Tweetelt Paul Joyce, a The Times munkatársa. Tweetelt David Ornstein, a The Athletic szakírója. Tweetelte a „here we go”-t Fabrizio Romano, a transzferguru.
A csapból is Szoboszlai Dominik kezdett folyni.
Teljesen természetes dolog ez, és így is kell történnie. Tudniillik Liverpoolba igazolásával Szoboszlai olyan polcra kerül, mint magyar légiós emberemlékezet óta nem. Bár pont a Liverpoolt viszonylag sok magyar járta meg (tartalékkapusként Bogdán Ádám, kiegészítő emberként a kilencvenes évek elején Kozma István, utánpótláskorú játékosként Gulácsi Péter, Németh Krisztián, Simon András, Adorján Krisztián, Poór Patrik), de egyiküket sem vették számításba meghatározó játékosként.
Ehhez képest most jön Szoboszlai, hetvenmillió eurós kivásárlási ár mellett – óriási magyar rekord –, és könnyen meglehet, hogy alapemberré válik a Liverpool vérfrissítésre szoruló középpályáján vagy támadósorában. Hetvenmilliós kivásárlási záradékkal (jó esetben) nem a kispadra vesznek embert, és a magyar válogatott csapatkapitányának mutatói is arra utalnak, megérett a továbblépésre a Bundesligából.
A WyScout rangsorában a szélső támadók között a második legjobbnak bizonyult, Vincenzo Grifo mögött. Világklasszis szintű a rúgótechnikája, elit passzoló, az élmezőnyben van helyzetkialakításban. Akcióból az övé volt a legtöbb előkészített lövés a német bajnokságban, az összes lövéselőkészítést tekintve pedig csak a Mönchengladbach játékosa, Jonas Hofmann előzi meg. Szoboszlai mögött egy bizonyos Joshua Kimmich áll.
Előkészítési, lövéskialakítási mutatói még az öt topliga összességét vizsgálva is a közvetlen elitbe helyezik. A topligás és BL-ben játszó támadókkal, támadó középpályásokkal összevetve:
- Gólpasszokat tekintve a 85. percentilisben van (0.29 xG/90 perc)
- Várható gólpasszokat nézve a 84.-ben (0.28 xAG/90)
- Lövést előkészítő megmozdulásokat tekintve a 91.-ben (5.09/90)
- Passzkísérletek számában a 95.-ben (55.59/90)
- Sikeres passzokat tekintve a 80.-ban (80%)
- Progresszív passzokat tekintve a 87.-ben (5.49/90)
- Ráadásul még a védőmutatókban is az átlagon felül teljesít a hasonló szerepkörű játékosokhoz képest, leszámítva a fejpárbajokat.
Olyan játékos, aki több szerepkörben – nyolcas, tízes, a szélről induló támadó – is alkalmazható, extra rúgótechnikája pedig nemcsak a pontrúgásoknál, de a mezőnyjáték során is sok pluszt tud hozzátenni csapata eredményességéhez. Javult a védekező fázisban is, jól halászik labdát vissza- és letámadás közben az ellenfél térfelén. Ugyan vannak hiányosságai – a levegőben például 187 centis magassága ellenére sem igazán tényező; lehet még javítani a védőmunkáját, valamint ilyen rúgótechnikával talán lőhetne még többet, lehetne még veszélyesebb kapura –, de így is olyan profilja van, amely a topcsapatok polcára helyezi.
Liverpooli szerződésének aláírásával olyan felhajtásra számíthat, amelyhez hasonlót magyar játékos aligha élt át a közelmúltban. Eddig is rengetegen figyelték, de most az elvárásokat tekintve is szintlépés előtt áll. Az RB Leipzig remekül felépített német élcsapat, de még igazán közel sem tudott kerülni távlati céljához, a ligát vaskézzel uraló Bayern München letaszításához a trónról. Újhullámos volta (és Red Bull-háttere) miatt nincs gigantikus, fanatikus, mindig azonnali eredményeket követelő szurkolótábora. A Liverpool más szint. Világszinten top tízes árbevételt, követőtábort, szurkolókat tekintve, presztízse hegymagas, történelmi sikeressége kimagasló.
