A tini, akinek még a saját edzője is elrontotta a nevét, és a többiek – a legnagyobb brazil tehetségek, akik még nem igazoltak Európába

Itt van például André, a Fluminense középpályásának esete, akiért a Liverpool jelentkezett be, és a helyi sajtó információi alapján 30 millió eurónyi pénzt fel is ajánlott. André 21 éves, 2 éve a bajnokság felfedezettjének, tavaly pedig a legjobb védekező középpályásának választották, és már a felnőttválogatottban is bemutatkozott.

Nagy valószínűséggel nem költözik az Anfieldre annak ellenére sem, hogy ezt könnyen élete lehetőségének gondolhatja. (Játékstílusa ebben a történetben szinte lényegtelen, de érdemes megemlíteni, hogy ő passzol a legpontosabban a bajnokság mezőnyében, a labda felhozásában és annak előre juttatásában, illetve szerelésekben is a legjobbak közé tartozik.)

A válogatott átmeneti szövetségi kapitánya, Fernando Diniz által dirigált Fluminense a Libertadores Kupa negyeddöntőjének első meccsén – többek között André góljával – 2-0-ra legyőzte a paraguay-i Olimpiát.

Alighanem ez pecsételte meg André sorsát.

A Fluminense ugyanis a továbbjutás kapujába lépett, ami pedig a döntőbe kerülés előszobája, ami a kupagyőzelem gangja – tehát belátható távolság. A Libertadores Kupát, minden dél-amerikai klub Szent Grálját a Fluminense még sosem nyerte meg, és André nélkül sokak szerint erre most is lényegesen kisebb esélye lenne. Pont. Gondolhatja, mondhatja, írhatja (olvashatja) az európai polgár, érthető, meg kell tartaniuk, ha ez a szent cél, és itt az esély, erről nem is kell vitát nyitni.

Csakhogy a Fluminense nagyságrendileg 130 millió eurós adósságot görget, pénzügyi egyensúlyát csak újabb – áthidaló – kölcsönökkel képes fenntartani, az Andréért kapható pénz pedig hatalmas megkönnyebbülést jelenthetne. Ebbe a helyzetbe Rodrigo Capelo újságíró szavai adnak leginkább betekintést: „Ha elad egy játékost, és a szurkolók, újságírók és influenszerek véleménye szerint emiatt nem nyeri meg a címet a csapat, az elnök fizikai integritása kerül veszélybe. A Fluminense egész igazgatósága tudja, hogy ez vakmerő és felelőtlen döntés, de ahogy működik a futballunk és beleszámítva a kockázatokat, visszautasították az ajánlatot.”

Igen, Brazíliában nem árt bekalkulálni az erőszakot, mint tényezőt. A szurkolók nem pusztán az Európában megszokott módokon és intenzitással képesek nyomásgyakorlásra.

Ami Andrét mégis megmentheti, és Liverpoolba repítheti, az egy esetleges Olimpia elleni kiesés a visszavágón. Az európai idő szerint hajnali meccs után ugyanis még ebben az átigazolási időszakban is lenne idő a kontinensváltásra. Az más kérdés, hogy akkor amúgy is sokaknak kellene menekülniük vagy bujkálniuk.

A brazil futballban erre az esztendőre nőtt az erőszakos cselekmények száma, különösen a szurkolók által a saját csapataik játékosai, edzője és igazgatói ellen elkövetett inzultusok tekintetében. Marcos Leonardo csapata, a Santos sem kivétel. A klubot ebben a szezonban 8 zártkapus, saját pályájától, a Vila Belmirotól távol játszandó hazai meccsre ítélték, miután a Corinthians elleni mérkőzésen a hazai publikum által bedobált tárgyak elől az együttes tagjainak negyedórára a kezdőkörbe, a védelmezőleg köréjük álló rendőrök háta mögé kellett menekülniük. Marcos Leonardo „átnemigazolási” története azonban elsősorban más aspektusból érdekes. A Santos hosszú ideje évente-kétévente épített fel és adott el egy-egy csatártehetséget.

Európába. Gabriel Barbosát az Interbe, Rodrygót a Realba, Kaio Jorge-t a Juventusba. Mindig úgy, hogy közben az utód, a „joia de base”, azaz az „utánpótlás ékszere” már ott edzett a felnőttekkel, és olykor percekre be is szállt játszani. Mindenki kész tényként kezelte, hogy a Santos kilencese, Marcos Leonardo a következő a sorban, és ezen a nyáron Európába költözik. Így is indult el az U20-as világbajnokságra, amely nem más, mint a futball jól kivilágított sétálóutcai kirakata.

Marcos Leonardo igyekezett a legjobb formáját mutatni, 5 góljával a torna második legjobb góllövője lett. Kezdődhetett az alkudozás. Csakhogy közben otthon is zajlottak az események, Angelo Gabrielért, a 18 éves jobb oldali támadóért bejelentkezett a Chelsea, amely mostanában úgy vásárol, mint Julia Roberts a Pretty womenben, mintha nem is a saját pénze volna. Meg is vette.

