Fekete címlappal jelent meg 1993. szeptember 6-án az El Grafico című argentin újság, miután egy nappal korábban Kolumbia válogatottja 5-0-ra nyert a Buenos Aires-i vb-selejtezőn az előző két világbajnokságon arany-, majd ezüstérmes házigazda ellen. A fehér betűs szalagcím az volt: „Szégyen!” Majd a cikkben az állt:
Milyen jó kolumbiainak lenni!
Az argentin csapat az 1990-es vb-döntő, az NSZK együttesétől – Edgardo Codesal uruguayi-mexikói játékvezető zavaros működésének is „köszönhetően” – elszenvedett 0-1 óta, 33 mérkőzésen nem kapott ki. Mígnem 1993. augusztus 15-én a kolumbiai együttes megszakította a veretlenségi sorozatot: a Barranquillában rendezett vb-selejtezőn 2-1-re nyert Argentína legjobbjai ellen.
Nem sokkal azelőtt az argentinok egymás után másodszor nyerték el a Copa Americát, de a címvédés alkalmával már repedések mutatkoztak, mert mind a negyed-, mind az elődöntőben a tizenegyesek döntöttek a szerencsés nyertesek javára. A legjobb nyolc között a brazilokkal 1-1-et, majd a döntőbe jutásért a kolumbiaiakkal gól nélküli döntetlent játszott Alfio Basile kapitány csapata, amely a következő összetételben futott ki a barranquillai vb-selejtező „visszavágójára”:
Sergio Goycochea (River Plate) – Julio Saldana (Boca Juniors), Jorge Borelli (Racing), Oscar Ruggeri (San Lorenzo), Ricardo Altamirano (River Plate) – Gustavo Zapata (Jokohama Marinos), Fernando Redondo (Tenerife), Diego Simeone (Sevilla), Leonardo Rodriguez (Dortmund) – Ramon Medina Bello (River Plate), Gabriel Batistuta (Fiorentina). Aztán Redondo helyett Alberto Acosta (Boca Juniors) állt be, míg Rodriguezt Claudio Garcia (Racing) váltotta.
A Monumental-stadion 75 ezres közönsége bosszúra szomjazott. Freddy Rincon, a 84-szeres kolumbiai válogatott középpályás a meccs után azt mondta: „Hihetetlenül ellenséges volt a hangulat.” A vendégeknek azt kiabálta kórusban a tömeg: „Drogdílerek!”
Ez
amely ezzel a tizenegy labdarúgóval játszotta végig a mérkőzést:
Oscar Cordoba (America Cali) – Luis Herrera (Atletico Nacional), Luis Perea (Independiente Medellin), Alexis Mendoza (Atletico Junior), Wilson Perez (America Cali) – Leonel Alvarez (America Cali), Gabriel Gomez (Atletico Nacional), Carlos Valderrama (Atletico Junior), Freddy Rincon (America Cali) – Faustino Asprilla (Parma), Adolfo Valencia (Bayern München).
Az első félidőben a zaklatott argentinok támadtak, de nem tudtak gólt szerezni, mert nyomta őket a teher, hogy ha kikapnak, és Paraguay válogatottja győz az addig pontot sem szerző peruiak vendégeként, akkor már a selejtezőkön elbúcsúznak a világbajnokságtól. Majd a 40. percben Carlos Valderrama ragyogó átadással indította Rincont, aki kicselezte Goycoecheát, és az üres kapuba passzolt.
Az XXXL-es afro hajkoronával virító
pedig sem a gyorsaságával, sem a küzdeni tudásával nem tűnt ki. Ám az, ahogyan a legerősebb presszió közben is meg tudta tartani a labdát, egyedülállóvá tette – főként ilyen korlátozott sebességgel –, ráadásul nagyszerűen látott és pompásan passzolt, társai az ő bekapcsolása nélkül szinte nem is vezettek akciót.
A francia válogatott Laurent Blanc, aki évekig együtt játszott vele Montpellier-ben, azt mondta: „Ha nem tudtunk mit kezdeni a labdával, odaadtuk Valderramának, aki olyan dolgokat művelt, amelyekről mi legföljebb álmodoztunk.”