Ez teljesen más kávéház, főleg akkor, ha rengeteg pénzért, nagyon magas elvárásokkal szerződtetnek valakit. Itt egy rossz meccs után szétkaphatják a játékost a közösségi médiában, egy gyengébb periódus után pedig a közvélemény már ragasztja is a flop címkét. Ennyi pénzért azonnal kell(ene) teljesíteni, és ez még akkor is pluszteher lehet, ha a futballista – érthetően – függetleníteni szeretné magát a felhajtástól. Ha viszont minden klappol, akkor ugyanez a fanatikus tábor felemeli, hajtja a játékost előre.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2238" width="3241" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A világ egyik legnagyobb klubjába szerződni, méghozzá nem a perifériára, hanem várhatóan meghatározó játékosnak – ilyesféle kihívással magyar futballista emberemlékezet óta nem szembesült. Az elmúlt bő harminc év legnagyobb becsben tartott légiósai közül még a legjobbak sem jutottak el ide. Détári Lajosban megvolt a képesség, ám nem tudott a legszűkebb értelemben vett elitbe szerződni, középcsapatokig (Eintracht Frankfurt, Bologna, Ancona, Genoa) jutott – tegyük hozzá, a mostaninál jóval szigorúbb futballszabályozás mellett. A mai, légióskorlát nélküli világban, EU-s útlevéllel Döme jó eséllyel eljutott volna a legjobbakhoz.
Gera Zoltán (West Bromwich Albion, Fulham) szintén középcsapatokban szerepelt, és zűrös fiatalkora után hosszú Premier League-karrierje jóformán csodával ért fel. Király Gábor (Hertha, Crystal Palace, West Ham, Aston Villa, Burnley, Leverkusen) ugyanerre a szintre jutott, ahogy az ősherthássá váló Dárdai Pál is. Dzsudzsák Balázstól a magyar futballközvélemény azt várta, hogy eljut arra a szintre, amelyre Szoboszlai most fellépett, ám a topligák helyett a PSV-től Oroszországba vezetett az útja, és onnan már nem sikerült visszakerülni az elitbe.
A Mahacskalába igazolását követő szurkolói felhördülés talán a beteljesítetlen álomnak is szólt. Juhász Roland (Anderlecht), Huszti Szabolcs (Hannover, Zenit, Eintracht Frankfurt), Gulácsi Péter (RB Leipzig), Szalai Ádám (Mainz, Schalke, Hoffenheim, Hannover) szintén megbecsült topligás (vagy topligaközeli) futballistává avanzsált, és ne feledkezzünk el Kiprich József (Feyenoord) vagy Kovács Kálmán (Auxerre, Valenciennes) hosszú, sikeres légióskarrierjéről se. De a fentiek csapatait végignézve is látható:
A szűk topkategóriába tartozó csapatba meghatározó emberként nem jutott el magyar játékos nagyon régóta. Oly régóta, hogy nem is könnyű megállapodni egy névnél. Kű Lajos BEK-döntőt játszott a belga Club Brugge színeiben, de csapatát ennek ellenére túlzás lenne számon tartani a legszűkebb elit tagjaként. Varga Zoltán pályafutásában (sajnos) csak röpke megálló volt a totális futballjával Európát uraló, hetvenes évek eleji Ajax. A hatvanas években még ott voltak a pályán az 1956 után külföldre ment szupersztárok; Puskás Ferenc és Kocsis Sándor is 1966-ban hagyott fel a legmagasabb szinten a játékkal.
Az 1960-as BEK-döntő, amelyen a Real hét góljából négyet Puskás szerzett:
Kiemelkedő képességű játékosok sora nem kapott engedélyt a külföldre igazolásra, aki pedig már legálisan ment ki, gyakran túl volt karrierje zenitjén. Közben, ha körbenézünk a régiónkban, a rendszerváltás után szinte minden ország ki tudott termelni olyan játékosokat, akik eljutottak a legszűkebb elitbe és meghatározó futballistává váltak ott.
