Minden idők legelső Eb-meccsét – akkor még a Nemzetek Kupájáért – hatvanöt évvel ezelőtt a magyar válogatott játszotta. Annyira igyekeztünk, hogy az első fordulós találkozó még az egyetlen kvalifikációs párbajt is megelőzte. Mivel az 1960-as Európa-bajnokságra tizenhét ország együttese nevezett, kisorsoltak egy selejtezőt, amelyet 1959. április 5-én (Dublinban 2-0 a íreknek) és május 10-én vívtak (Pozsonyban 4-0 a csehszlovákoknak).
A szovjet–magyar kettős mérkőzés első felvonását 1958. szeptember 28-án rendezték Moszkvában. Baróti Lajos szövetségi kapitány a nem éppen üdítő meccs után meg is jegyezte: „Miért kellett ennyire sietni?”
Kétségtelen, az indokolatlan sürgősség szokatlan fejleményekkel járt (bár azok nem a korai terminusból fakadtak). A pénteki edzés után a válogatott kibuszozott Ferihegyre, de nem tudott felszállni a TU 104-es, Moszkvából kétórás késéssel érkező „baráti” gépre, mert a szovjet fővárosban olyannyira elromlott az idő, hogy a vnukovói repülőtér illetékes elvtársai közölték: délután négy órától egyetlen járatot sem fogadnak.
majd szombat reggel indultak el a vasárnapi mérkőzésre. A bumlizás visszaütött: a zsúfolásig megtelt, 100 ezernél is több néző alatt roskadozó Luzsnyiki stadionban a moszkvai Dinamóra épített szovjet csapat 32 perc leforgása alatt 3-0-s előnyt szerzett.
A sérült kapusukat, Lev Jasint nélkülöző házigazdák összeállítása ez volt: Beljajev (Dinamo Moszkva) – Keszarjov (Dinamo Moszkva), Maszljonkin (Szpartak Moszkva), Carjov, Borisz Kuznyecov (mindkettő Dinamo Moszkva) – Vojnov (Dinamo Kijev), Mamedov (Dinamo Moszkva) – Metreveli, Valentyin Ivanov (mindkettő Torpedo Moszkva), Szimonjan, Iljin (mindkettő Szpartak Moszkva).
Az első gólt az az évi szovjet gólkirály, Anatolij Iljin lőtte már a negyedik percben a meglepetésre beállított Bakó Béla hálójába. A csepeli kapus összesen háromszor – Moszkvában másodszor – védett a válogatottban, és nem tudni, Baróti Lajos szakvezető milyen megfontolásból hívta meg alig egy évvel azután, hogy klubja két hónapra eltiltotta, mivel
többször igazolatlanul távol maradt a tréningekről, és nem egyszer előfordult, hogy edzés előtt közölte: ittassága miatt nem tud edzeni (Népsport, 1957. szeptember 15.).
Hogy miért csak két hónapra meszelték el, azt már borítsa jótékony homály, az viszont tény, hogy a Bakó – Kárpáti (Vasas), Sipos (MTK), Berendy, Sárosi (mindkettő Vasas) – Bundzsák (Vasas), Göröcs (Újpest) – Budai II (Honvéd), Csordás (Vasas), Tichy (Honvéd), Bencsics (Újpest) összetételű tizenegy nem tudott ellenállni, és Szláva Metreveli lesről szerzett, de megítélt gólja után Valentyin Ivanov is bezörgetett (3-0).
Szepesi György már 2-0-nál azt mondta a rádió mikrofonjába: „Védőink mintha ólomlábakon járnának.” Baróti sem fogta Alfred Grill osztrák játékvezetőre a sokkoló nyitányt, mert a szünetben tőle ritkán tapasztalható zaklatottsággal kritizálta a lélektelen játékot, majd a mérkőzés után így nyilatkozott: „Rejtély, hogyan játszhatott ilyen rosszul az első félidőben a csapat.”
