Foci sport24

Négyből kettő: mi áll a Konferencia Ligában mutatott szerény mérleg mögött?

Katona Tibor / MTI
Katona Tibor / MTI
A Ferencváros és a Debrecen továbbjutott, a Kecskemét és a Zalaegerszeg búcsúzott a Konferencia Liga selejtezőjében. A három vidéki csapat teljesítményének elemzése.

A Ferencváros a Klaksvík elleni szégyenteljes vereség után simán, 6-0-s összesítéssel búcsúztatta az ír Shamrock Rovers csapatát a Konferencia Liga második selejtezőkörében. A zöld-fehérek ezúttal már biztató dolgokat is mutattak, de ne feledjük: Máté Csaba egyelőre csak ideiglenesen ül a ferencvárosi kispadon. A végleges vezetőedző személyéről később születik döntés, és nem kisebb névről is hallani, mint például az amerikai Jesse Marsch, a Salzburg és a Leipzig korábbi trénere. A Fradi játékából ugyanakkor két mérkőzés alapján még korai lenne hosszú távú következtetéseket levonni, ezért most a másik három magyar csapat produkcióját próbáljuk elemezni, értékelni.

KECSKEMÉT–RIGA

A KTE a hazai 2-1-es győzelem után idegenben 3-1-re kapott ki a lett Riga FC otthonában, így a magyar ezüstérmes nem élte túl az első párharcot. A lila mezes Kecskemét óriási meglepetésre, újoncként végzett az NB I legutóbbi kiírásának második helyén. Szabó István csapata szinte teljesen magyar kerettel, három belső védővel elsősorban stabil védekezésre és kontrákra építve ért el hazai szinten meglepő sikert, miközben rögzített szituációkból is figyelemre méltóan eredményes volt. A Riga elleni két mérkőzésen is hasonlót láthattunk.

A Kecskemét csak alkalmanként próbált hátulról, rövid passzokkal építkezni,

a vezetés birtokában pedig általában hosszú kapuskirúgással indította a támadást. A labdabirtoklási periódusokban sem képviselt az együttes magas technikai színvonalat. Ezekben az időszakokban is a biztonság volt az elsődleges: a játékosok ritkán forgatták például a játékot a pálya egyik oldaláról a másikra. Ha ugyanis azon az oldalon fejezzük be a támadást, ahol megkezdtük, labdavesztés esetén azonnal vissza lehet támadni. A játék átforgatása ugyanakkor felpörgetné a játék dinamikáját, több beindulást igényelne, így egy esetleges labdavesztés több teret engedne az ellenfél kontratámadásainak. Ezt mindkét meccsen viszonylag eredményesen sikerült megakadályozni, az ára azonban kiszámíthatóbb labdás játék és több hosszú, mélységi lapos passz lett. Ez önmagában nem baj: az ilyen labdákra a kecskemétiek második szándékból visszatámadhatnának, és gólhelyzetet alakíthatnának ki.

A Kecskemét túltölti a labdás oldalt, mindenki a közeli sávba helyezkedik. A visszalépő támadó hosszú mélységi passzt kap, de a létszámfölénynek köszönhetően a labdát vissza lehet szerezni.

Egy labdával kevésbé magabiztos csapat számára a letámadásból szerzett labdák igen fontosak. A Kecskemét legtöbbször hagyta az ellenfél kapusának átvenni a labdát, majd a legközelebbi passzopciókat lefogva, mintegy közvetett módon szívta el a levegőt a lett labdakihozatalok után. A második mérkőzésen Vágó Levente ilyen szituációból szerezte a vezető gólt is.

Letámad a Kecskemét 5-3-2-ben, a cél a  támadást a másik oldalra terelni. A kapust sikerül hibára kényszeríteni, a visszagurításból Vágó szerez gólt.

A kockázatkerülő játékfilozófia okozta azonban Vágóék vesztét is: a visszavágó második félidejében Szabó István csapata egyre mélyebben és mélyebben védekezett, így a technikailag szintén nem kiemelkedő rigai együttes szinte a kecskeméti térfél közepéig hozta fel a labdát. A hosszában összeszűkült játéktéren a mélyen védekező ellenféllel szemben a lettek leginkább beadásokkal próbálkoztak. Ebben némileg segítette őket, hogy az odavágó 4-3-3-as felállása után a visszavágóra – valószínűleg a Kecskeméthez is alkalmazkodva – 3-5-2-es felállásra váltottak, így az ellenfél kapuja előtt két középcsatár is várhatta a beadásokat. Különösen a kongói Mankenda volt elemében a jobb oldali szárnyvédő posztján: egy az egyben többször is megverte ellenfelét, gólt lőtt és gólpasszt adott. A kecskemétiek tragédiája, hogy a rendes játékidő végén, majd a hosszabbítás hosszabbításában kapott gólt – egy percet kellett volna kibírni a büntetőpárbajhoz… Látszik azonban, hogy a Kecskemét játéka egyelőre nem európai színvonalú, de ez talán nem is volt elvárás: már a bajnoki helyezés is bravúrnak tekinthető.

ZALAEGERSZEG–OSIJEK

Sokkal simábban vérzett el a ZTE horvát ellenfelével szemben, amely az idegenbeli 1-0-s vereség után hazai pályán is viszonylag „könnyedén”, 2-1-re kapott ki, a becsületgólt is csak a mérkőzés végén megszerezve. Mint emlékezhetünk, az előző idény végén Ricardo Monizt a gyengébb formára hivatkozva, a kupadöntő előtt menesztették a zalaegerszegi kispadról. A Budafok elleni kupadöntőt már Boér Gáborral húzta be a csapat, de az új szezon meglehetősen gyengén kezdődik a zalaiaknak: a múlt hét végi, Kisvárda elleni bajnoki is sima vereséggel végződött, amelyen az edző nem mindennapi módon már a félidőben kihasználta mind az öt cseréjét.

Sport24 - Előfizetés logó
Kedves Olvasónk!
A cikk elolvasása regisztrációhoz kötött.
Sport24 - Előfizetés logó
Regisztrálj, és tarts velünk!
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
A Sport24 cikkei átmenetileg előfizetés nélkül, regisztrációval elérhetőek.
Magyarország legjobb focis tartalmai továbbra is a Sport24-en olvashatók, próbáld ki most!
Olvasói sztorik