A második játéknapon papíron a legnehezebb feladat elé nézett a Ferencváros a Konferencia Liga F csoportjában, hiszen a magyar bajnoknak idegenben kellett helytállni a sorozat tavalyi ezüstérmesével, a Fiorentinával. Vincenzo Italiano csapata tavaly az Olasz Kupa döntőjébe is bejutott, deklaráltan proaktív, labdabirtoklásra épülő játékkal, Dejan Stankovic együttesének így azt kellett megmutatni, hogy a Cukaricki elleni domináns játék, valamint a három bajnoki győzelem után mihez tud kezdeni a reaktív fél szerepével egy topligás ellenféllel szemben.
A Fiorentina kapujában a bemelegítésnél megsérült Oliver Christensen helyett Pietro Terracciano állt, a négy védő Kayodé, Quarta, Ranieri és Biraghi voltak, előttük a rugalmasan játszó három középpályás Maxime Lopez. Bonaventura és Mandragora, a két szélről pedig Sottil és Nicolas González támogatta a középcsatár Beltránt. A lilák kezdőcsapatában tehát hat olasz és három argentin játékos is helyet kapott.
A Ferencváros kezdőcsapata nem tartalmazott sok meglepetést: Dibusz előtt Makreckis, Sammy Mmaee, Cissé és Cristian Ramírez alkotta a négyfős védelmet. Előttük Sigér, Abu Fani és Ben Rhomdane játszott középen, elöl pedig Zachariassen és Marquinhos lett Varga Barnabás társa.
A mérkőzés nagyszerűen kezdődött a zöld-fehérek számára, és ez a lendület végül több mint egy félidőn keresztül ki is tartott. A legnagyobb kérdés az volt, Stankovic csapata mennyiben adja át a teret a bátran, a labda oldalát túltöltve futballozó hazai csapatnak.
Rengeteg olyan jelenetet láthattunk az első félidőben, amikor a négy ferencvárosi támadó szabadon hagyta Terracciano kapust, a passzopciókat azonban közvetlenül fogták. Bár Vargáék helyezkedése reaktív volt, az olaszoknak folyamatosan mozogniuk kellett, hogy tisztára játsszák magukat, így azonban gyakran nem foglalták el a labdakihozatal szempontjából legfontosabb területeket. Egyre inkább Maxime Lopeznek vagy egy másik középpályásnak kellett visszalépnie a védővonalba, hogy a Fiorentina ki tudja hozni a labdát.
Letámad a Fradi: az ellenfél kapusa szabadon hagyva, az elülső négyes a közvetlen passzopciókra figyel. Az olaszoktól mindenki mozgásban van, de senki sem megjátszható, Terracciano ívelésre kényszerül.
Ám ha ez sikerült is, a bátran kilépő ferencvárosi védők el tudták halászni a labdát. További pozitívum volt, hogy az emberfogásos védekezés ellenére a Fradi játékosai között nem nőtt túl nagyra a távolság, noha ebben segítette őket, hogy a Fiorentina a saját alakzatát sem húzta szét teljesen, inkább a labda oldalára koncentrálva. Labdaszerzés után így a fradisták az egymáshoz közel helyezkedő játékosok révén az első félidőben több ígéretes kontrát is tudtak vezetni, elsősorban Zachariassen és Ben Romdhane révén, a pálya jobb oldalán. A tunéziai játékos a gólpassza mellett hárommal a legtöbb ferencvárosi helyzetet alakította ki, Zachariassen pedig az egész mezőnyben a legmagasabb xA-mutatót, 0,74-et.
A Fradi középső blokkban labdát szerez, majd a széeln beinduló Zachariassen és a kifelé mozgó Ben Rhomdane kombinál. Figyeljük meg, hogy Marquinhos itt még befelé követi az ellenfél jobbhátvédjét, így a ferencvárosi játékosok a labdaszerzéskor is közelebb helyezkednek egymáshoz.
A felépített támadással kapcsolatban a legnagyobb kihívás az volt, miként tud a Fradi futballozni az előző ellenfélnél jóval magasabban és agresszívabban futballozó Fiorentinával szemben. Vincenzo Italiano csapata emberfogással, leginkább 4-4-2-es alapfelállásból támadott le, ahol általában Giacomo Bonaventura csatlakozott a középcsatár Baltránhoz. A labdával kevésbé magabiztos Dibusz Dénest presszionálva több alkalommal is sikerült ívelést vagy rossz passzt kikényszeríteni.
Egy sikertelen labdakihozatal: az olaszok emberfogással támadnak le, Dibusz ívelésre kényszerül.
Szerencsére sikeres megoldásokat is láthattunk, amivel a Fradi kezelni tudta a labdakihozatali momentumokat. A Stankovic csapataira jellemző szélső, direkt támadásokat a Fradi játékában is felfedezhettük. Ha az olaszok sikeresen a szélekre kényszerítették a labdakihozatalt, akkor az emberfogás miatt háttal játszó csapattárson keresztül a zöld-fehérek többször is sikeresen játszották meg a mélységből érkező harmadik embert. Ezekből a szituációkból a túltöltés sem hiányzott: bár Makreckis a jobb oldalon nem futott agresszívan a támadással, Ben Rhomdane kimozgásával és Marquinhos érkezésével gyakran sikerült azt az oldalt túltölteni, így a Fradi a kontrák ellen sem lett túlzottan sebezhető.
