Huszonöt éve történt, ám mintha ma lenne. Egy óra volt hátra a francia–brazil vb-döntőig, és a hoszteszek kihozták az újságíróknak az összeállításokat. Ügyet sem vetett a lapokra senki, mindenki fejből tudta a két tizenegyet.
Azazhogy…
Egyszer csak azt vettem észre, hogy brazil kollégák rohangálnak fejveszetten, ahogyan minálunk mondják: mint a mérgezett egerek. Na most, brazil újságírók eléggé sokan vannak a vb-n, az O Globót 1998-ban többen tudósították, mint ahány magyar hírlapírót akkreditált a FIFA, és a mértékre jellemző, hogy arról a világbajnoki döntőről a Folha do Sao Paulo című lap tizenhat teljes oldalon számolt be.
De addigra már elterjedt, hogy a világ akkori legjobb labdarúgójával valami baj van. Képzeljék el a brazil kollégákat, akiknek beszámolóit tízmilliók várják odahaza, és fogalmuk sincs, mi a helyzet Brazília és a földkerekség első számú sztárjával…
Aztán minden kiderült. Számomra csak másnap; hogy a brazilok számára mikor, azt nem tudom.
A história ma sem teljesen tiszta – sőt –, de annyi bizonyos: Ronaldo a meccs délutánján rosszul lett a brazilok szállodájában, a teste görcsbe rándult, és a Roberto Carlos segélykiáltására a többiekkel együtt a briliáns center szobájába érkező Cesar Sampaio húzta ki a nyelvét, nehogy lenyelje.
Előzőleg a csapatorvos, Lidio Toledo, aki látott már egyet s mást, elsőre sírva hagyta el a helyiséget. Edmundo pedig így jellemezte Ronaldo állapotát: „Lila volt és hörgött. Miután Cesar Sampaio visszatette a nyelvét, megfürdették, majd elaltatták. Amikor felébredt, nem tudott semmiről.
Leonardo azt mondta róla: borzalmasan néz ki, és őrültség lenne játszania, mert meghal a pályán.
