Nagy útra ment 1963 nyarán az Újpesti Dózsa: nemzetközi tornán vett részt az Egyesült Államokban. A hatvanas években a válogatott, az FTC, az Újpest és a Vasas rendszeresen Dél-Amerikában telelt, de a magyarok számára – nyilván nem a futball tekintetében – az USA volt Amerika, mert a Ferencváros még azt is megtette 1965-ben, hogy New York-i útja miatt felajánlotta a Juventusnak: legyen csak egymeccses a Vásárvárosok Kupája döntője, és azt játsszák Torinóban.
A Juve bolond lett volna nem elfogadni a képtelen javaslatot, de nem járt jól, mert az FTC 1-0-ra győzött, elhódította a trófeát, majd elszelelt a tengerentúlra, de labdarúgói négy nappal a torinói diadal után még részt vettek az olasz válogatott – Giacinto Facchetti, Sandro Mazzola, Gianni Rivera, Luigi Riva, efféle piskóták – 2-1-es legyőzésében.
Az Újpest alig tizenhat játékossal utazott 1963-ban, és a legszomorúbb alighanem Rossi Ferenc volt, aki a bajnoki évad 26 meccse közül 21-en játszott, de egy hónappal Amerika előtt megsérült, és nem repülhetett az Államokba. Szintén lemaradt a túráról Sóvári Kálmán, miután Szűcs György edző az FTC elleni 0-2 alkalmával megorrolt rá egy fölösleges kapu előtti csel miatt, amely nem sikerült, és a zöld-fehérek e könnyelműség nyomán jutottak előnyhöz a menteni akaró Várhidi Pál öngóljával. Sóvári 1962-ben a vb-keret tagja volt – akárcsak 1966-ban –, de 1963-ban a trükk nem jött be, ő nem ment ki.
Az utazók névsora így festett: Lung Ferenc, Török Gábor (kapusok), Káposzta Benő, Rajna Károly, Várhidi, Csordás Mátyás (védők), Solymosi Ernő, Színi József, Borsányi György, Lutz József (fedezetek), Lenkei Sándor, Göröcs János, Bene Ferenc, Kuharszki Béla, Pataki László, Zámbó Sándor (csatárok).
A lilák Chicagóban a lengyel bajnok Górnik Zabrzéval kezdtek, és Göröcs góljával 1-0-ra nyertek. Az ellenfél nem akárkiket vetett be a Soldier Fielden: Hubert Kostka kapus, valamint Zygfrid Szoltysik és Wlodzimierz Lubanski olimpiai bajnoki címet nyert 1972-ben, a müncheni döntőben éppen a magyarok ellen (2-1).
A második meccset már New Yorkban rendezték, s a Belenensesszel szemben is Göröcs döntött. A portugál csapat negyedik volt hazája bajnokságában, és csak a Nou Campban tartott harmadik mérkőzésen esett ki a VVK-ból a Barcelona ellen (1-1, 1-1, 3-2, a „pótmérkőzésen” a katalán csapat harmadik gólját Kocsis Sándor szerezte). A New York-i találkozó hőse – a virtuóz Göröcs mestermunkája ellenére – a ragyogóan védő Lung volt, akit a kinti magyarok a vállukon vittek az öltözőbe.
Az igazi főszerepet azonban Bene Ferenc játszotta napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1963. július 15-én a Wiener SC-vel vívott mérkőzésen. A középcsatár alig volt tizennyolc, de már komoly múlt állt mögötte: fél esztendővel korábban mind a hat gólt ő érte el a Szombathely–Újpest bajnokin (0-6), majd 1963-ban Skóciában továbbjutást szavatoló gólt szerzett a Dunfermline elleni VVK-visszavágón (4-3, 1-0).
