Foci sport24

A válogatott szereplése alapján a magyar foci kicsattanó egészségnek örvend, de a sikerek elfedik a problémákat

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
Csoportelsőség, közvetlen kvalifikáció nagy tornára – az első az 1986-os vb selejtezői óta –, 75 százalékos eredményesség, veretlenség, ünneplő telt ház a Puskás Arénában. Ha a csoportbeosztásunkat látva optimisták voltunk, hát Marco Rossi válogatottja igazolta az optimizmusunkat. Fél szemmel visszatekintünk az Eb-selejtezőkre, fél szemmel előre, a németországi kontinensviadalra. Melyek az erős és gyenge pontok? Mit jelent a csapat szempontjából Szoboszlai Dominik kiteljesedése? Hová lehet még fejlődni és miben?

„A végén lehet, hogy mi leszünk a legnagyobb meglepetés” – tekintett előre Szoboszlai Dominik a 2024-es Európa-bajnokságra.

Magasan van az a meglepetésszint – tehetnénk hozzá a magunk részéről. Már csak azért is, mert nagyon kevés olyan eredmény van, amely Marco Rossi válogatottjának elmúlt éveit tekintve tényleg meglepetésnek számítana.

Az még a sorsolás ismerete nélkül is reálisnak hangzik, hogy a jövő évi kontinensviadalra veretlenül kijutó magyar csapat elérheti a kieséses szakaszt

– sikerült ez (hatalmas meglepetésre) a 2016-os csapatnak, és a rémálomsorsolás ellenére 2021-ben is percek választották el az együttest a továbbjutástól. Egy kieséses meccs megnyerése – különösen a közelmúltban a nagyok ellen elért eredményeket figyelembe véve – szintén nem tartozna a gigantikus meglepetés kategóriájába (még ha egyértelműen meglepetés is lenne). Bármi, ami ennél több, már tényleg igazi szenzáció. Sorsolás december másodikán, Hamburgban – a magyar csapat a második kalapból várja a ceremóniát. De ne szaladjunk előre!

Adrián Zoltán / 24.hu Marco Rossi

Huszonkilencből kettő

A veretlenül végig vitt év (az első 1976 óta) és a veretlenül megvívott selejtezősorozat nem gyakori dolog a magyar válogatott történetében. A legtöbb veretlen kvalifikáció során négy vagy kevesebb mérkőzést kellett játszani, és a világelitbe vagy (legrosszabb esetben is) annak közelébe tartozó nemzeti csapat 1930 és 1966 között általában simán vette az akadályokat. Amióta legalább hat kvalifikációs mérkőzést kell megvívni csoportmeccses rendszerben – az Európa-bajnokságokon az 1968-as, a világbajnokságokon az 1970-es selejtezősorozat óta ez a helyzet –, Magyarország 29-szer veselkedett neki a tornára vezető „akadálypályának”, és a mostani csupán a második alkalom, hogy nem szenvedett vereséget. Az első (2–4–0-s mérleg az 1974-es vb selejtezőin) a sors fintoraként továbbjutást sem ért…

Szóval ritka fegyvertény az, amit Marco Rossi csapata elért. Az Eb-selejtezőket tekintve a 75 százalékos sikerráta (24-ből 18 pont megszerzése) rekordot jelent. Legalább hatmeccses Eb- vagy vb-selejtezősorozat esetén csak Mezey György „mexikói” csapata gyűjtötte be jobb százalékkal a megszerezhető pontokat, hat mérkőzéséből ötöt megnyert, és csak az utolsót veszítette el, amikor az eredmény már nem számított. A mostani selejtezősorozaton elért eredmény mindenképpen kiemelkedő és megsüvegelendő. Pláne, hogy kimondottan szenvedős mérkőzéseket is sikerült megnyerni vagy döntetlenre menteni: korábban hasonlókon (gondoljunk a Szlovákia elleni Eb- vagy az Albánia elleni vb-selejtezőkre!) ment el a közvetlen továbbjutás,

most még tartalékosan is sikerült elkerülni a vereségeket.

Míg az előző két Eb-kvalifikációnál lehetett azzal érvelni, hogy a mezőny bővítése nyújtotta lehetőséggel élt „csak” (erős idézőjel ez) a magyar válogatott, a mostani eredménysor minden lebonyolítási rendszerben kijutást jelentett volna. S hogy nem a legerősebb csoportból sikerült kijutni? Igaz – de a válogatott magának és az elmúlt években elért, gyakran bravúros eredményeinek köszönhette jó kiemelését. Mondhatni: megdolgozott a szerencsés sorsolásért.

Made with Flourish
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik