Foci sport24

Helyzet nélkül nehéz… – taktikai oka is volt a magyar válogatott gyenge montenegrói produkciójának

Koszticsák Szilárd / MTI
Koszticsák Szilárd / MTI
A magyar válogatott nem tudta megismételni a Bulgária elleni jó játékot, és második Eb-selejtezőmérkőzésén idegenben gól nélküli döntetlent játszott Montenegró csapatával. De mi volt a visszaesés szakmai oka? És elégedettek lehetünk-e az egy ponttal? Elemzésünk.

A magyar válogatott bizakodva vághatott neki a 2024-es Európa-bajnokság második selejtezőjének, hiszen Marco Rossi együttese március végén Bulgária 3-0-s hazai legyőzésével kezdte a sorozatot. Akkori elemzésünkben kiemeltük, hogy a gyors vezetés birtokában a mieink mennyire felszabadultan és kreatívan futballoztak.

Tudtuk ugyanakkor, hogy szombati ellenfelünk keményebb dió lesz. A montenegrói válogatottban a fiatalok mellett ugyanis rutinos nagy nevek is helyet kaptak: például az Atlético Madriddal BL-döntőt játszó Stefan Savic, vagy a több topligás csapatnál megfordult, jelenleg a Herthában játszó veterán, Stevan Jovetic. A montenegróiak labdás játéka kevésbé fejlett, mint a magyaroké, ám

védekezésben meglehetősen agresszív, kellemetlen, a párharcokat kereső futballt játszanak.

Az sem volt biztos, hogy miképpen fognak felállni: noha mindkét eddigi ellenfelük a magyarokéhoz hasonló, három védős rendszerben játszott, Bulgáriát Liverpool-szerű 4-3-3-as letámadással győzték le, Szerbia ellen pedig 5-3-2-es középső blokkban szenvedtek vereséget.

Miodrag Radulovic edző végül is maradt a szerbek elleni három belső védős szisztémánál. Milan Mijatovic kapus előtt Vujacic, Savic és Tomasevic szerepelt a védelem közepén, a jobb oldalt Vesovic, a bal oldalt Vukcevic játszotta be. A hármas középpályát Scekic, Jankovic és Vukan Savicevic alkotta, Jovetic társa pedig a dunaszerdahelyi Nikola Krstovic lett a csatársorban.

A magyarok kapujába a sérült Gulácsi helyett ismét Dibusz állt. A védelem közepén megint a Lang, Orbán, Szalai trió kapott helyet, a szárnyvédő pedig jobb oldalon Bolla Bendegúz, a másikon Kerkez Milos lett. A középpálya közepén Nagy Ádám és a szintén sérült Schäfer Andrást pótló Callum Styles szerepelt. A támadósorban Szoboszlai Dominik ezúttal nem a bal, hanem a jobb oldalon jutott lehetőséghez Sallai Roland és Ádám Martin mellett.

Viszonylag hamar kiderült, hogy a montenegrói válogatott ezen a mérkőzésen is zárójelbe teszi majd a rövid passzos játékot. A meccs elején egyszer-kétszer a hazaiak még megpróbálkoztak a kapustól induló támadásépítéssel, ám a magyar együttes ezúttal is hozta a már megszokott, a legerősebb ellenfelek ellen is jól működő labda elleni játékát. A letámadásunk legfőbb célja volt, hogy a montenegrói labdakihozatalokat az oldalvonal mellé szorítsuk, az oldalsó középhátvédeket nyomás alá helyezve. Ennek érdekében az elülső hármas kezdte el a labdakihozatalok terelését, Nagy és Styles feladata volt a labda összeszedése és a montenegrói középpályások felvétele, az öt fős védelmi vonalból pedig a labda oldalán lévők szükség esetén agresszívan felléphettek. Ez a szisztéma sokadszor működött jól, s hamar elvettük az ellenfél kedvét a hátul történő labdázgatástól. Az első tizenöt-húsz perc után már nem is nagyon próbálkoztak ilyesmivel, s a kirúgásokból Mijatovic kapus inkább hosszan felívelte a mezőnybe a labdát.

A kevés montenegrói labdakihozatal egyike. Savic Vujacichoz passzol, a magyar válogatott 5-2-3-ban támad le. Az egész csapat kompaktan a labda irányába tolódik, Sallai megtámadja a labdás hátvédet, Kerkez szárnyvédőként feljebb tolódik, Styles pedig az embert veszi fel.

A montenegróiak játékelképzelése ettől kezdve a lehető legegyszerűbb volt: a felívelés után azonnal direkt játékkal keresni a fizikálisan erős támadókat. A felívelt labdákat agresszívan támadták le, kihasználva a kaotikus szituációkat.

A legtöbb helyzetük átlövésből vagy beadás utáni fejesből alakult ki.

Egy kapusfelívelés után a montenegróiak összeszedik a labdát, Scekic Savicevichez passzol, aki távolról kapura lő.

Amint már szó volt róla, Montenegró legnagyobb erénye az agresszív, kellemetlen letámadás, amellyel gyorsan meg tudják nehezíteni az ellenfél labdakihozatalait, vagy akár a kapuhoz közel is képesek labdákat szerezni. A mérkőzés elején Krstovic veszélyes fejese is egy ilyen szituációból alakult ki.

Egy montenegrói letámadás után Szalai Attila elveszíti a labdát. Vesovic a beinduló Krstovicnak íveli be azt, utóbbi kapura fejel.

A letámadás alapötlete az volt, hogy az első egy-két passzt a csapat megengedi, s ezt követően emberfogással kényszeríti ki az ívelést. A magyar válogatottnak ez az első félidőben többször is okozott kellemetlen pillanatokat, s a középpályásainknak mind hátrébb és hátrébb kellett lépniük, hogy támogassák a nyomás alatt lévő leghátsó sort. Nagy vagy Styles felváltva lépett vissza negyedik embernek a védősorba, miközben Szoboszlai vagy akár Sallai is vissza kellett, hogy lépjen segíteni. Ennek ellenére többször is

vészmegoldásként a nagydarab Ádám Martin fejére kellett ívelni a labdát.

Montenegró öt emberrel támad le, Savicevic lép fel Langra. A magyar középhátvéd ívelésre kényszerül, Ádámnak (nem látszik a képen) a félpályáig kell visszalépnie, hogy rá lehessen ívelni a labdát.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Olvasói sztorik