Bár a szerbek elleni győzelem után a litvániai kirándulás nem sikerült jól a magyar válogatottnak, Marco Rossinak az utolsó két játéknapra bőven maradt még meccslabdája: egy Bulgária elleni győzelemmel már az utolsó mérkőzés előtt be lehetett volna biztosítani a csoportelsőséget, miközben a második helyhez és a kijutáshoz a két mérkőzésen szerzett egy pont is elegendő volt.
hiszen a többszöri helyszínváltoztatás, a bolgár szövetség és szurkolótábor közötti harc egy ideig még azt is kérdésessé tette, megrendezik-e egyáltalán a mérkőzést. Végül csütörtök kora este, Szófiában csak-csak esett egymásnak a két csapat.
A selejtezősorozatban eddig katasztrofálisan szereplő, nyeretlen, két ponttal még a litvánoktól is távol lévő bolgár válogatott október óta edzőváltáson esett át. Az addigi szerb szövetségi kapitány, Mladen Krstajic az októberi selejtezőforduló után távozni kényszerült, a helyét pedig egy hazai edző, az az Ilian Iliev vette, aki klubszinten az első osztályú Cserno More együttesét irányítja. Nem meglepő módon a bolgár csapat sok helyen kicserélődött a két együttes márciusi összecsapása óta, s Iliev az elődje három belső védős rendszerét is 4-1-4-1-es felállásra cserélte. Daniel Naumov kapus előtt így Popov, Petkov, Antov, és a Ludogorecből ismert Nedjalkov alkotta a védelmet, a középpályán a Leeds légiósa, Gruev szűrt. Csocsev és Krasztev kapott helyet a középpálya közepén, míg a „budapesti” Deszpodov, Delev csatárpáros mindkét tagja a szélen kapott helyet, a középcsatár Mincsev lett.
Rossi együttesében több komoly hiányzó akadt: a Freiburgban combizomszakadást szenvedett Sallai Roland mellett a kitűnő formában mutató, ferencvárosi Varga Barnabás is hónapokat kénytelen kihagyni, s még a védelem vezére, Willi Orbán sem térhetett vissza a pályára. Dibusz előtt így ismét a Botka, Lang, Szalai trió alkotta a védelem közepét, a széleket Nego és Kerkez futotta be, a középpályára pedig Schäfer hiányában ezúttal is Callum Styles került be Nagy Ádám és Szoboszlai Dominik mellé. Elöl tehát a szerbek elleni két gólszerző egyike sem állt rendelkezésre, minek nyomán Ádám Martin és Csoboth Kevin kapott helyet Rossi kezdőjében – utóbbi karrierje során először.
egy rögzített helyzetből már a 10. percben megszerezte a vezetést a csapat: Szoboszlai szabadrúgását Ádám fejelte a kapuba. A magyar válogatott legnagyobb erőssége azonban gyakorlatilag az egész találkozón a magasra tolt, agresszív letámadás volt, amivel sikerült a bolgárok támadójátékát gyakorlatilag a nullára redukálni. A mieink a kezdő sípszótól kezdve sikeresen kihasználták, hogy a hazaiaknak nem erősségük a nyomás alatti építkezés, s a megszokott kompakt, szervezett együtt mozgásokkal csalták csapdába a bolgárokat. Az ellenfél rendszeréhez igazodva a magyar védekező alakzat 5-2-3 helyett gyakran inkább 5-2-1-2-nek nézett ki, amelyben Szoboszlai az első sorba lépett fel Csoboth mellé a bolgár belső védőket támadni, Ádám Martin pedig – hátul mintegy hamis kilencesként – a védekező középpályás Gruevre ügyelt. A lassú és félszeg bolgár labdakihozatalokat így rövid úton sikerült az oldalvonal felé terelni, minek következtében a legtöbb bolgár próbálkozás felíveléssel, vagy a magasra tolt szélsők felé történő indítással végződött. A hazaiaknak a tizenegyest leszámítva összesen két lövési kísérletük volt az egész meccsen, és 286 sikeres passzukból mindössze 76 jutott az ellenfél térfelére.
A magyar válogatott 5-2-1-2-ben emberfogással támad le, Szoboszlai és Csoboth a két középhátvédre, Ádám Martin pedig a védekező középpályásra figyel. A labda oldalára tolódva sikerül is satuba fogni a bolgárokat.
A jól működő letámadással ráadásul a magyarok nemcsak sikeresen akadályozták meg a bolgár akciókat, hanem a magasan megszerzett labdákból maguk is veszélyt tudtak jelenteni. Styles ilyen szituációból került helyzetbe rögtön a mérkőzés elején, de később, a második félidőben Ádámnak vagy éppen Szoboszlainak is volt lövési lehetősége hasonló labdaszerzés után. A magyar válogatott a magasan megszerzett labdákkal nemcsak azt használta ki, hogy a kapuhoz közel közvetlenül gólhelyzetbe lehet kerülni, hanem azt is, hogy a védekezésben a labda oldalára tolódó játékosok labdaszerzéskor is közel fognak egymáshoz helyezkedni, s ez megkönnyíti az azonnali kombinációk lehetőségét meg a támadásba átváltást. Egyetlen olyan alkalom volt a találkozón, amikor a labda nélküli agresszivitást túlzásba vitte a magyar csapat, a megnyíló területen pedig az ellenfél szinte a semmiből tudott egyenlíteni.
A fenti szituáció folytatása. A magyar válogatott a letámadásból labdát szerez, így a tolódással egymáshoz közel helyezkedő játékosok azonnal kombinálni tudnak. Styles mögé kerüléssel beindul a szélen, majd befelé cselezve gólhelyzetet teremt.
A magyar együttes ezúttal is emberfogással támad le, ám ketten – Nagy Ádám és Styles – mennek egy emberre, így a bolgárok egy visszapassz után megjátsszák a harmadik játékosként szabadon lévő Krasztevet. Krasztev a szélen beinduló Deszpodovot indítja, aki a befelé mozgó Delevvel rúgatja az egyenlítő gólt.