Egy sikeres labdakihozatal: A Fradi a támadás kezdetén a szélre tereli a játékot, majd felpassz-lekészítés kombinációk az emberfogás kijátszására.
Mivel a Fradi nemigen tudott labdával úgy berendezkedni az ellenfél térfelén, mint a Cukaricki ellen a 2-3-5-ös vagy 3-2-5ös felállásokban, így a másik oldalon Ramírezt sem láthattuk annyit az ellenfél kapuja előtt, mint gyengébb ellenfelek ellen. Néhányszor sikeresen alkalmazott megoldás volt azonban az ellenfél kicsalogatása, amikor is a Fradi a pályát mélységben megnyújtva tudta bepasszolni a labdát a kilépő olasz játékosok közé, hogy aztán a középen megkezdett labdakihozatalt a szélen, főleg a jobb oldalon fejezze be. Egy ilyen szituációból sikerült a vezetést is megszerezni a 25. percben.
Az első ferencvárosi gól. A Fradi a labdát visszafelé járatva kicsalogatja a Fiorentina letámadását, majd a jobb szélen végig viszi a támadást. Ismét Zachariassen és Ben Rhomdane a főszereplők, no meg a kitűnően érkező Varga Banabás.
A Fradi letámadása előnyben is jól működött, az első félidőben a Fiorentina szinte egyáltalán nem tudott az ellenfél térfelén labdával berendezkedni. Hozzá kell tenni, hogy a látványos túltöltések ellenére a firenzeiek játéka az ellenfél tizenhatosa előtt is hajlamos lelassulni. Nem meglepő, hogy a hazaiak nem tudtak lendületből a ferencvárosi védelem mögé kerülni, és az első félidőt mindössze 0,44-es xG-mutatóval zárták.
A Fiorentina túltölti a labda oldalát, ám nem sikerül lendületből áttörni, Mandragora középen, egy az egyben kell, hogy megverje a tizenhatoson belül védekező ellenfelét.
A második félidőben a ferencvárosiak ott folytatták, ahol a szünet előtt abbahagyták: öt perc után egy szögletből Cissé növelte kétgólosra az előnyt, röviddel ezután pedig Abu Fani találta el nagy helyzetben a kapufát.
Italiano több friss embert is beküldött, az első félidőben bizonytalan Biraghi helyén például Fabiano Parisi folytatta. A jobb oldalon Ranieri is egye többet futhatott fel a támadással, Bonaventura helyett pedig tíz perccel a vége előtt egy újabb támadó, Jonathan Ikoné érkezett.
Stankovic csapatánál pedig felütötte a fejét az a jelenség, amire korábban már mi is figyelmeztettünk: az egyre mélyebben védekező csapat a saját térfelén passzívvá vált, a játékosok között pedig szélességben és mélységben is megnyúltak a távolságok. A Fiorentina a lecsorgó labdákat összeszedve egyre nagyobb lendülettel tudott a kapu elé érkezni, az utolsó percekben pedig a csereként beállt Ikoné az egyenlítést is összehozta.
A Fradi első sora viszonylag magasan helyezkedik, de nincs elég nyomás a labdáson, miközben a védővonal egyre hátrébb helyezkedik. A csapatrészek között tátongó rést az olaszok egy felíveléssel átjátsszák, majd beszorítják a magyar csapatot a kapu elé.
A Fiorentina zavartalanul hozhatja fel a labdát, Owusu jobbszélsőként is visszafelé követi az emberét. A ferencvárosi játékosok között védekezésben megnő a távolság, ami megnyitja az olaszok előtt a pálya közepét, ám ők már kizárólag a beadásokra koncentrálnak.
Az xG-mutató alakulása jól mutatja a mérkőzés kétarcúságát: a 0,44-es első félidei mutató után a hazaiak 2,44-el fejezték be a mérkőzést, míg a Fradi 0,84-es első félidő után mindössze 0,55-öt szerzett a másodikban. Az első 45 perc mérsékelt olasz labdabirtoklási fölénye (56 százalék) után az ellenfél 65-öt tudott bemutatni a második félidőben, ennek jelentős részét pedig immár a ferencvárosi térfélen.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="870" width="738" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Bár a csoport legerősebb ellenfelével szemben a döntetlen jó eredménynek mondható, mégis keserű lehet a szánk íze:
Az egyre inkább elfáradó és szerkezetileg is széteső Fradi azonban nem bírta a nyomást, és az első félidőben szinte ziccerig sem jutó olaszok a mérkőzés utolsó szakaszát teljesen dominálták. Folytatás két hét múlva Belgiumban a Genk ellen. Az igazi fejlődés az lenne, ha már nem csak hatvan percig sikerülne dominálni.