A zsinórban ötödször európai kupába jutó Ferencváros első idei csoportmeccse egyben Dejan Stankovic vezetőedző tulajdonképpeni bemutatkozása is volt. A szerb szakember ugyan hivatalosan múlt szombaton vívta első mérkőzését a Nagyecsed elleni 8-0-s kupagyőzelem alkalmával, de talán nem sportszerűtlen azt mondani:
Az új edző első kezdője pedig így festett: Dibusz előtt a védelemben Botka, Mmaee, Cissé és Cristian Ramírez kapott helyet. A védelem helyett a középpályán kezdett Makreckis Abu Fani és Zachariassen társaként, Varga Barnabást pedig jobbról Owusu Kwabena, balról pedig a brazil Marquinhos támogatta.
Stankovic eddigi edzői pályafutását, filozófiáját nemrégiben úgy foglaltuk össze: viszonylag sokat van a labda csapatainál, de a szerb futballkultúrából eredően összességében mégis az egyszerűbb, direktebb megoldásokat preferálja. Ezen a mérkőzésen viszont inkább abból kaphattunk ízelítőt, milyen az, amikor a Fradinak felállt fal ellen kell játszania, hiszen a szerb bajnokság tavalyi bronzérmese nem támadta le magasan a zöld-fehérek labdakihozatalait. Nem véletlen, hogy a mérkőzés egészében a ferencvárosiak 66 százalékban birtokolták a labdát, és ezt hellyel-közzel sikeresen is tették.
Mivel a négy védővel védekező szerbek nem támadtak le agresszívan, így a Fradi hátsó sora hosszú periódusokban, kifejezetten magasan is tudta járatni a labdát. Formailag a csapat játéka többnyire megfelelt a pozíciós játék alapelveinek: labdabirtoklásban a játékosok többnyire jól kivehető 2-3-5-ös vagy 3-2-5-ös felállást formáltak. A jobb oldalon Owusu biztosított szélességet Botka hátul maradásával, baloldalt pedig Ramírez az idő előrehaladtával egyre többet futhatott fel a vonal mellett, így alkalomadtán Abu Fani vagy Zachariassen lépett egy sorral hátrébb.
Variációk egy témára: A Fradi 2-3-5-ben és 3-2-5-ben is tudott építkezni.
A lényeges kérdés persze a felállt fal elleni játék tartalmi minősége volt, lévén, Csercseszov bicskája is ebbe törött bele néhány hónappal ezelőtt. Nos, a mérkőzés kezdeti szakaszában a játékosok még viszonylag lassan, lábról lábra járatták a labdát. A szélsők nem sokszor tudták beindulással, vagy csellel átverni védőjüket, és a pálya közepét sem sikerült kinyitni a centrumot kompaktan lezáró szerbekkel szemben.
Az első félidőben néhányszor még előfordultak vaktában előre ívelt labdák, amelyek megtörték a passzjáték ritmusát.
