Bene Ferencnek ismerősek voltak a kulisszák. A legendás újpesti center már 1972 novemberében is szerepelt Európa–Dél-Amerika mérkőzésen, méghozzá Albert Flórián társaságában, a bázeli St. Jakob stadionban. A gálamérkőzést a perui Teofilo Cubillas és az uruguayi Ildo Maneiro góljával a vendégek nyerték 2-0-ra, és a virtuóz Cubillas olyan hatást tett Ruedi Reisdorfra, az FC Basel szponzorára, hogy a nagyvállalkozó 300 ezer dollárért szerződtette – miként akkor írták – „a svájci futball első szupersztárját”.
Cubillas nem sokáig maradt Bázelban, mert nem bírta a hideget; néhány hónap múlva Portóba költözött. Hogy aztán onnan menjen Barcelonába, az újabb Európa–Dél-Amerikára, amelyet az első labdarúgó-világnap keretében rendeztek ötven évvel ezelőtt, 1973. október 31-én a Nou Campban. A FIFA minden követ megmozgatott, hogy a szervezők ne járjanak úgy, mint Bázelban, ahová egyedül a 12-szeres válogatott, 35 éves Manga érkezett meg a brazilok közül (Uruguayból). Barcelonába három világbajnok – Marco Antonio, Rivellino, Paulo Cesar Lima –, valamint az a Luis Pereira jött el a szambafutball hazájából, akinél jobb középhátvédet talán csak egyet láttam: Franz Beckenbauert. (Bizony még vele is vetekedett.)
Az európaiakkal sokkal több baj volt. Az egymás után háromszor BEK-győztes Ajax megtiltotta labdarúgóinak a részvételt, az északír Pat Jenningset, valamint a lengyel Wlodzimierz Lubanskit sérülés tartotta távol, és az eredetileg tervezett keretből több mint egy csapatnyi játékos hiányzott. A meghívottak, ám nem szereplők társasága így festett: Jennings – Hulshoff (holland), Beckenbauer (nyugatnémet), Moore (angol), Krol – Neeskens (mindkettő holland), Gallego (spanyol), Netzer (nyugatnémet) – Mazzola (olasz), Gerd Müller (nyugatnémet) vagy Lubanski (lengyel), Riva (olasz).
Bene abban az időben gyakran találkozott a lisszaboni legendával, hiszen október 24-én és november 7-én a Benficával vívott BEK-párbajt az Újpest, és tovább is jutott (1-1, 2-0, a Luz stadionban Eusebio egyenlített, a Megyeri úti visszavágón Bene szerezte az első gólt).
A lila-fehérek extraklasszisa a gálameccs kapcsán sem mulasztott el néhány jó szót mondani portugál csatártársáról. „Igazi játék volt, könnyed, felszabadult. Tehát valóban szép, kellemes, maradandó emlék – idézte Barcelonát. – Eusebio külön is nagy hatást tett rám. Bár én volnék ilyen állapotban harminckét évesen! Magam még csak huszonkilenc vagyok, de már sokszor leírtak. Legutóbb a svédek elleni 3-3, a veretlenül megvívott vb-selejtezők záró akkordja után. Pedig, ha 3-2-re nyerünk, még ma is nemzeti hősök lennénk.”
Azért az Európa-válogatottsággal sem kellett szégyenkezni. Meg azzal sem, hogy Bene abban az évben Spanyolországban elnyerte a legjobb játékos díját a hagyományos La Coruna-i Teresa Herrera Kupán, amelyen az Ajax, az Atletico Marid, a Spartak Trnava és az Újpest csapatában olyan nagyságok sorakoztak, mint Johan Cruyff, Luis Aragones, Jozef Adamec vagy Fazekas László.
