Benjamin Pavard-nak van egy szurkolói dala, ami franciául így szól:
Ça y est ! Benjamin Pavard a sa chanson 😂
On la chante tous ensemble vendredi pour #FRAURU ? #AllezLesBleus 🇫🇷 pic.twitter.com/3l53Py49mx
— TF1 (@TF1) July 3, 2018
Magyarul úgy lehet lefordítani, hogy:
Benjamin Pavard,
Nem hiszem, hogy ismeritek,
A semmiből jött,
A lövése irgalmatlan,
Nálunk van Benjamin Pavard!
A dal nem nem meglepő módon a 2018-as világbajnokság idején, az Argentína elleni meccs után született, amelyen Pavard meglőtte azt a bizonyos gólt. A szövegből az jött vissza, hogy akkoriban Pavard-ról a szűk családi körén és néhány stuttgarti szurkolón kívül senki nem tudta, hogy kicsoda. Mára viszont sokan azon lepődnek meg, hogy Pavard nem jobbhátvédet játszik, hanem belsővédőt.
Pavard gólja Argentína ellen:
Mindezt ráadásul úgy adta a világ tudtára, hogy tokostul kitépte az ajtót: Skócia ellen – az első válogatott meccsén, amelyen belsőhátvédet játszott – rögtön két gólt fejelt és centikre lemaradt egy labdáról, amivel mesterhármast szerezhetett volna. Ez olyannyira ritka, hogy a francia válogatottban utoljára két fejesgólt Zinedine Zidane szerzett, amit valószínűleg mindenki tudja, hogy mikor és hol (aki mégsem, annak segítünk: az 1998-as vb-döntőben).
Ennek első jelei valahol 2021-ben megmutatkoztak. A magyar-francia csoportmeccsen Pavard – részben csapattaktikai, részben egyéni okokból – meglehetősen gyengén muzsikált, amit Fiola Attila szépen meg is köszönt. Aztán a tavalyi világbajnokságon már a franciák bemutatkozásán érződött, hogy Pavard nincs csúcsformában, az utolsó percekben le is cserélték, a helyére Jules Koundé állt be. Pavard onnantól nem játszott többet azon a tornán.
„Nem volt a legjobb lelkiállapotban” – indokolta akkori döntését Didier Deschamps szövetségi kapitány.
Nem megyek bele a részletekbe. Többször is elbeszélgettem vele. A jelenlegi helyzetével nem túl boldog.
Deschamps arra gondolt, hogy Pavard már egy ideje hangoztatta, hogy nem szeretne többé a védelem jobb oldalán játszani. „Már egy ideje várom azt a pillanatot, hogy belsővédőként játsszak a válogatottban” – mondta Pavard közvetlenül a torna előtt. „Persze, jobbhátvédként kezdtem itt, és ez közrejátszott abban, hogy a 2018-as tornára is kijutottam, de nem ez a fő rendeltetésem. A helyem igazából középen van.”
Hogy miért alakult ez így, az részben Deschamps sara. A francia szövetségi kapitánytól sosem állt távol, hogy egy játékost a posztján kívül dolgoztatott: Eduardo Camavinga például hivatását tekintve belső középpályás (hogy most labdaszerző 6-os vagy ingázó 8-as, azon lehet vitatkozni), ehhez képest a válogatottban balhátvédet is játszott, a katari világbajnoki döntőn is tőle indult az a támadás, ami után a franciák visszatértek a meccsbe.
Antoine Griezmann papíron egy sima irányító középpályás is lehetne, de akkora szabadságot kap, hogy a pálya bármelyik részén felbukkan. Jules Koundé és Axel Disasi is eredendően belsőhátvédek, akiket Deschamps ideig-óráig jobbhátvéd poszton vetett be egy négyvédős rendszerben. Pavard az évek alatt nagyobb hiba nélkül hozta le a feladatát a jobbszélen és a kollektív emlékezetben mindig lopakodott, hogy olyan gólokra képes, mint amilyen az argentinoknak lőtt.
A legutóbbi világbajnoksága viszont rettenetesen alakult.
A torna után Pavard sorsa egy cérnaszálon függött. Márciusban viszont behívót kapott, amit Deschamps így indokolt: „Beszéltem vele előtte, közben és utána is. Nem beszélünk róla többet. Már a múlté. Az számít, ami előttünk áll.” Nem tudni, hogy hatalmi játszmázásból, vagy sem, de szeptemberben is azt mondta, hogy jobbhátvédként tekint rá.