Közben Marcos Leonardo és stábja leginkább az AS Roma Santos által nem elég kedvezőnek ítélt ajánlatával bíbelődött. És még mindig bíbelődött. És még mindig bíbelődött. Julia Roberts pedig mindez idő alatt a bolt ajtajából visszafordulva rájött, hogy kell neki még egy alsószoknya, és gyorsan visszautasíthatatlan ajánlatot tett Deivid Washingtonra, a Marcos Leonardo utáni idők befejező csatárának szánt 18 éves kölyökre.

Adott érte 16 millió eurót azok után, hogy Angelót már becsomagoltatta a papírtáskába 15-ért. Deivid Washington soha nem került volna szóba, ha Leonardo nem utazik el az utánpótlás vb-re, de így – akkor még 17 évesen – csak lőtt két gólt a nemzeti bajnokságban. Leonardo pedig nem csak hoppon, hanem úgy egyáltalán, maradt, mert elfogytak a csatárok. A vezetőség biztos, ami biztos egy szurkolói találkozóval jutott garanciához, ahol Leonardonak meg kellett ígérnie: segít a Santos-legenda Pelé emlékének szentelt bajnoki szezonban a kiesés elleni küzdelemben. Közben az AS Roma megegyezett Lukakuval,

viszont a Manchester Unitednek kéne még egy kilences, és Leonardo érdekelné is a Vörös Ördögöket.

A szezon meglepetéscsapatának számító Botafogónál más módon, de hasonló okból maradt el az árbevétel. A csapat jelenleg – túl a szezon felén – mindenki megrökönyödésére 11 ponttal vezeti a brazil első osztályt, azaz az általa legutóbb 28 éve megszerzett korona elsőszámú várományosa. A csapattól 12 forduló után távozott Luis Castro, a portugál mester, akit nem lehetett visszatartani a Cristiano Ronaldo együttese, az al-Nasszr által tett mesés ajánlat után.

A csapat eredményessége ezt csak kis mértékben sínylette meg, ha egyáltalán: előtte 36-ból 30, azóta 27-ből 21 pontot szerzett. A kulcsjátékosok távozását viszont már nem lehet megkockáztatni. Pedig Lucas Perriért, az együttes kapusáért és Adryelsonért, a védelem oszlopáért több európai ajánlat is érkezett. A védernyő itt létezik, méghozzá a tulajdonos John Textor személyében, aki a többek között a Fiorentina által keresett kapust, és a mély védekezésben, rombolásban extra, felszabadításokban ligaelső Adryelsont a klub könyvelését vezető alkalmazottakkal egy időben nyugtatta meg, amikor azt a megoldást találta ki, hogy a két játékos a szezon végén (télen) mehet Európába, és annyi pénzért, amennyit mások adnának értük, ezt a másik klub, a Lyon garantálja. A szezon pedig így legalább biztosított.

Gabriel Moscardo egészen más eset. Szeptemberben tölti be a 18. életévét. Az előző szezonban Moscardo még a Corinthians U20-as együttesében is csak egyszer lépett pályára, ami persze ilyen fiatalon önmagában is megtiszteltetés. Alighanem a 2023-as esztendővel is elégedett lett volna, ha az U20-as együttesben stabilizálja a helyét, és néha feljárhat a felnőttekhez edzeni.

Ehelyett a szezon közben kinevezett Wanderley Luxemburgo, akit amúgy is a fiatalokat jól menedzselő edzőnek tartanak, először június legvégén, a korai kiesés miatt már semmilyen téttel nem bíró uruguay-i Liverpool elleni Libertadores Kupa-meccsen betette csereként pár percre, majd a rákövetkező hétvégi bajnoki találkozón már a kezdőbe állította.

Moscardo – akinek a nevét jellemző módon még az őt bevető edző sem tudta az első sajtótájékoztatón, véletlenül Mostard, azaz mustárt mondott helyette, majd inkább maradt a Gabrielnél – azóta alapember, és már mindenki tudja róla,

hogy beszél angolul (ami arrafelé kuriózum), hogy komoly iskolába jár, hogy ki fedezte fel a Corintihians utánpótlásának, hogy 5000-ről 345 000 reálra (62 ezer euró) emelkedett a fizetése egy szerződéshosszabbítás után.

Felkapott lett, de nem csak Brazílián belül. Rendkívül éretten futballozó, helyezkedő, sok labdát szerző, jól cselező és passzoló hatos, az ilyen típusú játékosok pedig manapság aranynál is többet, olajat érnek. Sorban állnak érte az európai nagycsapatok. A Corinthians is azon eladósodott brazil klubok közé tartozik, amelyeknek állandóan szükségük van a pénzre, és ezért az értékeiket gyakran idő előtt és áron alul kiárusítják. Gabriel Moscardót most ettől nagy valószínűséggel megmenti a többi transzfer: a Corinthians eladta a hatalmas tehetség Pedrinhót a Zenitnek, ragyogó ballábas védőjét, Murillót a Nottinghamnek, és mutatkozik rá esély, hogy költözik Yuri Alberto, a csapat befejező csatára is, mégpedig a West Hamhez.

Nem csak a nyélbe ütött szerződéseknek, hanem a soha meg nem történőknek is megvan a maguk sztorija. Na, most akkor lehet kortyolni!