Az iskolakezdés 1963-ban szeptember másodikára tolódott; elsején – vasárnap – az NB I ötödik fordulóját tartották az országban. A program nem ígért semmi különöset, a műsorban nem szerepelt rangadó. A hét mérkőzésen így is kereken 100 ezer – meccsenként 14 285 – néző volt, a látogatottsági listát a Debrecen–FTC találkozó (1-5) vezette 22 ezres közönséggel.
A Fáy utcában rendezett Vasas–Győr meccsen annyian (17 ezren) gyűltek egybe, ahányan Miskolcon a Diósgyőr–Komlón. Az ETO addig sohasem nyert Angyalföldön, egyetlen fővárosi győzelmét 1953 szeptemberében a Népstadionban érte el a Vasas ellen: 70 ezres tömeg előtt Dombos Ágoston góljával 1-0-s sikert aratott.
A piros-kékek elleni statisztikája így is csak 1-3-10-re javult, és a Kisalföldön sem volt sokkal jobb a mérlege: 3 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség. Igaz, a harmadik diadal bő három hónappal a Fáy utcai vendégjáték előtt született, azon a napon – 1963. június 16-án –, amelyen megkezdte a kozmosz meghódítását Valentyina Tyereskova, az első űrrepülőnő. Ennél kisebb szenzáció volt, hogy a vagongyári pályán a vezetést megszerző Machos Ferenc 0-1-nél mellé rúgta a Vasas tizenegyesét, majd a hajrában az ETO – Szaló József és Povázsai László góljával – 2-1-re fordított.
Szaló a Fáy utcában is veszedelmes volt: a 12. percben húsz méterről a felső lécet találta el, és a kipattanó labdát Keglovich László bepasszolta (0-1). Alig két perccel később Palotai Károly a léc alá küldte a szabadrúgást (0-2), és az addig meg sem rezdülő angyalföldi publikum, amely 0-1-nél még biztos volt abban, hogy csapata simán túlteszi magát a váratlan intermezzón, egyszeriben aggódni kezdett.
Szokatlan érzés volt ez a Fáy utcában, hiszen hazai futballkörökben évtizedeken át az a mondás járta:
Az ETO ellenben folytatta a góltermelést: Orosz László átadásából Korsós István lőtt a hálóba. Még fél óra sem telt el, és már 3-0-ra vezetett a Győr!
A nagy hírű Vasas játékosai (Szentmihályi – Ihász, Mészöly, Bakos, Sárosi – Sas, Mathesz – Pál II, Kékesi, Machos, Farkas) legalább annyira blamálták magukat, mint az MTK illetékesei, akik a próbajátékon náluk lévő Korsóst nem találták megfelelőnek. A „tehetségtelen” csatár az ETO-val bajnok és BEK-elődöntős volt, aztán elszegődött a Vasashoz, amelynek csapatában újabb bajnoki címet nyert úgy, hogy az angyalföldi együttes az egész 1966-os évadban veretlen maradt.
De 1963-ban Korsós még az ETO-ban villogott, olyannyira, hogy a negyedik győri gólt – miután a „vészkapus” Mészöly Kálmán a gólvonalról kifejelte Keglovich labdáját – bravúros ollózással küldte Szentmihályi Antal kapujába (0-4).
A Képes Sport azt írta: „Palotai és Korsós játéka élményszerű volt.” A Hétfői Hírek meg azt: „A Győr teljesen megérdemelte a győzelmet. Még a gólarány sem túlzott. A Vasasra nem lehetett ráismerni.”
Csaknem négy évvel később, 1967. május 15-én a HH azt jelentette a Vasas–Győr mérkőzésről:
Nem csodálható a nagy érdeklődés – 25 000 néző –, hiszen a bajnokcsapat és a kupagyőztes találkozott eszményi labdarúgóidőben. A Győr knock-outolta a Vasast. A 0-1-es félidőt követő második szakasz első perceiben a vendégek két gyors támadással eldöntötték mérkőzés sorsát. Ami utána következett, az már inkább majális, szórakozás volt.
Az ETO ismét 4-0-ra nyert a Fáy utcában!
