Csodákat láttak azok, akik 1973 nyarán kilátogattak a Bajnokok Tornájára La Corunában. E hangzatos elnevezéssel hirdették a vetélkedőt, mert annak mind a négy résztvevője – Ajax, Atlético Madrid, Spartak Trnava, Újpest – aranyérmet nyert hazája bajnokságában, sőt az amszterdami együttes abban az évben hódította el szériában harmadszor a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, amelynek következő évadában az Atlético döntős, az Újpest elődöntős volt (miután a dupla 1-1-et követő tizenegyespárbajban kiejtette a Trnavát).
A Riazor stadionban, ahol 1946 óta máig minden évben megrendezik a Teresa Herrera Kupát,
A madridi csapat az akkori nagy generáció legjobbjaival vonult fel, a kapuban a Barcelonától szerződtetett Miguel Reinával, a védelemben az argentin Iselin Ovejeróval és a paraguayi Domingo Benegasszal, a középpályán Luis Aragonesszel és Javier Iruretával, elöl José Ufartéval, az argentin születésű, 18-szoros spanyol válogatott José Garatéval, valamint a fiatalon elhunyt, szintén honosított brazil – egyszeres spanyol válogatott – Bezerrával. Garate az Atléticóval háromszor nyert bajnoki címet és kétszer spanyol kupát, Bezerrának be kellett érnie ebből is, abból is kettővel. (A brazil aztán 1977-ben a Boca Juniorshoz szerződött, s rövidesen autóbaleset áldozata lett Buenos Airesben harmincegy éves korában.)
– sőt –, az összetétel így festett: Szentmihályi – Noskó, Harsányi, Horváth, Nagy – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Dunai II (Kellner), Zámbó. Ám aznap nagyon ment a játékmester, később edzőként is ragyogó karriert befutó Luis Aragonesnek, valamint Bezerrának, aki két gólt is szerzett. Akárcsak Bene Ferenc – tehetjük hozzá, de a lilák extraklasszis középcsatára 4-1-nél iratkozott fel másodszor, így 4-2 lett a vége.
Jó kezdés – mondták a rendezők, és még jobb volt a folytatás. A Stuy – Suurbier, Blankenburg, Hulshoff, Krol – Neeskens, Haan, Gerrie Mühren (Arnold Mühren) – Rep, Cruyff, Keizer gálaösszeállításban futballozó Ajax a szünetben – Johnny Rep, Barry Hulshoff és Johan Neeskens góljával – 3-0-ra vezetett a Trnava ellen, ám a Spartak a 64. és 76. perc között fordított! Vladimir Hagara, Jozef Adamec, Marian Krajcovic és Ladislav Kuna is gólt szerzett, a nézők nem hittek a szemüknek, hogy immár 4-3-as nagyszombati előnyt rögzít az eredményjelző tábla. Aztán egy perccel a befejezés előtt az 1962-ben vb-ezüstérmes, 1968-ban a 3-2-es csehszlovák–brazil meccsen triplázó Adamec még egyszer beköszönt, és a világszenzációt tudattak a hírügynökségek: Spartak Trnava–Ajax 5-3.
Augusztus 5-én a harmadik helyért az Ajax megint a legjobbjait küldte pályára azzal a differenciával, hogy a meggyötört Heinz Stuy helyett Sies Wever védett. Az új kapus nem kapott gólt, ahogyan Szentmihályi Antal sem (0-0). Majd a döntő megint egészen különleges volt: a La Ligában 344 meccset játszó Irureta, illetve az 1976-ban Európa-bajnok Karol Dobias góljával a hagyományos játékidő, majd a hosszabbítás végén is 1-1-re állt az Atlético és a Spartak, ám nem tizenegyespárbaj, hanem újabb kétszer tízperces ráadás következett. Ebben Garate a 137. percben döntött, miközben a közönség már arra készült, hogy reggelig tart a találkozó…
A bronzérmes Újpest nyeretlen maradt a tornán, de újabb spanyolországi meghívást kapott, úgyhogy hazajött, aztán augusztus 25-én elrepült Las Palmasba. Az ottani tornán először az argentin válogatott várt rá Carnevali – Sa, Pernia, Wolff, Bargas – Telch, Balbuena, Brindisi, Babington – Guerini (Chazarreta), Roque Avallay összetételben. Gólt szerezni megint nem sikerült, csak Brindisinek és Balbuenának (0-2), majd a Las Palmas hálója is érintetlen maradt (0-0).
