Az Endrickben rejlő lehetőségekről sokat elárul, hogy Fernando Diniz 17 évesen és 108 naposan meghívta a válogatott vb-selejtezőkre készülő keretébe. A brazil futball történetében ezelőtt három labdarúgó került 18 éves kora előtt a nemzeti csapatba, Pelé, Edu és Ronaldo. Mindhárman világbajnokok lettek, Pelé és Ronaldo pedig minden idők legnagyobb játékosai közé emelkedett, és vb-döntő(k)ben is gólokat szerzett.
Az előző kerethirdetés idején még mindenki meglepődött volna a Palmeiras fiatal játékosának neve hallatán, de
A másfél hete rendezett Botafogo–Palmeiras mérkőzést előzetesen is a bajnokság legfontosabb mérkőzésének gondolták, utólag viszont már inkább a Brasileirao történetének egyik legnagyobb találkozójaként emlegetik. A rajt óta listavezető Botafogo előnye – ami már 13 pont is volt a teljes mezőnnyel és így a Palmeiras-szal szemben is – ezen a meccsen ismét a nagyon stabil tízre zsírosodhatott. Hét fordulóval a vége előtt ez gyakorlatilag eldönthette a brazil bajnoki cím sorsát. A szünetre ez meg is történt, hiszen a hazai pályán játszó Botafogo gálázva, lehetőségeit messze nem teljesen kiaknázva vezetett 3-0-ra. Ami a szünet után következett, azt csak közhelyekkel vagy parajelenségekkel lehet magyarázni. Az előbbieknél maradva: a mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja, a labda gömbölyű, isten útjai kifürkészhetetlenek, aki mer az nyer, bátraké a szerencse és legfőképp kicsi a bors, de erős. Endrick legalábbis nem nagy, 171 centi, és tényleg erős – ahogyan ezen a meccsen ismételten és az eddigieknél is szembeötlőbben kiderült – lelkileg is. A fiatal játékos vezetésével a Palmeiras megfordította a találkozót, 4-3-ra nyert. Endrick lőtt egy gólt szólóból, három-négy védőt faképnél hagyva, és egy másikat, amelynél ballal lövőcselt mutatott be, közben igazából a felpattanó labdát térddel lekészítette a labdát a hálóig zúdító lövéshez. Két zseniális gól. De nem pusztán ez keltett általános feltűnést a csodameccsen, hanem az, hogy
Lángot gyújtott játékostársaiban, végső soron pedig megváltoztatta a bajnokság menetét. (Persze, kellett hozzá még egy-két tényező, többek között egy kivédett tizenegyes, csapattársától, Wevertontól, meg egy kiállítás.) A meccs után ezt mondta: „Olyan játékos vagyok, aki a nehéz pillanatokban tűnik fel. Szeretem megcáfolni a kritikákat, szeretem megmutatni, ki vagyok. Egy kissrác vagyok, aki most boldog és érettebb.”
És Endrick tényleg szereti a feszült, téttel bíró helyzeteket. 2022-ben 5 mérkőzést játszott korosztályos országos és nemzetközi tornák döntőiben, mindig idősebbek között futballozva, és mindegyiken betalált, összesen hét gólt szerzett, és mindegyiket meg is nyerte aktuális csapatával. De az a „gyerekfoci”.
Az idei évet a felnőttek között kezdve Endrick dolgai nem mentek igazán jól, de edzője, Abel Ferreira priznicet tett a közvélemény várakozástól forró homlokára, és kijelentette,
Szó se róla, a tini az első góljait az állami bajnokság döntőjének mérkőzésein szerezte, egyet idegenben, amivel nagyobb vereségtől óvta meg csapatát, egyet pedig otthon, amivel be is biztosította a trófeát. Egy héttel később az egész brazil országos bajnokság első találatát is ő jegyezte. Attól kezdve viszont két és fél hónap alatt csak egyszer került a kezdőcsapatba.
Nélküle is ment a Palmeirasnak; az alapvetően három támadós felállásban Endrick posztjára, a kilencesére egy, a válogatottban is bemutatkozó futballista, Rony személyében megvolt a favorit. Endrick olykor csereként is megvillantotta képességeit, de igazi esélyt nem kapott. Amikor augusztus végén megsérült Dudu, a támadóhármas baloldali tagja, a csapat teljesítménye visszaesett, ugyanis ő volt az, aki a legkreatívabb játékosként a helyzetek nagy részét kialakította, aki az egy-egyeivel megbontotta az ellenfeleket. Endrick így is csak akkor került a meccsek elejétől a pályára, ha azt egy fontosabb mérkőzés előtt a rotáció megkövetelte. Gyakorlatilag a Libertadores Kupából történt kiesés után vált az alapcsapat részévé, amikor az egyik nagy cél a Boca Juniors elleni elődöntős kieséssel elúszott, a másik pedig (a bajnoki cím) nagyon távolinak tűnt. Az argentinok ellen kapott egy félidő bebizonyította, hogy sokkal jobban megy a játék a nagy reménységgel a pályán, de ez akkor már nem tudott segíteni a csapaton. Abel Ferreira nyilvánvalóan hibázott, ebben a szakértők nagy része már egyetért.
Endrick új feladatkörbe is került. Az alapvetően centerként nevelkedő játékos kikerült a jobb oldalra, ahol nagyobb területhez jutott, vagy egy kétcsatáros rendszerben gyakran lépett vissza mélységben, és szinte tízesként segítette a játékot. Mindkettő igen jól állt neki, és bárhogyan is, de tőle indultak a veszélyes támadások. Cseleivel, rendkívül gyors megindulásaival, kényszerítőivel, kiugratásaival ő tudta pótolni a kiesett társat, Dudut. A Botafogo elleni mérkőzést követően újra látványos és három pontot garantáló gólt szerzett az Atlético Paranaense ellen. Produkciói után a számos futballal foglalkozó műsor még számosabb szakértőjének mindegyike szuperlatívuszokban áradozik Endrickről, vita csak abban alakul ki, hogy játékstílusában Romario vagy Ronaldo utódja-e. Dinamizmusa Ronaldóé, néhány megoldása, magassága, lefordulása Romariót idézi, viszont mindkettőjüknél lényegesen rámenősebb labdaszerzésben. Endrick
de hogy mennyi pénzért, az még mindig nem dőlt el, és e tekintetben a Realnál még izgulhatnak. A 35 millió eurónyi fix összegen felül minden öt gól után újabb 2,5 milliót kell fizetni, egészen addig, amíg Endrick el nem éri a 25 gólt. Jelenleg 12-nél, azaz 5 millió eurónál tart, beválogatása pedig újabb, nem nyilvános összeget jelent. Az is igaz, ha befutja a neki jósolt pályát, akkor minden pénzt megér.