Anglia az 1966-os, hazai pályán aratott vb-győzelem óta türelmetlenül várja, hogy ismét sikerüljön a nagy áttörés, amihez a férfi válogatott egészen közel volt 2021 nyarán, ám az olaszok a Wembley-ben rendezett Eb-döntőben jobban lőtték a büntetőket. Ami nem jött össze Harry Kane-nek és társainak, azt megcsinálta az angol női válogatott egy évvel később: a helyszín ezúttal is a Wembley volt, a tét ismét az Eb-arany, de az eredmény sokkal kedvesebb angol szempontból, miután a házigazda hosszabbítás után 2-1-re legyőzte a németeket.
Ilyen előzmények után az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett idei világbajnokságnak is favoritként vágott neki az angol csapat, még úgy is, hogy nagyon komoly hiányzói vannak:
Tűzerőben az ő hiányukban sincs hiány az angoloknál, az Eb-n négy gólig játszó Alessia Russo mellett az angol bajnokság (WSL) gólkirálya, Rachel Daly, vagy a Tottenhamben az előző idényben 12 meccsen 12 alkalommal eredményes Bethany England is ott van a keretben, Kirbyt pedig az az Ella Toone helyettesíti, akinek a tavalyi Eb-ről már ismerős lehet ez a szerep.
Hiába a márkás nevek, az első csoportmeccsen, az első vébéjen szereplő Haiti ellen így is csak 1-0-ra nyert Anglia, ami különösen annak fényében tűnt baljós jelnek, hogy a torna előtti utolsó két felkészülési találkozón, Portugália és Ausztrália ellen is erősen akadozott a gépezet, sőt egyenesen gólképtelen maradt a csapat. A dánok elleni 1-0 egy fokkal már jobban nézett ki, hiszen a legerősebbnek tartott csoportriválist győzte le Anglia Lauren James gyönyörű góljával.
A 21 éves James pályafutása első nagy tornáján szerepel, és a Kína elleni produkciójával tett róla, hogy azok is megismerjék a nevét, akik nem hardcore fogyasztói a női meccseknek. Kezdésnek kiosztott egy gólpasszt Russónak, majd egyet Lauren Hempnek, aztán bevert egy gólt a 16-oson kívülről jobbal, majd ballal kapásból küldte a bal felsőbe Jessica Carter labdáját, és az ő indítása (valamint a kínai kapus értelmezhetetlen kifutása) után lőtte Chloe Kelly az ötödik gólt.
– az adelaide-i Hindmarsh Stadion közönsége pedig állva tapsolta a Chelsea játékosát, aki egyedül amiatt lehetett egy kicsit szomorú, mert lőtt egy harmadik gólt is, de azt a VAR egy korábbi lesállás miatt elvette.
Hogy a két gól, három gólpassz is különleges mutató, azt jól jelzi, hogy a vébéken 2011 óta csak kétszer fordult elő olyan, hogy egy játékosnak legalább öt gólhoz is köze legyen: a német Anja Mittag 2015-ben az Elefántcsontpart elleni 10-0, az amerikai Alex Morgan pedig 2019-ben a Thaiföld elleni 13-0 alkalmával hozott össze hasonló statisztikát (Morgan 5 gól+3 asszisztos mérlege egészen extra).
„Azta, Lauren hatékonyabb a kapu előtt, mint én, tesó” – üzent Lauren James bátyjának, Reece Jamesnek a Kína elleni varázslat után korábbi chelsea-s csapattársa, a jelenleg a török Fenerbahcéban légióskodó Michy Batshuayi.
Bár Reece egy térdsérülés miatt lemaradt a katari vébéről, Laurennel így is történelmet írtak, mivel övék az első olyan testvérpár, amelynek a fiú és lány tagja is eljutott az angol válogatottig. Ebben pedig hatalmas szerepe van az apjuknak, Nigelnek, aki történesen fociedző.
„Mindenki, aki látta hat-hétéves korától focizni Laurent, tudta, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Hihetetlenül elhivatott volt mindig is, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy futballista akar lenni.
Mindig a fiúkkal akart versenyezni, és olyan akadémisták ellen játszott, akik közül ma többen is a Premier League-ben játszanak. Akkor ő még nem is fogta fel, de hatalmas szerepe volt a fejlődésében annak, hogy fiúk között edződött
– mondta James papa, akinek a csapatában egykor egymás mellett játszott Reece, Lauren, valamint a ma már szintén angol válogatott Conor Gallagher.
Szoboszlai Zsolt, a magyar válogatott csapatkapitányának szintén futballedző édesapja mesélte, hogy fia napi nyolc órát focizott minden nap, és nagyjából hasonló volt a helyzet a James család futballőrült gyerekei esetében is.
„Ha nem a barátokkal, akkor egymás ellen játszottak a suli után. Igaz, szerencsés helyzetben voltak, hiszen az edzősködésem miatt minden a rendelkezésükre állt folyamatosan, volt hol és mivel gyakorolniuk. Ha épp nem volt edzésük, akkor is sokszor kimentek a pályára, és igyekeztek tökéletesíteni azt, amit az előző foglakozáson tanultak” – nyilatkozta a BBC-nek Nigel James.
