Sokan sajnálják, pedig csak tisztelni lehet a legpechesebb német focistát

Marco Reus ismét csak nem tudta bajnoki címre vezetni a Borussia Dortmundot, és ez talán a modern német foci egyik legnagyobb drámája.

Pedig majdnem megtörtént a csoda a Bundesliga 2022–2023-as szezonjában, a dortmundiak ugyanis a bajnoki hajrában megelőzték a tavasszal bukdácsoló és egy meglepő edzőváltást is meglépő Bayern Münchent, az utolsó fordulónak pedig kétpontos előnnyel mentek neki. Bár a BVB Németország második legnagyobb klubja, nyugodtan tekinthetjük ezt a párharcot Dávid és Góliát csatájának, mivel 2012-ben fordult elő legutóbb, hogy ne a Bayern ült volna a Bundesliga trónján.

Hiába volt a saját kezében a sorsa, a Dortmund végül a zárófordulóban elbukta a bajnoki címet. Ugyan kétgólos hátrányból talpra állt a Mainz ellen, de csak döntetlenre végzett, így aztán a Kölnben győztes Münchennel azonos pontszámmal végzett, a rivális azonban a végül döntőnek bizonyuló gólkülönbségben köröket vert a Borussiára.

A támadó mindezek után elment nyári szünetre, ahol sokat gondolkodott, majd úgy döntött: átadja a csapatkapitányi karszalagot, és megkérte a vezetőket, találjanak egy nála alkalmasabb embert erre a szerepkörre.

A 34 éves játékos alighanem belátta, hogy a jövőben már nem rá épül a Dortmund, egyre többször száll majd be a kispadról, így pedig az öltözőben ugyan vezér lehet, de az oldalvonalon kívülről már kevésbé tudna a pályán történtekre hatással lenni, ezért hátrébb lép és átadja a helyet másnak. Ez pedig tökéletesen megmutatja, milyen karakter Reus – a Dortmund mindenek előtt.

Kevésen múlt egyébként, hogy Marco Reus dortmundi meséjéből semmi se legyen. A városban született, természetes, hogy a Borussia akadémiájára került, példaképe pedig a csapat cseh középpályása, Tomás Rosicky volt, még egy fejpántot is rendre felvett játék közben, hogy az idolját idézze. Csakhogy nevelőklubjánál úgy ítélték meg, hogy madárcsontú és túl gyenge – 17 évesen elengedték. A területi bajnokságból, majd a negyedosztályból vezetett az útja a Bundesliga 2-be a Rot Weiss Ahlen csapatához, ahol lényegében berobbant a felnőttfociba, így aztán lecsapott rá a Borussia – csak épp a Mönchengladbach.

Az első gólja a Bundesliga élvonalában elég emlékezetesre sikerült, a saját térfeléről kezdett szólóba, majd az akció végén a kapuba gurított.

Reus a három, Mönchengladbachnál töltött szezonja mindegyikében házi gólkirály lett, 2011-ben az ő góljával menekült meg az osztályozón a csapat, majd utolsó idényében a német élvonal legjobb játékosának választották – miután 32 bajnokin 18 gólt és 12 gólpasszt termelt.

Addigra már megegyezett a Borussia Dortmunddal, amely 17 millió eurót fizetett ki érte. Mondhatni, ennyibe került a klubnak jóvátenni a korábbi hibát, azt, hogy lemondott a saját nevelésű játékosáról.

„Olyan csapatban szeretnék játszani, amely a bajnoki címért küzd és Bajnokok Ligája-szereplést tud nekem biztosítani. Erre pedig a Borussia Dortmundnál látom az esélyt” – mondta a klubváltásáról, a csapatnál pedig várta az a Kevin Grosßkreutz, aki hozzá hasonló utat járt be, csak kihagyta a mönchengladbachi megállót Ahlen és Dortmund közt.

Robert Lewandowski, Mario Götze, Marco Reus – egy ilyen triót bármelyik edző elfogadna. Ők hárman 71 gólt szereztek a 2012–2013-as szezonban, ám a Bayern München a bajnokságban 25 pontot vert az előző év bajnokára, és a Német Kupa negyeddöntőjéből is kipofozta a Dortmundot. A Bajnokok Ligájában jöhetett volna a revans, Mario Mandzukic góljára pedig gyorsan válaszolt Ilkay Gündogan egy tizenegyesből (amit Reus harcolt ki), de Arjen Robben a 89. percben a münchenieknek nyerte meg a német házi döntőt.

A Bayern minden sorozatban térdre kényszerítette a Dortmundot, ráadásul elcsaklizta Götzét. A következő szezonban is a München nyert utcahosszal a bajnokságban, majd elvitte Lewandowskit is. De aligha a lengyel csapattársa elvesztése fájt legjobban Reusnak abban az évben.

