A Sociedad-csoda nyomában: a baszkok akadémistái játsszák a BL legintenzívebb fociját

Ha addig nem is, akkor a Benfica elleni meccs közben vagy után biztosan sokan felkapták a fejüket a Sociedad teljesítményére. Ez volt az a találkozó, amelyen Imanol Alguacil együttese már a 21. percre 3-0-s előnybe került, és csak azért nem lett négygólos a különbség félóra elteltével, mert Brais Méndez kihagyott egy büntetőt. A Sociedad várható szerzett gól mutatója (xG) 3,07 volt a szünetben, ami még kilencven perc játék után is tisztességes eredmény lett volna. A Benfica xG-je ugyanebben az időszakban 0,31 volt.

A Sociedad teljesítménye egészen látványos formát öltött a Benfica ellen, de a helyzet az, hogy a korábbi meccseket is hasonló intenzitással kezdte a csapat. A Paris Saint-Germain után a baszkoknak a második a legalacsonyabb a PPDA-mutatójuk (9,5) a Bajnokok Ligája 32 fős mezőnyében – ez, ugye, azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a középső- és a támadóharmadban, mielőtt valamilyen védekező akcióval megszakítaná a labdabirtoklást. Minél kisebb ez a szám, annál intenzívebb egy csapat letámadása.

A Sociedad célja tehát, hogy minél előbb, az ellenfél kapujához a lehető legközelebb visszaszerezze a labdát, és a rendezetlen védelmet nagy létszámmal támadja.

A baszkok PPDA-ja egyébként a spanyol bajnokságban is 9,4, vagyis nem arról van szó, hogy a Bajnokok Ligája-himnusz hallatára megőrülnek, és automatikusan egyel magasabb fokozatba váltanak, hanem ez a fajta futball tényleg a sajátjuk.

A jól megszervezett, intenzív, egészpályás letámadás viszont nem olyasmi, amit egy teljes meccsen át fenn lehet tartani – fizikailag annyira megterhelő, hogy idővel veszít a hatékonyságából, ezért sok csapat csak a meccsek elején alkalmazza. Ez igaz a Sociedadra is, amely ezért igyekszik korán vezetést szerezni: a spanyol csapat eddig hét gólt szerzett a Bajnokok Ligájában, ebből hatot (!) az első félórában (négyet pedig az első negyedórában). A Sociedad kerete ráadásul ugyanúgy alkalmas a lassú, pozíciós játékra is, tehát nem okoz gondot az együttesnek, ha a vezetés megszerzése után labdát kell tartani. Mindenesetre a Sociedad-meccsek alakulása jól lekövethető a csapat xG és xGA közti különbségének tizenötperces bontásában. Az első negyedórában a Sociedad xG-je még 1,86-tal nagyobb, mint az xGA-ja, majd ahogyan telik az idő, úgy csökken a különbség. Olyannyira, hogy a meccs vége már egyértelműen az ellenfélé.

A PPDA jó irányadó tud lenni akkor, ha egy csapat stílusát akarjuk meghatározni. Az viszont nem derül ki belőle, hogy mennyire hatékony az alakulat letámadása. Szerencsére már ennek mérésére is van haladó statisztikai mutató, mint például a magas labdaszerzések (high turnovers) száma. Az Opta szerint akkor beszélünk magas labdaszerzésről, ha az az ellenfél kapujától maximum 40 méterre történik. Sőt azt is tudjuk, hogy ezek közül mennyi végződött kapura lövéssel vagy góllal. Így már az is kijelenthető, hogy

a Sociedad letámadása nemcsak intenzív, hanem hatékony is:

a teljes mezőnyben Alguacil csapatának van a legtöbb magas labdaszerzése (49), emellett a legtöbb olyan magas labdaszerzése is (10), amely kapura lövéssel ér véget. A Sociedad eddig két gólt szerzett magas labdaszerzést követően, erre a spanyolokon kívül még a Bayern München és a Porto volt képes.

Az adatok után lássuk, hogy hogyan is néz ki a baszkok fojtogató letámadása a valóságban! A tavalyi Bajnokok Ligája-döntős Inter már a negyedik percben hátrányba került a Sociedad otthonában az első fordulóban.

