Furcsa rajt a Bundesligában, a nyitány előtt egy perccel született az első gól

Augusztus 24. nevezetes nap a német labdarúgás történetében: hatvan éve ekkor kezdődött az NSZK-ban az első Bundesliga-szezon. A nyolc meccset egy időben, délután öttől játszották, azaz…

Brémában Alfred Ott játékvezető 16 óra 58 perckor elindította a találkozót, amelynek 58. másodpercében a dortmundi Timo Konietzka megszerezte a Bundesliga-história első gólját.

Jürgen Eilers azt írta a Bildben a Werder 3-2-es győzelmével zárult mérkőzésről: „A Bundesliga történetének első gólja egy perccel a nyitány előtt született.”

A bulvárlap így értékelte a premiert: „Szerelem első látásra.” A szeriőz Die Welt is áradozott: A legszívesebben pezsgővel locsolnánk a játékosokat.”

A nyitányon 284 ezer nézőt – átlagban 35 500-at – jegyeztek, a legtöbb drukker (60 000) az akkori Nyugat-Berlinben, a Hertha–Nürnberg mérkőzésen gyűlt egybe. A találkozó 1-1-gyel zárult, a nürnbergiek vezető gólját a harminckilenc éves Max Morlock szerezte. Az 1954-ben világbajnoki címet nyerő, a döntőben gólt szerző csatárnak az volt az utolsó évada aktív játékosként, majd azután, hogy negyven esztendővel „a berni csodát” követően meghalt, a nürnbergi stadion címe így módosult, és azóta nem változott: Max Morlock tér 1.

A premieren szintén fellépett és gólt ért el egy másik berni hős, a Wankdorf stadionban duplázó Helmut Rahn. A jobbszélső az akkor Meidericher SV-nak hívott Duisburg csapatában játszott, és sima 4-1-es győzelmet ünnepelt Karlsruhéban. Rahn utóbb autókereskedést nyitott Essenben, ahol a következő jelmondattal dolgozott: „Veszek egy kocsit ezer márkáért, és eladom négyezerért.”

Az MSV a szezon szenzációjává vált, otthon nem vesztett meccset, és a második helyen kötött ki.

A bajnoki címet az 1. FC Köln hódította el, amelynek csapatában ugyancsak szerepelt egy 1954-es világbajnok, az 1963/64-es évad legjobb labdarúgójának választott, harmincöt éves Hans Schäfer. A kölniek a legtöbbször ebben az összeállításban léptek pályára: Ewert (26 mérkőzés) – Pott (27), Wilden (29), Weber (27), Regh (29) – Benthaus (27), Overath (30) – Thielen (25), Sturm (30), Christian Müller vagy Schäfer (mindkettő 22), Hornig (24).

A bajnokcsapat a BEK 1963/64-es évadában a negyeddöntőig jutott; a legjobb nyolc között kétszer 0-0-t játszott a Liverpoollal, majd pénzfeldobással esett ki. (A Győri ETO messzebbre jutott: elődöntős volt.) A KEK-ben viszont az 1860 München a döntőig menetelt, ám a londoni Wembley-ben rendezett csúcstalálkozón –  97 974 néző előtt, Zsolt István játékvezetésével – 2-0-ra kikapott a West Ham Unitedtól.

A kontinens harmadik klubtornáján, a Vásárvárosok Kupájában súlyos megpróbáltatások érték a Bundesliga képviselőit. A Hertha és az Eintracht Frankfurt mindjárt az első fordulóban elbukott, az előbbi az Antwerpennel (2-1, 0-2), az utóbbi a skót Kilmarnockkal szemben, igencsak csúfosan (3-0, 1-5). A Stuttgart és a Dortmund a második körben köszönt el. A VfB-t a skót Dunfermline ejtette ki (1-0, 0-0), a Borussiát pedig valósággal lemészárolta a Manchester United: a Volksparkban 6-1-re, az Old Trafford stadionban 4-0-ra győzött ellene. (A Duisburg nem nevezett be Európára.)

A képet árnyalja, hogy korántsem krőzusok, hanem részmunkaidős benzinkútkezelők, hentesek, tanárok, zöldségesek képviselték az NSZK bajnokságát.

A karlsruhei Kurt Sommerlatt így panaszkodott: „Minden játékos nagyon elfoglalt, már nincs ereje a kemény edzéshez a munkaidő lejárta, este fél hat után.”

A futballból a nyugatnémet játékosok havi átlag 500 márkás fizetést kaptak a Bundesliga-nyitány idején, sikeres hónap esetén a prémiumokkal együtt 1200 márkát kereshettek. (Ennyi volt a hivatalos plafon.)

A gólkirály Uwe Seeler, a 72-szeres válogatott vb-ezüst- és bronzérmes legenda – akinek 1972-es búcsúmeccsén Bene Ferenc és Mészöly Kálmán is játszott az Európa-válogatottban – utóbb azt mondta:

Ezért a pénzért sátrat sem tudtam volna bérelni a családomnak Hamburgban.

A televízió még nem fizetett a közvetítésekért, az egyaránt közszolgálati ARD és ZDF először az 1965/66-os évadra szurkolt le 647 ezer márkát a tévéjogokért. (Akkortól 18-asra emelték a 16-os létszámot.) A magánszektor csak az 1988/89-es évadban lépett színre, az RTL mindjárt 40 millió márkát köhögött ki.

A kezdeti bevételeknek gátat szabott, hogy az állóhelyi jegyek mindenütt 3-4 márkába kerültek. Igaz, a szövetség, amely 1962. július 28-án kilenc órás maratoni ülés végén, ám annál meggyőzőbb 103:26-os aránnyal szavazta meg a Bundesliga megalakulását, kikötötte, hogy csak azok a klubok pályázhatnak a tizenhatos mezőnybe kerülésre, amelyeknek legalább 30 ezres és esti mérkőzések rendezésére is alkalmas stadionjuk, valamint 700 ezer márkás fedezetük van.

A mezőnyt 46 jelentkezőből választották ki, és 1963. május 6-án véglegesítették. A következő együttesek kaptak helyet benne: Eintracht Braunschweig, Werder Bremen, Borussia Dortmund, Eintracht Frankfurt, Hamburg, Hertha, Kaiserslautern, Karlsruhe, 1. FC Köln, Meidericher SV, 1860 München, Preussen Münster, 1. FC Nürnberg, Saarbrücken, Schalke 04, VfB Stuttgart.

A kimaradtak közül tizenhárom klub nyújtott be tiltakozást a szövetséghez, protestált a Bayern München és a Borussia Mönchengladbach is. A panaszokat azonban a DFB igazgatósága 1963. június elsején elutasította. Az Alemannia Aachen és Kickers Offenbach még a frankfurti kerületi bíróságnál is fellebbezett a Bundesliga-licensz megtagadása ellen, de nem járt sikerrel.

Miként a Münster és a Saarbrücken sem: az idény végén ez a két csapat esett ki (az előbbi soha többé nem játszott az első osztályban). A két búcsúzót a Hannover és a Neunkirchen váltotta.

Csak meccsek közben nem lehetett cserélni.