Sokat igazolt a tavasszal botladozó Fradi, de vajon mennyit erősödött?

Hol van már az az idő, mikor az átigazolási piacról éppen hogy beeső játékosok napokon belül helyet követeltek maguknak a Ferencváros kezdőcsapatában? Rég elmúltak már, és nem is önti el a szemlélőt a nosztalgia emiatt: a magyar rekordbajnok évek óta megpróbál előre felkészülni a nyári transzferszezonra, és tulajdonképpen már a téli ablakot is ennek szenteli. Az más kérdés, hogy az idei januári-februári időszak nem sikerült jól átigazolási szempontból.

A versenynaptár nem is nagyon hagy más lehetőséget: a Ferencváros már az első BL-selejtezőkörben bekapcsolódik a küzdelmekbe, tehát még július közepe előtt tétmeccset játszik a feröeri KÍ Klaksvík csapata ellen.

Ahhoz, hogy bármiféle csapatkohézió kialakulhasson az érkezőkkel, azokat már júniusban meg kell szerezni.

Úgy is lehetne mondani, hogy a Fradinak (vagy más, az európai porondon érdekelt magyar csapatnak) már júniusban el kell végeznie az átigazolási munka derékhadát, és ha a kialakított keret jól szuperál, akkor a transzferidőszak végén érdemes újra „kalandozni”, hiszen ekkorra már látszik, bejut-e a csapat a csoportkörbe. Márpedig ez egyáltalán nem mindegy a tárgyalások szempontjából.

A nyári átigazolási időszak elején három magyar futballista szerződtetését is bejelentette az NB I címvédője: Baráth Péter (DVSC) féléves kölcsönjáték után marad, Varga Barnabás gólkirályként Paksról, Halmai Ádám a partnercsapat Soroksártól jött. Ez már csak azért is érdekes, mert a kívülről (azaz nem a saját második csapattól vagy partnercsapattól) érkezett magyar futballisták ritkán váltak meghatározóvá az utóbbi esztendőkben, és a közeli múltban már alig-alig érkezett magyar játékos az első együtteshez.

A több mint 30 játékos közül a klublegendaként hazatérő Gera Zoltán, a meglepő sikertörténetet író Sigér Dávid, a Gerához hasonlóan korábbi fradista Leandro de Almeida, illetve Lovrencsics Gergő, Botka Endre, Varga Roland és Dibusz Dénes jutott el legalább szűk háromszezonnyi bajnoki mérkőzésig zöld-fehérben. A játékosok többsége egy NB I-es idényre való mérkőzést (33) sem játszott le a Fradinál, bár ez a Dibusz mögötti kapusok (Bogdán Ádám, Gróf Dávid, Szécsi Gergő) esetében érthető.

Nem diadalmenet tehát magyar játékosként a legeredményesebb magyar csapathoz igazolni – az erős konkurenciaharc garantált, az elvárások nagyon magasak (egyre magasabbak), a keret mind erősebb. Ugyanakkor a Ferencváros vonzereje mindig is kiemelkedő volt, és most is az: a csapat sorra nyeri a bajnokságokat, rendszeresen főtáblás az európai kupasorozatokban, aki pedig rendszeres játéklehetőséghez jut – lásd Dibuszt, Botkát, vagy akár a távozását a nyáron bejelentő Vécsei Bálintot –, annak kinyílhat a válogatott kapuja is. Ehhez még feltétlenül kezdőcsapatbeli tagság sem kell, „csak” bekerülés a rendszeres rotációba.

A Ferencváros évek óta olyan minőségű ellenfelekkel találkozik, amilyenekkel más magyar klub nem, az európai porondon szerzett tapasztalat pedig nagyon fontos Marco Rossinak.

Alighanem ez indokolhatta Varga Barnabás és Baráth Péter klubváltását is. Varga már 28 éves, tehát vajmi kevés volt az esély arra, hogy az európai bajnokságok elitjében játszó csapat szerződtesse. Nagy üzletet már nem lehet kötni a megvásárlásával és a továbbadásával, a kiemelkedő szezonja után tehát két út maradt: vagy elmenni egy sok rutinos légióst alkalmazó bajnokságba (Ciprus, Izrael, arab ligák), vagy rábólintani az FTC hívására.

Az utóbbit választotta: a Fradinak és a válogatottnak is szüksége van centerre – utóbbiban még nem sikerült megnyugtató megoldást találni Szalai Ádám utódlására –, és ha Varga rendszeresen játszik a klubjában, az a nemzeti együttesben is jó pozícióba helyezheti. A kérdés már csak az, hogy ott folytatja-e, ahol a Paksban abbahagyta, hiszen a Bognár György-féle gólgyárat elhagyva két korábbi gólkirály, Hahn János és Ádám Martin számai is visszaestek. Míg a paksi támadójáték erősen ki van hegyezve a középcsatárra, a Fradinál ez nincs így; ugyanakkor a fővárosiak az előző idényben szinte a paksiakkal megegyező számokat produkáltak a beadásokat meg az ötösre belőtt labdákat tekintve, és az NB I legjobb szélsői terítenek Vargának.

A magyar középcsatárnak így a kiszolgálás hiányától aligha kell tartania, viszont meg kell küzdenie a szerb bajnok Crvena zvezdától érkezett Aleksandar Pesiccsel a helyéért. Varga és Pesic számai a WyScout adatbázisa szerint igen hasonlók, ha az összes adatot nézzük, bár a magyar csatár előző idénye sokkal jobban sikerült. Varga kicsit dominánsabb a levegőben, hajszálnyival veszélyesebb, Pesic viszont pontosabban passzol, többet cselez és készít elő, valamint több a rutinja is, ráadásul jobb minőségű ellenfelekkel szemben szerzett tapasztalatot. Nem mellesleg ő is igen erős a légi párharcokban, és a szerb bajnokság előző idényében ő szerezte a legtöbb fejesgólt. Mindketten klasszikusabb centerek, mint a házi gólkirály Ryan Mmaee, akinek elképzelhető a nyári értékesítése.