Az Inter védője, Alessandro Bastoni rosszul vesz át egy labdát a saját tizenhatosa előterében, majd a lehető leggyengébb megoldást választja, és leszegett fejjel a pálya közepe felé kezdi vezetni, miközben hátulról Mikel Oyarzabál támadja. A legközelebbi csapattársaknak nem passzolhat, mert mindenkin ott van egy Sociedad-játékos, a Henrih Mhitarján felé vezető passzsávot pedig Brais Méndez zárja (de ha sikerülne is eljuttatni hozzá a labdát, Martin Zubimendi azonnal megtámadhatná). Opció híján Bastoni belebonyolódik, a lendületből érkező Brais Méndez elveszi tőle a labdát, majd a tizenhatos vonaláról a kapuba lő.

Hasonlóan kilátástalan labdakihozatalai voltak a Salzburgnak is a meccs elején. Ebben a jelenetben az osztrák csapat jobbhátvédje, Oumar Solet kapja a labdát az oldalvonal mellett. Azon túl, hogy azonnali döntéskényszerben van, minden passzopcióját zárják a Sociedad játékosai. Ilyen helyzetben kézenfekvő megoldás lenne egy hosszan előre vágott labda (ha már elveszítik, legalább távol a kapujuktól), de Solet inkább Lucas Gourna-Douath-ot választja a pálya közepén, akit a labdaátvétel pillanatában azonnal megtámad, és megállít Brais Méndez (igaz, ebben az esetben szabálytalanul).

A Benfica ellen ugyanez játszódott le a bal oldalon. A három védővel felálló portugálok baloldali belső védője, Morato kihúzódik az oldalvonal mellé, hogy kiszélesítse a pályát. Valójában azonban a saját lehetőségeit szűkíti le, mivel Takefusa Kubo azonnal nyomást helyez rá, a legközelebbi csapattársai nyakán pedig ott vannak a Sociedad játékosai. A szorítás ellenére a Benficának néhány passz erejéig még sikerül megtartania a labdát, de utána bekövetkezik az elkerülhetetlen labdavesztés a saját térfelén.

Az utolsó jelenet a Sociedad második gólját megelőző szituáció a Benfica ellen. A portugál csapat készül elvégezni egy bedobást a saját térfelén, de az előző példákhoz hasonlóan egyetlen elérhető passzopció sincs: a közelben lévő összes csapattársat fogják a spanyolok. Itt szintén jól kivehető, ahogyan egy oldalra tereli a játékot a Sociedad, miképpen az is, hogy a tíz mezőnyjátékosa nagyjából harminc méteren zsúfolódik össze. A bedobás után sikerül is hibára kényszeríteni a Benfica játékosait, és egy rosszul hátra tett labdából Mikel Oyarzabál megszerzi a második gólt.

A Sociedad kapcsán érdemes kiemelni azt is, hogy

mindössze két gólt kapott a csapat,

és hogy az ellenfeleknek összesen kilencszer sikerült eltalálniuk a kapuját (csak a Manchester City kapujára ment ennél kevesebb lövés, hét). Ez egyrészt amiatt van, mert nagyon magasan védekezik a Sociedad, ezáltal nincs nyomás a kapuján, másrészt labda nélkül nagyon szűk 4–4–2-es formációt vesz fel, amivel a szélek felé tereli az ellenfél játékát. Az ok nyilvánvaló: a szélen sokkal kisebb veszélyt jelent az ellenfél a kapura, mint középen.

Amit a Sociedad eddig művelt a Bajnokok Ligájában, az a futball csúcsa. Ennyire intenzív és ennyire hatékony letámadásra nagyon kevés csapat képes, talán csak a Manchester City, a Liverpool és a Bayern München (ettől függetlenül a Sociedad nem lett hirtelen a Bajnokok Ligája fő esélyese). Ha ez önmagában nem teszi szimpatikussá őket, akkor itt egy kis adalék: a Sociedad Gipuzkoa tartomány csapata, Spanyolország 50 régiója közül a legkisebbé. A Benfica elleni kezdőcsapatból hat játékos ebből a tartományból származik, a meccskeretből pedig

tizenöten a klub akadémiájának neveltjei.

Ez azt jelenti, hogy a Sociedad a saját szakmai munkájának gyümölcsét látja a futball legnagyobb színpadán, miközben magának és a sportágnak is értéket teremt.

A szerző Kovács Gábor, az FTC adatelemzője.