Hol van már az az idő, mikor az átigazolási piacról éppen hogy beeső játékosok napokon belül helyet követeltek maguknak a Ferencváros kezdőcsapatában? Rég elmúltak már, és nem is önti el a szemlélőt a nosztalgia emiatt: a magyar rekordbajnok évek óta megpróbál előre felkészülni a nyári transzferszezonra, és tulajdonképpen már a téli ablakot is ennek szenteli. Az más kérdés, hogy az idei januári-februári időszak nem sikerült jól átigazolási szempontból.
A versenynaptár nem is nagyon hagy más lehetőséget: a Ferencváros már az első BL-selejtezőkörben bekapcsolódik a küzdelmekbe, tehát még július közepe előtt tétmeccset játszik a feröeri KÍ Klaksvík csapata ellen.
Úgy is lehetne mondani, hogy a Fradinak (vagy más, az európai porondon érdekelt magyar csapatnak) már júniusban el kell végeznie az átigazolási munka derékhadát, és ha a kialakított keret jól szuperál, akkor a transzferidőszak végén érdemes újra „kalandozni”, hiszen ekkorra már látszik, bejut-e a csapat a csoportkörbe. Márpedig ez egyáltalán nem mindegy a tárgyalások szempontjából.
A nyári átigazolási időszak elején három magyar futballista szerződtetését is bejelentette az NB I címvédője: Baráth Péter (DVSC) féléves kölcsönjáték után marad, Varga Barnabás gólkirályként Paksról, Halmai Ádám a partnercsapat Soroksártól jött. Ez már csak azért is érdekes, mert a kívülről (azaz nem a saját második csapattól vagy partnercsapattól) érkezett magyar futballisták ritkán váltak meghatározóvá az utóbbi esztendőkben, és a közeli múltban már alig-alig érkezett magyar játékos az első együtteshez.
A több mint 30 játékos közül a klublegendaként hazatérő Gera Zoltán, a meglepő sikertörténetet író Sigér Dávid, a Gerához hasonlóan korábbi fradista Leandro de Almeida, illetve Lovrencsics Gergő, Botka Endre, Varga Roland és Dibusz Dénes jutott el legalább szűk háromszezonnyi bajnoki mérkőzésig zöld-fehérben. A játékosok többsége egy NB I-es idényre való mérkőzést (33) sem játszott le a Fradinál, bár ez a Dibusz mögötti kapusok (Bogdán Ádám, Gróf Dávid, Szécsi Gergő) esetében érthető.
Nem diadalmenet tehát magyar játékosként a legeredményesebb magyar csapathoz igazolni – az erős konkurenciaharc garantált, az elvárások nagyon magasak (egyre magasabbak), a keret mind erősebb. Ugyanakkor a Ferencváros vonzereje mindig is kiemelkedő volt, és most is az: a csapat sorra nyeri a bajnokságokat, rendszeresen főtáblás az európai kupasorozatokban, aki pedig rendszeres játéklehetőséghez jut – lásd Dibuszt, Botkát, vagy akár a távozását a nyáron bejelentő Vécsei Bálintot –, annak kinyílhat a válogatott kapuja is. Ehhez még feltétlenül kezdőcsapatbeli tagság sem kell, „csak” bekerülés a rendszeres rotációba.
Alighanem ez indokolhatta Varga Barnabás és Baráth Péter klubváltását is. Varga már 28 éves, tehát vajmi kevés volt az esély arra, hogy az európai bajnokságok elitjében játszó csapat szerződtesse. Nagy üzletet már nem lehet kötni a megvásárlásával és a továbbadásával, a kiemelkedő szezonja után tehát két út maradt: vagy elmenni egy sok rutinos légióst alkalmazó bajnokságba (Ciprus, Izrael, arab ligák), vagy rábólintani az FTC hívására.
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
