Cruyff búcsúmérkőzésén ugyanis a Bayern München, amelyet abban az időben Lóránt Gyula és Csernai Pál edzett, 8-0-s mészárlást rendezett az Ajax otthonában.
A nyugatnémetek azért nem játszottak udvarias gálameccset, mert több okból is berágtak. Egyrészt egyetlen hivatalos személy sem várta őket a Schiphol repülőtéren, majd kiderült, hogy egy erősen közepes szállodában kaptak elhelyezést. Mindennek a tetejébe az amszterdami stadion 63 000 nézőjének egy része azt kiáltozta nekik: „Náci disznók!”
Erre Paul Breitner és Karl-Heinz Rummenigge berámolt hármat-hármat, Gerd Müller meg kettőt, és Charles Corver, a találkozó holland játékvezetője évtizedekkel később bevallotta: „Tisztességtelenül érvénytelenítettem két vagy három müncheni gólt, nem akartam ugyanis, hogy az eredmény még szégyenletesebb legyen Cruyff számára. Mert a 10-0 vagy a 11-0 kétségkívül az lett volna.”
Utóbb Martin Jol, a Bayern hágai légiósa is úgy nyilatkozott: „Szégyellem ezt az estét. Holland létemre részt vettem Johan Cruyff megaláztatásában.” A kétszeres vb-ezüstérmes, Cruyff-fal együtt szériában háromszoros BEK-győztes Ruud Krol már a lefújás után megdöbbenten említette: „Ilyen szörnyűséget el sem tudtam képzelni.”
S hiába idézték Amszterdamban Vujadin Boskov örökbecsű mondását, mindenki csak legyintett arra:
Jobb egy meccset elveszíteni nyolc góllal, mint nyolcat eggyel.
Maga Cruyff nem tört össze, legalábbis nem mutatta. A történteket így kommentálta: „Néhány napon belül elfelejtem az egészet.”
A régi nagyok közül a Piet Schrijvers kapussal kettesben maradó Krol ellenben a magyar fővárosba utazott, ahol Tichy Lajos Honvéd-edző, a korábbi 71-szeres válogatott klasszis csatár nem óvatoskodott: „Két-három gólos előny kellene a visszavágóra” – hangoztatta. Annak ellenére is kitartott álláspontja mellett, hogy a Honvéd négy nappal korábban 1-0-ra kikapott a Videotontól a Sóstói stadion világítóberendezésének avatásán, amelyet a gyors Novath bombagóllal ünnepelt meg.
A szurkolók nem bíztak a kispestiekben –
amelyből 2 forint kötelező hozzájárulás volt az Edzett ifjúságért tömegsport-mozgalomhoz –, így mindössze 15 ezren mentek ki a találkozóra 1978. november 22-én. Azaz fele annyian voltak, mint amennyien az utolsó percekben is ott rostokoltak az amszterdami 0-8-on. (Több mint 30 ezer Ajax-drukker a finisben már hazafelé tartott.)
Pedig lett volna mit nézni a Népstadionban, ha addig nem is, a szünet után mindenképpen. Egy szabadrúgás után kóválygó labdát Nagy Antal a levegőből, kapásból Schrijvers hálójába küldött, majd Paróczai Sándor beívelését mellel levette, és ballal a jobb felső sarokba zúdította.
A 22 éves középpályás duplája fellelkesítette a Gujdár – Paróczai, Kocsis István, Lukács, Varga – Pál, Gyimesi, Nagy Antal, Pintér, Póczik – Weimper összetételű Honvédot, és meghökkentő riadalmat keltett a Schrijvers – Erkens, Krol, Meutstege, Everse – Schoenaker, Arnesen, Lerby – Tahamata, La Ling (Meijer), Clarke összeállítású Ajax köreiben. Wim Meutstege konkrétan luftot rúgott, mielőtt Lukács Sándor egy-két méterről az üres kapuba juttatta a harmadikat, s bár az angol Ray Clarke 11-esből szépített, Jan Everse megtette azt a szívességet, hogy az őt a 16-os oldalvonalánál bolondító Gyimesi Lászlót elbuktatta.