A kölcsönjátéka után végleg szerződtetett Baráth esetében a külföldi továbblépés reális – ő csak 21 éves –, de ehhez az kell, hogy a Ferencvárosban és a válogatottban is megmutassa a képességeit. A Fradi Aissa Laidouni eladása és Muhamed Besic sérülése után nagyon meggyengült a középpályán, és egész tavasszal nem is tudta betölteni a lyukat. Baráth kiharcolta teljesítményével és potenciáljával a maradást, a Törökországból villámigazolással elhozott Mehdi Boudjemaára azonban aligha fognak sokan emlékezni… Baráth előre léphet a rotációban, mivel eligazol a válogatott Vécsei, de számolnia kell plusz konkurenciával, hiszen megérkezett Mohammed Abu Fani, a Maccabi Haifa kis termetű dinamója. A Wyscout indexe alapján Abu Fani volt az izraeli élvonal legjobb védekező középpályása az előző idényben, és a tavasszal hiányzó dinamizmust, agresszivitást hozhatja a csapatnak.

Kiváló játékos. Hatalmas intenzitással játszik, komplett futballista, néha olybá tűnik, mintha mindenhol ott lenne a pályán. Kérdés, mennyire adaptálódik jól az idegen közeghez. Nem egy gentleman a pályán, azon kívül sem mindig egyszerű eset, de ettől függetlenül remek futballista

– vélekedett róla egy Izraelben játékosmegfigyelőként dolgozó forrásunk.

Tosin Kehinde személyében Dániából egy sokat cselező, az egy az egy elleni párharcokat bátran vállaló szélső érkezett – ez a poszt egyébként elég telített a Fradinál –, a bolgár Pirinből szerződtetett Cebrails Makreckis pedig több szerepkör ellátására képes erős, viszonylag sokat cselező középpályás. Nem könnyű megítélni, mire lesz képes egy jóval erősebb keret tagjaként a bolgár alsóház után.

Kérdés az is, Halmai Ádám mennyi lehetőséghez juthat, mindenesetre az előző idényben valóban kitűnt az NB II-es Soroksárban: 20 kanadai pontot (gól+gólpassz) jegyzett, és bekerült a WyScoutnál az évad csapatába, mint a bajnokság második legjobb szélsője. Míg Vargának és Baráthnak egyből bizonyítania kellene, Halmai inkább a jövő embere lehet; tegyük hozzá, gólérzékenysége és jó helyzetkihasználása (az előző idényben 55 kísérletből 15 gól, azaz 3,66 lövésenként talál be) azért jól jöhet a Fradinak.

A védelembe a francia másodosztályú Caenben futballozó Ibrahim Cissé érkezett – a hátvédsor közepére valóban ráfért az erősítés.

Az FTC a tavaszi 21 mérkőzéséből csak haton nem kapott gólt ami a csapat hazai erőfölényét tekintve elég aggasztó statisztika a nyári selejtezők előtt.

Cissé a védelem közepén vagy a jobb oldali belső védő posztján érzi magát otthonosan. Védekező párharcokban erős (a Ligue 2-ben az ötödik legjobb volt a párharcsikeressége – 75,91 százalék – az előző idényben), a levegőben nem kiemelkedő, ugyanakkor jól, alacsony hibaszázalékkal passzol, ebben még Samy Mmaeénél és Mats Knoesternél is kedvezőbbek az adatai. Fontos szerepet kaphat a védekezésen kívül a labdajáratásban-építkezésben is.

Belső védőre, középső középpályásra és középcsatárra mindenképpen szüksége volt a Ferencvárosnak, és még júniusban jelentősen át is alakította a keretét – a tavaszi szereplés fényében egy alapos felrázásra mindenképpen szüksége volt Sztanyiszlav Csercseszov csapatának. Az érkezőkkel óriásira duzzadt a keret, tehát jó néhány játékos távozása prognosztizálható – Zeljko Gavric, Adnan Kovacevic, Bogdán és Vécsei már elment –, mivel ennyi futballistának lehetetlen megfelelő mennyiségű játékpercet adni. A maradók új posztriválisoktól kaphatnak új impulzust, ami rá is fér a bajnokcsapatra.

Szokás szerint a mostani átigazolások is a jelennek és a közeljövőnek szólnak: tinédzser futballistát nem igazolt a Fradi, Pesic (31 éves), Varga (28) és Cissé (27) a nehezen tovább értékesíthető kategóriába tartozik, Kehinde (25), Abu Fani (25), Makreckis (23), Halmai (21) és Baráth (21) esetében lehet továbbadási potenciál (emlékeztetőül: a közelmúlt két legnagyobb Fradi-üzlete, Aissa Laidouni 23, Myrto Uzuni 25 évesen érkezett). Ha az átigazolások több mint fele beválik – ennél jobb rátát ritkán sikerül felmutatni –, az megújulást eredményezhet, ha pedig a most érkezett magyar játékosok sok lehetőséget vívnak ki maguknak,

annak Csercseszovon kívül Rossi is örülhet.

A tét nagy: a tavaszi botladozás – 8–5–8-as mérleg, az utolsó 13 tétmérkőzésen 4–1–8 – után a Fradi nem engedheti meg magának a rossz idénykezdést. Egy korai európai búcsút alighanem vezetőségi szinten is nehezen emésztenének meg…