Három forduló után a Leverkusen százszázalékos mérleggel vezeti a német bajnokság tabelláját. Az idén 60 éves Bundesliga történetében ez volt mindössze a harmadik alkalom, hogy a Leverkusen három győzelemmel kezdte a szezont. Xabi Alonsóékat domináns támadójáték jellemezte eddig, emiatt már több szakportál is a Bayern München legnagyobb kihívóját látja bennük.
Hogy megfelelően tudjuk értékelni a Leverkusen szezonkezdetét, érdemes visszaugrani az időben egy évet. 2022. szeptember 30-án, a német bajnokság nyolcadik fordulójának nyitómeccsén a Bayern München hazai pályán 4–0-ra verte a Leverkusent, amely így a tizenhetedik helyre csúszott vissza a tabellán. A svájci Gerardo Seoane-t – aki az előző szezonban harmadik helyig vezette az együttest – pár napra rá el is küldték, a helyét pedig az a Xabi Alonso vette át, aki 2019 és 2022 között a Real Sociedad B csapatát irányította. Alonsónak nem volt érdemleges vezetőedzői tapasztalata, de azt mindenki tudta, hogy nagy potenciál van benne; játékosként klub- és válogatott szinten is megnyert mindent, amit egy játékos megnyerhet, közben pedig a modern futball legsikeresebb és legnagyobb hatású edzőinek keze alatt játszott. A Liverpoolnál Rafa Beníteztől, a Real Madridnál José Mourinhótól és Carlo Ancelottitól, a Bayern Münchennél Pep Guardiolától, a spanyol válogatottnál Luis Aragonéstől és Vicente del Bosquétól tanulta a szakmát. Alonso egy 4–0-s hazai győzelemmel mutatkozott be a Schalke ellen, ám a folytatás már nem sikerült ilyen jól. A Leverkusen a következő hat tétmeccse közül egyet sem nyert meg, ráadásul csak öt gólt szerzett, miközben tizennégyet kapott. Ebben az időszakban a csapat kiesett a Bajnokok Ligájából, a bajnokságban pedig az osztályozós helyen állt.
A katari világbajnokság kezdetéig még hátralevő három bajnokiját megnyerte a Leverkusen, de a csapat szempontjából jól jött a több mint kéthónapos szünet. A keretből csak négyen utaztak a világbajnokságra, így Alonso szinte teljes létszámmal dolgozhatott a felkészülési időszakban. A Leverkusen öt barátságos meccset játszott, és bár nem volt nagynevű ellenfele, ezek közül négyet megnyert, ami jó löketet adott a folytatáshoz.
Ehhez rendbe rakta a védekezést, és kontracsapatot csinált a Leverkusenből. Mivel a legkreatívabb embere, Florian Wirtz súlyos sérülés miatt hosszú ideig nem állt a rendelkezésére, olyan csatára pedig nem volt, akire ki lehetett volna hegyezni a támadójátékot, Alonso a gyors átmenetekre építette fel a csapatot. A labdaszerzéseket követően rendszeresen a jobb oldalon vezetett támadásokat a Leverkusen, ahol a Jeremie Frimpong (jobboldali szárnyvédő)–Moussa Diaby (jobbszélső) páros minden sorozatot figyelembe véve összesen 23 góllal és tizennyolc gólpasszal zárta az évet. Végül ez a fajta foci is eredményre vezetett, a Leverkusen az Európa Ligában az elődöntőig menetelt, a bajnokságban pedig sikerült elcsípnie az EL-indulást érő hatodik helyet. Az viszont még így is nyilvánvaló volt, hogy ennél több van az Alonso-féle Leverkusenben.