A támadót 2014-ben másodszor találták az egész Bundesliga legjobb játékosának, a Szuperkupa-győzelemmel (duplázott a Bayern elleni 4-2 alkalmával, ez volt az első serlege) indult idényben pedig 22 gólja és 23 gólpassza volt. A brazíliai világbajnokság egyik legnagyobb sztárja lehetett volna, de a torna előtti utolsó felkészülési mérkőzésen a földön maradt egy ártalmatlannak tűnő ütközést követően. Bokasérülést szenvedett, amely miatt Rolls-Reus el sem utazhatott Brazíliába, és lemaradt a németek világbajnoki címéről – Götze nem feledkezett meg a társról, Reus-mezzel a kezében ünnepelt.

A következő szezon sikerült a leggyengébben Reus addigi karrierje szempontjából, csak 11 gólig jutott, miközben kellemetlen ügybe keveredett: kiderült, hogy hamis jogosítvánnyal vezetett, amiért 540 ezer eurós bírságot kapott. A történtek miatt egy ideig bérelt helye volt a bulvárlapok címoldalán, majd politikusok is hangosan bírálták, miután ejtették ellene a vádakat.

Reus karrierjét a 2014-es nyártól kezdve alapjaiban határozták meg a sérülések. A Transfermarkt az adatlapján 68 olyan esetet rögzít, amikor ilyen-olyan probléma, betegség vagy esetleg pihentetés miatt nem volt hadra fogható, ennek túlnyomó többsége 2014 júniusától keserítette meg az életét. Jellemző, hogy sérülés miatt a 2016-os Eb-ről is lemaradt.

2014 nyara óta csak egy olyan szezon volt, amikor legalább 30 mérkőzésen pályára lépett a Bundesligában, a 2017-es Német Kupa-döntőben pedig (amin végre sikerült legyőzni a Bayernt) olyan súlyos sérülést szedett össze, hogy 220 napot kellett kihagynia. A visszatérése álomszerűre sikerült, 11 bajnokin hét gólt szerzett, Joachim Löw pedig vitte magával az oroszországi világbajnokságra – ám Reus első nagy tornáján Németország szégyenszemre csoportutolsóként kiesett, a csapat egyetlen győzelmekor, a svédek elleni 2-1 alkalmával a támadó gólt és gólpasszt jegyzett.

2018-tól kezdve csapatkapitányként vezette a Dortmundot, de a következő szezon is egy arcul csapás volt a számára: Niko Kovaccsal botladozott ugyan a Bayern, és volt olyan szakasza a bajnokságnak, amikor kilenc pont volt a Dortmund előnye, a München mégis odaért az első helyre, míg Reus tavasszal fontos meccseket hagyott ki eltiltás és sérülés miatt.

Ekkor könyvelték el a játékost Németország legpechesebb emberének.

Adta volna magát a csapatváltás, és ahogy a Mönchengladbachba történt berobbanásától kezdve folyamatosan, a Bayern München vitte volna.

„Hogy én a Bayerben? Soha nem látnak ott, ezt megígérhetem” – nyilatkozta 2020-ban, és ugyan szerényen a korával is megindokolta a kijelentését, Dortmund szülöttjeként ez a kijelentés alighanem évekkel korábban is elhagyta volna a száját, és komolyan is gondolta.

Innentől kezdve lehetett a csapattársa Erling Haaland, Jadon Sancho, Jude Bellingham, a Dortmund ugyanúgy csak üldözte a Bayern Münchent. Mindezek után ment csodaszámba, hogy 2023-ban tényleg megnyerhette volna a BVB a bajnoki címet, Münchenen kívül pedig nemcsak a dortmundiak meg a hegemóniát unó szurkolók szorítottak neki, hanem Reus miatt talán egy kicsit mindenki.

Ám sem ez az arany nem jött össze, sem Reus azon számítása, hogy dobja a 2021-re halasztott Eb-t a katari vb miatt, mert ugyan azon a nyáron valóban sikerült felépítenie magát, és futott egy nagyon jó 2021–22-es szezont, a világbajnokságra Hansi Flick már nem vihette magával bokasérülés miatt.

Marco Reus a sokoldalúsága (játékintelligenciája, technikai képzettsége, lövőképessége, munkabírása), de talán elsősorban a szívóssága, a kitartása miatt sokkal többet érdemelt volna karrierje során két Német Kupánál és három Szuperkupánál. Nagy szavaknak tűnnek, de ha nincs ennyi sérülése, vélhetően megközelítette volna Lionel Messi és Cristiano Ronaldo szintjét is. Sérülékenysége ellenére ugyanakkor mindig talpra állt, 34 évesen is még fontos tagja a Borussiának, miközben legendává vált, és nem csak Dortmund határain belül.

Márciusban elérte a 150. Bundesliga-gólját, míg dortmundi színekben összesen 161 találata van, amivel második a klub örökrangsorában: