Az 1968-as olimpiai futballtorna hasonlóképpen különös véget ért, mint ahogyan a selejtezői kezdődtek.
Ehhez képest a Szovjetunió, amelynek válogatottja a négy közé jutott az 1966-os vb-n, a legjobbjaival állt fel a csehszlovákok elleni olimpiai kvalifikációs párharcra, mégpedig tíz nappal azután, hogy az Európa-bajnokság negyeddöntőjében a moszkvai 3-0-val kiejtette a Budapesten 2-0-ra győztes magyar csapatot.
A NOB elnézett e furcsaság fölött, a csehszlovákok viszont a moszkvai 2-3-at 3-0-s hazai diadallal feledtették szűk három hónappal a csehszlovákiai bevonulás előtt. Az ostravai házigazdák szintén a legjobbjaikat küldték a pályára, ám az olimpiára már a B csapatukat delegálták, jóllehet Csehszlovákia nem szerepelt az 1966-os vb tizenhatos mezőnyében.
Bulgária válogatottja viszont ott volt ’66-ban – egy csoportban a magyar együttessel –, és azért sem gondolt az A csapat felléptetésére az olimpiai selejtezőben, mert az Eb-n szintén a legjobb nyolc közé került, és első sorát az olaszokkal vívott negyeddöntőre (3-2, 0-2) tartogatta. Ellenben az NDK, amelyet a magyar válogatott fosztott meg az 1966-os vb-szereplés lehetőségétől, a „nagy” csapatával futballozott az ötkarikás selejtezőben, ezért is írta a Népsport az 1968. április 10-én Sztara Zagorában rendezett bolgár–keletnémet selejtezőről (4-1): „Vaskos meglepetés, hiszen a bolgárok második csapata lépett pályára.”
A három gólt szerző Petar Zsekovot az A együtteshez is áthívták, s ő maradt az egyetlen, aki Bulgária legjobbjai közül az olimpián is játszott.
Az Eb-negyeddöntőben kudarcot valló társaságból Fatér Károly, Novák Dezső, Szűcs Lajos, Fazekas László és Varga Zoltán utazott az amerikai kontinensre, bár annyiban pontosítani kell, hogy Fatér és Fazekas nem vallott kudarcot, hiszen ők ketten csak a győztes pesti mérkőzésen szerepeltek, a vesztes moszkvain nem.
Varga aztán Guadalajarában lelépett, otthagyta a csapatot, majd Mexikót is. „Disszidálása”, amelyről a Népsport csak három nappal később, a Salvador elleni 4-0 után számolt be, sokkolta a küldöttséget, a dobbantás hatására komoly veszélybe került a címvédés. (Mivel 1964-ben Magyarország együttese hódította el az olimpiai aranyérmet, nem kellett selejtezőket játszania.)
Technikailag pótolható lett volna a ferencvárosi 8-as, hiszen ott volt mögötte egy másik virtuóz, a szintén 8-asban futballozó kispesti Kocsis Lajos, ám a huszonegy éves karmestert dr. Lakat Károly szakvezető nem merte a mély vízbe dobni. Inkább azt a Menczel Ivánt favorizálta, aki a Vasasban az elenyésző kisebbséghez tartozott abban a tekintetben, hogy egyszer sem volt bajnok és válogatott. (A piros-kékek 1968-as sztenderdjéből Bakos Sándor, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Fister Ferenc, Molnár Dezső, Puskás Lajos, Farkas János, Korsós István jutott el a válogatottságig, s hamarosan követte őket Müller Sándor és Vidáts Csaba is.)
