A görögországi Pireuszban csapott össze a legutóbbi, történelmi szezonban BL-győztes, triplázó, helyenként szinte űrfocit játszó Manchester City és a már-már örökös EL-győztes Sevilla.
Ami a spanyolokat illeti: José Luis Mendilibar lényegében folytathatja azt az építkezést, ami tavasszal már elindult a piros-fehéreknél. Bár voltak távozók és érkezők is – például Alex Telles kölcsönből ment vissza a Unitedbe, míg Loic Badé vagy Djibril Sow játékjogát is sikerült megszerezni –, a baszk edző összességében a csapat megszokott magjával folytathatja az általa képviselt, reaktívabb futballt.
miközben – hála az EL-győzelemnek – ismét az első számú klubsorozatban indulhatnak. A kezdőcsapatban Bounou kapus előtt a veterán Jesus Navas és az új igazolás Badé mellett Gudelj és Acuna kapott helyet a védelemben. A középpályán Joan Jordán lett Rakitic társa, elöl pedig Ocampos, Óliver Torres és Lamela támogatta a marokkói En-Nesyri előretolt játékát.
Pep Guardiola City-edző számára most a legfontosabb kérdés az, hogyan tudna még tovább javítani a csúcsszezon után. Kihívás egyelőre magától is akad: részint Ilkay Gündogan, a triplázó csapat egyik legfontosabb embere Barcelonába igazolt, részint a belga világklasszis Kevin De Bruyne a pénteki, Burnley elleni idénynyitón megsérült, s az első hírek szerint több hónapos kihagyás vár rá, míg Bernardo Silva betegség miatt nem lehetett ott a pályán szerda este. A kezdőben így mindkét új igazolás helyet kapott: a védelemben Walker, Aké és Akanji mellett a Lipcséből 77 millió fontértért megszerzett horvát Josko Gvardiol, a középpályán pedig – Rodri társaként – a Chelsea-ből érkezett Mateo Kovacic. A védővonalak között három ifjú angol, Palmer, Foden és Grealish kapott helyet Erling Haaland mögött.
A mérkőzés elején Mendilibar csapata többször is keményen letámadott a manchesteri labdakihozatalok alkalmával. Mint tudjuk, a baszk tréner nem éppen a labdabirtoklásra épülő, technikás futball híve, ám ez nem kétségbeesett bekkelést jelent: agresszív letámadással a sevillaiak időnként igen kellemetlenül képesek kizökkenteni az ellenfelet a ritmusból. Ezt leginkább 4-2-3-1-es vagy 4-4-1-1-es védekező felállásban tették, főként az Ederson felé visszaadott labdákra megindítva a letámadást. Ekkor En-Nesyri általában arról az oldalról támadta meg a kapust, ahonnan a labda érkezett, a többiek pedig közvetlen emberfogással igyekeztek lezárni a passzopciókat és megakasztani a labdakihozatalt.
Aké a bemozgó Akanjihoz passzol, a cél az ellenfél szerkezetének manipulálása. Letámad a Sevilla: a négy támadó középen csapdázza be Akanjit, aki nem tudja megfelelő testtartással átvenni a labdát, és elveszíti azt.
A mérkőzés első szakaszában
Az elmúlt évadhoz képest felforgatott alapcsapat ellenére labdabirtoklásban Guardiola megmaradt az 1930-as évek WM-rendszeréhez hasonlatos, győztes struktúránál. Ezúttal Stones hiányában Akanji lépett fel Rodri mellé második belső középpályásnak, kialakítva a számokkal leginkább 3-2-2-3-nak leírható felállást. A formailag jól megszervezett struktúrában azonban „tartalmilag” a labdakihozatalok némileg akadoztak. A mérkőzés kezdetén például többször is zavart okozott, hogy a manchesteriek bátran, a két védekező középpályással az ellenfelet kicsalogatva próbálták kihozni a labdát, ami rizikós volt, és labdavesztéssel végződött. Ez hasonlatos ahhoz, amit a Roberto De Zerbi vezette Brighton csinál – nem meglepő, hogy a világ talán legerősebb bajnokságában az edzők igyekeznek egymástól is folyamatosan tanulni. Ezt látva a labdakihozatal legelső fázisában Akanji egyre többször maradt az eredeti pozíciójában, megtartva a négyvédős struktúrát, s csak valamivel később, a labdabirtoklás második fázisában tagozódott be Rodri mellé a középpályára.
A City itt négyes hátsó sorral építkezik. Akanjit En-Nesyri oldalra szorítja, a passzopciókat emberfogással veszik ki a játékból, ívelés lesz a jelenet vége.