Szoboszlai Dominik tudatosan megtervezett és tehetséggel, valamint irdatlan munkával felépített karrierje egyben jelentős rutinnal is felruházta már nagyon fiatalon, ami létfontosságú a továbblépés szempontjából. 22 évesen a válogatott csapatkapitánya, van már 91 mérkőzése (közte 62 Bundesliga-fellépés és 17 európai kupameccs) a Leipzig és 83 (közte 16 európai kupameccs) a Salzburg színeiben. A magyar futballisták döntő része nem hogy 22 éves koráig, de egész pályafutása alatt nem szerez ilyen magas szinten ennyi rutint.
Karrierszempontból ennyire akcelerált játékosa nem volt a magyar labdarúgásnak hosszú évtizedek óta. Ez lehetőség és ütőkártya: Szoboszlai nem nyers talentumként, hanem meghatározó Bundesliga-játékosként lép tovább, úgy, hogy a plafonja még (elméletileg) messze van. A Liverpool jelentheti neki a kiteljesedést, és ha ez végbemegy, akkor már minimum Európa-klasszis játékosról beszélhetünk. De sokkal valószínűbb, hogy világklasszisról.
Az, hogy a Red Bull-iskolából a Jürgen Klopp vezette, szintén németes, ultraagresszív, villámgyors Liverpoolba lép tovább, ideális alapot teremthet a továbblépéshez. A Pool középpályáját újjá kell építeni – nem véletlenül érkezett a világbajnok Alexis MacAllister és Szoboszlai –, a csapat nem szerepel a Bajnokok Ligájában, nem egy csúcson levő, hanem egy onnan kicsit visszacsúszott, de csúcspotenciállal bíró csapatban kell bizonyítani.
A Liverpoolnak szüksége van új, felívelő karrierű játékosokra ahhoz, hogy ismét világhódítóvá váljon. Ez is segíthet: egy folyamatban levő projektmunka során több a türelem, mint egy pont a topon levő csapatnál. Ugyanakkor még magasabb szintre kell lépni, még kevesebb lesz az idő, a levegő, még jobbak az ellenfelek, még kíméletlenebb a daráló.
De eddig bármilyen lépcsőfok állt Szoboszlai Dominik előtt, mindegyikre fel tudott lépni, és megfelelt új közegében. Megvan a tehetsége, a képessége, a szorgalma és a tudatossága is ahhoz, hogy megtegye a következő lépést. A felelősség eddig nem terhet rakott rá, hanem inspirálta. Minden együtt van ahhoz, hogy bekerüljön a világfutball szűk elitjébe, és megragadjon ott. Ha ez nem sikerül, akkor pedig még mindig biztos lehet benne: ugyanúgy elit játékosként kezelik a topligás klubok.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1080" width="1920" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Talán az egész átigazolásban a legbizonytalanabb tényező a közvélemény ítélete. Maga az átigazolás ténye is büszkeséget jelent rengeteg sportrajongónak. De hogyan reagál a publikum, ha esetleg Szoboszlai nem játszik? Mit tesz, ha Naby Keitához hasonlóan sérülésekkel küszködik? Mi van, ha összezördül az edzővel? Miként értékeli, ha a magyar válogatott csapatkapitánya nem tud állandó helyet kiharcolni magának a csúcskategóriában? Kudarcként kezeli-e ezt, akkor is, ha a játékos tovább eljutott, mint bármely másik futballista kortársa Magyarországról?
Persze Szoboszlainak nem ezzel kell foglalkoznia. És jobb is, ha nem ezzel foglalkozik. Mert hogy saját magának, családjának, menedzserének és futballmentorainak köszönhetően eljutott a csúcstámadásig, és minden erejére szüksége lesz a csúcshódításhoz.
Ha sikerül neki, akkor azzal bizonyítja: tényleg bármeddig eljuthat egy magyar futballista.